A szimbólum az a korlát, ami nem enged a káoszig törni (beszámoló)

2017. április 3.

Prae.hu 10 PLUSZ, Benedek Anna és Balogh Endre beszélget Centaurival, Kelet Kávézó, 2017.03. 28.

Centauri.jpg

Valakit a titokzatosság ereje hozott, valakit a dedikáltathatnék, valakit a spontaneitás. Centaurit mindenesetre a meghívás, engem pedig egy jól irányzott üzenet még hétfő estéről. Ha jól számolom, kilenc-tíz hónap is eltelt a Jákob botja-ajánlóm óta. A Jégvágót, noha megfordult a fejemben, nem olvastam el, s habár gondoltam, hogy beleszagolok Jack London világába, az sem jött össze. S ezek mellett, ezek ellenére, vagy ezektől a tényektől függetlenül mégis becsábított a Keletbe a kíváncsiságom. Tudni akartam, mégis hogyan festhet Centauri?
Olvass tovább »


Barátkozás egy misztikus bolhapiaccal

2017. március 31.

Tárlat: Kép/Társak. Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának kiállítása, Vigadó, Budapest

Telek Balázs fotóalapú munkája

Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozat kiállításának koncepciója értelmében minden akadémikus meghívott egy nem akadémikus művésztársat, és a munkáikat egymás mellé tették. A hívószó a barátság. A bevezető falszövegben is az alkotók egymás iránti bizalmáról olvashatunk egy ködös leírást. Ennek szerzője reményét fejezi ki, hogy a „művészek között párbeszéd alakul ki itt és most a kiállítási térben”, és „új típusú barátságok szövődnek” közöttük. Értsük úgy, hogy a képek reflektálnak egymásra, többet adva párban, mint különállóan, társtalanul. Mindez alig (csupán egy-két esetben) érződött, miközben hiányzott az útmutatás a kiállított anyag befogadásához és az értelmezéshez. A tárlat egyedül hagyta a nézőt a képek között, előfordult, hogy még az elrendezéséből sem derült ki, melyik művésznek ki a párja. Még nehezebben lehetett kikövetkeztetni, hogy az alkotótársak munkái miként illeszkedtek egymáshoz, hogyan fűzi egyik tovább a másikat, és mi a közös üzenetük. Így a Kép/Társak a legjobban egy bolhapiacra hasonlított, ahol a nézőnek kell szemezgetni a jó és „használható” képek között. Szintén nem elhanyagolható pont, hogy a barátság egyáltalán nem volt érezhető a párosítások többségénél. Nem lehetett tetten érni azt a lelki vagy szellemi, esetleg művészi összetartozást, amiból kicsúcsosodott az alkotói munka. Sokszor csak felületes stílusbeli hasonlóságok kötötték össze a műveket, és úgy tűnik, hogy a kiállítás mögött nem állt komolyabb szakmai koncepció sem. Így szinte lehetetlen a recenzálónak egy átfogó képet adni a tárlatról, de fontosnak tartom, hogy magát a kiállítást különválasszuk az egyes képektől, és azokat önmagukban próbáljuk szemügyre venni.

Olvass tovább »


Feketemosó: A vers, ha norvég – Tor Ulven és a félelem öröme

2017. március 29.

feketemoso-kisebbUtálom Tor Ulvent. Nem akarom elfogadni, hogy lehet ilyen verseket írni norvégul. Nem akarom elfogadni, hogy a legszebb verseket nem mind magyarul írják. Nem akarom elfogadni, hogy a két legintimebb dolog, a vers és az anyanyelv találkozását képes felülírni egy ötmillió beszélővel rendelkező nyelv egyetlen képviselője, aki szinte soha nem hagyta el a házát, ahol a szüleivel élt, életében egyetlen interjút adott, és negyvenkét évesen öngyilkos lett. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


A bulinak vége (beszámoló)

2017. március 26.

FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 25. szombat, RS9 Színház

FÉL_0

Igen, az igazi tudósító késik, a tökéletes meg korábban ott van, de van olyan tudósító, aki felkészülés közben jön rá, hogy már javában zajlik a program – tudniillik amiről írnia kéne –, tehát a késés elkerülhetetlen, és ráadásul nem is egy másik rendezvényről jön (mondjuk egy kocsmából, ahol a Zágráb-Veszprém kézi Bajnokok Ligája nyolcaddöntőt közvetítik), hanem otthonról egy átaludt, semmittevéssel töltött nap után. Úgy lettem felkészületlen, hogy közben az ellenkezője akartam lenni: a prózaest felolvasóinak szöveget olvasva a FÉL-en, miközben a facebookon váratlanul megjelent a hat órától kezdődő The Original Series című eseményre való invitáció, a kezdés előtt pár perccel.

Olvass tovább »


Kézzel kötött verseink (beszámoló)

2017. március 25.

FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 24. péntek, RS9 Színház

FÉL2

Braun Barna, Balázs Zoltán, Kiss András, Horváth Eszter, Katona Ágota

Kis zenei aláfestéssel kezdődik a második nap programsorozata az RS9 Színházban. Lassacskán gyűlik a közönség, köztük tegnaphoz képest új arcok is. Fogynak a kézzel kötött antológia számozott példányai is, hiszen ezen az estén ez a darab a főszereplő, ezt igyekeznek bemutatni szerzői és szerkesztői.
Olvass tovább »


Csapjunk bele a (szülinapi) lecsóba! (beszámoló)

2017. március 24.

FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 23. csütörtök, RS9 Színház

FÉL10-3

Az igazi tudósító egy kicsit késik minden programról (amire egy előzőről rohan át). A tökéletes tudósító nem tudom, milyen, valószínűleg előbb érkezik meg mindenhová. Én ehhez igyekeztem tartani magam a FÉL10 minifeszt esetében, ahol a FÉLonline 10 éves jubileumát ünnepeltük.

Az első napra érkezem csütörtökön, fél (hehe) órával korábban. A fellépőket még nem találom, csak Braun Barnát, akitől így kényelmesen, elsőként vehetem át a bérlethez járó ajándékokat: a karszalagot, a kitűzőt és… nem, az antológiát még sajnos nem tudom átvenni, mert valahol elakadt a forgalomban a kocsi. Sebaj, hiszen a közönségre is várni kell még, addig megérkezik Kaj Ádám, a Pannon Tükör főszerkesztője, vele is megbeszéljük, hogy egy lerobbant kocsi miatt tudott csak ilyen keveset hozni az új számból Zalaegerszegről, illetve hogy Vörös István, a versrovat szerkesztője merre lehet. Ádám egyre jobban izgul, el ne késsen. Ez az esemény előtti időszak a legszebb metafora a fiatal magyar irodalomra: állandó problémákba ütközünk, amiket nem mi állítottunk, csak valahogy előttünk maradtak, vagy a balszerencse hozta így, aztán valahogy leküzdünk mindent: az antológiák kikerülnek a dugóból, szép lassan összegyűlik a közönség, Vörös tanár úr pedig óramű-pontossággal érkezik meg, hogy nem is értjük, minek aggódtunk bármi miatt is.
Olvass tovább »


Zopán története folytatódik

2017. március 22.

 

feketemoso-kisebbLemegy az emeletről, de már csak bejárat előtt éri utol a lányt. Belépője pár árnyalattal erőtlenebbre sikerül, mint ahogy azt előzetesen eltervezi, de a nosztalgia és mindkettejük eltökélt maradása hamar közös nevezőt biztosít számukra. A szavak gyors egymásutánban követik egymást. Persze, leginkább a lány beszél. Olyan dolgokon, olyan ősrégi történeteken lamentál, amelyek ekkora időtávlatból vagy megtörténtek, vagy nem. Zopán legalábbis nem tudja eldönteni, leginkább csak bólogat, és mosolyogni próbál. Megtanulta kocadohányos évei alatt, hogy bármilyen helyzetben jól kell magát viselnie. Ez a legkevesebb, amit a dohány ellenében jótevőjének adhat, a legkevesebbet: társaságát és figyelmének egy jelentékeny hányadát. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját
Olvass tovább »