Tíz könyv 2017-ből

2018. január 9.

Évzáró körkérdésünkben írókat, költőket és kritikusokat kérdeztünk az elmúlt év fontos irodalmi alkotásairól. Most mi is összeállítottunk egy szigorúan szubjektív listát: tíz könyv, amit fontosnak tartunk 2017-ből (vagy legalábbis 2017 környékéről).

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis tanú, Kalligram Kiadó

Azt gondolom, hogy ennél a kötetnél semmi sem modellezi le jobban a magyar társadalmat. A kiindulópont a történelmünk egyik fekete foltja: 1882-ben, húsvét előtt eltűnik a tiszaeszlári Solymosi Eszter, a helyiek közül pedig sokan zsidók által elkövetett rituális gyilkosságra gyanakszanak: ez a mi Dreyfus-perünk. Márton kihasználja a sztori groteszkségét, felnagyítja annak abszurd elemeit, ezzel rámutatva arra, hogy ami akkor történt, az bőven a józan ész határain túl van. Ami akkor történt, mondom én, de nincs igazam. Eötvös Károly, a zsidók védőügyvédjének szavaival búcsúzik a szerző: „Ez ám az igazi nagy per, amely ezer éve tart, és még sincs vége.” (349.). Kis hazánkban körbetekintve, ahol egy csapat arab turistától pánikrohamot kap egy egész város, talán nem kell magyaráznom, mennyire pontos ez a mondat. (M. T.)

Olvass tovább »


Fazekas Júlia: Tükörmozaik – az én osztottsága Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényében (tanulmány)

2017. október 16.
Nádas Péter (fotó: pim.hu)

Nádas Péter (fotó: pim.hu)

A tükör motívuma végig jelen van Nádas Péter Emlékiratok könyve című regényében. Sokszor teljesen hétköznapi funkciót tölt be, máskor szimbolikus jelentés társul hozzá.i „A tükröt, a középkori szimbólumrendszer hívságokra utaló elemét, a barokk előszeretettel alkalmazta az érzékek megcsalására. Csak úgy tűnt, mintha új teret nyitna, s így »álajtónak« tekinthetjük. Pedig lehet valódi ajtó is, ha az önmagunkkal való szembesülés szimbólumaként bensőnk rejtett termeibe vezet”ii – írja tanulmánya elején Ráfi Dénes. A tükör az önmagunkkal való szembesülés eszközeként jelenik meg a regényben, a mutatott kép és az azzal való azonosság, az attól érzett különbség, a kép elfogadása válik kulcsfontosságúvá. A tükör a műben központi szerepet betöltő problémához kapcsolódik, az identitás kérdéséhez. Scheibner Tamás a szexualitással kapcsolatban írja, hogy a „regény szereplői éppen ezt, személyiségük határait próbálják kitapintani. […] Nincs olyan számottevő alakja a műnek, aki ne küszködne sokrétű identikus válsággal.”iii

Olvass tovább »