Tudósítok, tehát vagyok – Könyvheti netnapló (4)

2017. június 12.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét negyedik napjáról Bödecs László írását közöljük.

könyvhét_végleges

Megmondom őszintén, nem sok kedvem van most írni. Csak hát kell. Bár éppenséggel a kellés mértéke sem nagy. Valójában senkinek sem kell írni. Belső késztetés, mások szórakoztatása, felemelése, ugyan már. Hiszen világos, hogy olvasni sincs időnk. Semmi sem végződik megértéssel feltétlenül, ami megfogalmazódik. Még csak meghallgatással, elolvasással sem. Mintha már akiknek ez a mindennapi kenyere, hogy olvasniuk kell, mondjuk szerkesztők, bármilyen nemű értelmezők, vagy csak emberek, akik mégis keresnek valami megnyugvást, értelmet, és mondjuk, a könyvekhez fordulnak, nos, olyan, mintha, ezek egyikének sem kellene igazán, inkább csak muszáj volna. És a muszáj arra hasonlít, amikor végül felhív a szeretőd egy éjszaka. Amikor a szerelmed éppen magányos, és sok huzavona után, mégis elmegy veled bulizni, mert te állsz kézre. Vagy, mert muszáj, másra mászik, mikor még mellette ülsz, mert veled mégiscsak nehezebb, mert sejti, hogy neked kell. Vagy, amikor már magasan jegyzett szerző vagy, és követelik rajtad a következő könyvet, mert muszáj eladniuk, és te nem hagyhatod őket cserben, mert azt már muszájból megveszik, elolvassák, mert azt tudja mindenki, hogy azért valamit muszáj, és ami muszáj, az azért megtörténik. Olvass tovább »


„Eleget dedikáltam már”  – Könyvheti netnapló 2017 (3)

2017. június 11.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Gál Soma írását közöljük.

könyvhét_végleges

Mióta bölcsész lettem, még jobban irigylem a pesti gyerekeket.

Mert persze mindig is így volt ez, hiszen van metrójuk, villamosuk, sok hídjuk, szép nagy épületeik, McDonald’s-uk (igen, amikor még Keszthelyen nem volt meki), egy szónak is száz a vége, tök jó nekik.

Pár éve meg hozzátettem a hosszú listámhoz a Könyvhetet is. Olvass tovább »


Le a térképről (beszámoló)

2017. június 10.

II. Kolorádó fesztivál, 2017. 06. 08., Nagykovácsi, Sztrilich Pál Cserkészpark

Kolorádó_3

A színpadon az IAMYANK

Térerő és wifi nélkül bulizó emberek, minimális szelfizgetések, török pszichedelikus zenekar, akikről a The Guardian írt, és olyan hangulatot tudnak teremteni, hogy a bátrabbak már délután hatkor körbe-körbe ugrálnak; CCCP-matricás kocsmakocsi, átlagfesztiválhoz képest barátinak számító árak, fák közé ültetett bárpultok, a kortárs alternatív zene apraja-nagyja, Todd Terje, egy cserkészpark tereinek kreatív kihasználása és egy kétajtós, művészeti ágak határterületeinek feszegetésére otthont adó úszóhólyag, habár az állat, amiről a nevét kapta, emlős. Az Apokrif Online zenerovata a II. Kolorádó fesztivál csütörtöki napjáról két nézőpontból tudósít. Szabó Csanád és Nyéki Gábor írása. Olvass tovább »


Fényes szelek – Könyvheti netnapló 2017 (2)

2017. június 10.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét második napjáról Hyross Ferenc írását közöljük.

könyvhét_végleges.jpg

Kezdjük a napot az elején, Balázsnál, az erkélyen, csak úgy lazában lábat napoztatva. Körülöttünk a környék diverz juhar-faunája zölden izzik, korán van még: a fehér gömb az égen kaput nyit egy új világra, a fáradtság fölött pedig szemet hunyunk. Mert van még új a nap alatt. Bernivel azon pörgünk smokizás közben, hogy mekkora fless a plazmán trippelni. Ezután rövid harc a papagájokkal az éter csendje felett. Egy jó kávé a csend helyett, ám legyen, csak induljunk el, mert nyitni kell a FISZ ominózus, felpimpelt, egyedi elnökségi aganccsal ellátott standját. Megélünk egy kis dugót, bár az út kényelmes, jópofa a sofőr, főleg a bajsza, meg a toldi-szettje, ha minket kirak, gondolom, megy haza ostort pattogtatni. Király. Tinkó Máté már a standnál vár minket, picit késtünk, de abszolút jók vagyunk. Máté már fordulatszámon, a tegnapi hatalmas Horváth-Purosz menet után veszi át a standot. Olvass tovább »


Név Nap – Könyvheti netnapló 2017 (1)

2017. június 9.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét első napjáról Bali Farkas írását közöljük.

könyvhét_végleges

Háromnegyed tíz. Enyhe bűntudattal csukom le a laptopot. Elnyomom a cigimet, és felveszek egy alig használt inget. Még egyszer, utoljára visszanézek az íróasztalomra. Fjodor Mihajlovics, Anton Pavlovics és Lev Nyikolajevics bánatosan könyököl, és tekintetével azt kérdezi tőlem, mikor kényeztethet egy újabb sor atyai- és keresztnév bemagolásával a holnapi XIX. sz. második felének orosz irodalma vizsgámra. Az egészségükre, azért még iszom egy kávét, biztos, ami biztos. Még mindig kicsit álmosan teszem a zárba a kulcsot. Irány a Vörösmarty! Olvass tovább »


Álmatlanság és beültetett szervek (könyvkritika)

2017. június 8.

Korpa Tamás: inszomnia, Kalligram Könyvkiadó, 2016

Korpa_Inszomnia

Kolozsvár egyik legkedveltebb magyar kocsmájában, az Inszomniában veszem először kezembe Korpa Tamás azonos című könyvét. Kint a téli délután fáradt sötétsége, a kocsma falain félbehagyott firkák, furcsa képzettársításokból megkomponált képek. Kissé nyúzott, delíriumos tekintetek, lázasan csillogó arcok. Mintha a kötet térbeli metaforahálójába csöppentem volna. A négyzet alakú lapokon rövid, annál tömörebb, de mégis szétszabdalt tartalmú szövegeket látok. Egy ideig tanácstalanul lapozgatok, nem tudom végigolvasni egyik költeményt sem, aztán lassan, türelemmel elkezdek mélyebbre ásni, majd egyszer csak, ahogy belegyakorolom magamat a szövegek világába, egyenesen beléjük zuhanok. Éppen, mint az álmatlanságban szenvedő ember az őt nyomasztó gondolatok örvénylésébe. Olvass tovább »


Előzetes: Apokrif – 2017/2.

2017. június 7.

A nyár első napjaival együtt érkezik meg az Apokrif nyári száma is, melynek összeállításában ezúttal (Nyerges Gábor Ádámot helyettesítve) vendégszerkesztőként működött közre a versrovat élén rendszeres szerzőnk, munkatársunk, Bödecs László. Idei második lapszámunk líraszekciójában Bánkövi Dorottya és Bereti Gábor művei, valamint Izsó Zita öt verse olvasható. Prózarovatunk Csabai Máté, Márton László, Molnár Álmos és Toroczkay András írásait adja közre. Kritikát közlünk Milbacher Róbert és Tolnai Ottó legutóbbi köteteiről, valamint az Apokrif Könyvek sorozat az idei Ünnepi Könyvhétre megjelenő két új könyvéről: Csillik Kristóf Hüllők időszaka és Mizsur Dániel Karc című versesköteteiről. Aktuális számunk képanyagát Kazi Roland munkáiból állítottuk össze.

 

Tartalom:

Izsó Zita: Csendélet, Végződések, Az első hazugság, Szoborarc, A legöregebb rokon (versek)

Márton László: Szamár a lóistállóban (részlet egy készülő regényből)

Bánkövi Dorottya: Félig, Blokk, Rianás (versek)

Toroczkay András: Zsola (novella)

Molnár Álmos: Legyek (novella)

Bereti Gábor: Ezt a tapintást, Hiába fordítod meg, Anyád s apád már rég (versek)

Csabai Máté: Vas (novella)

*

Látószög:

Mizsur Dániel: Lélek lakta test: örvény és felszín (Csabai Máté prózai munkáiról)

veress dani: A feneketlen tarisznya (Kazi Roland műveiről)

*

Látótávolság:

B. Kiss Mátyás: Zsilettfüggöny (Tolnai Ottó: Nem könnyű)

Urbán Csilla: Csont és pletyka temeti be a traumákat (Milbacher Róbert: Szűz Mária jegyese)

Murzsa Tímea: Milyen a levegőtlen biztonság? (Mizsur Dániel: Karc)

Szendi Nóra: „Huszonkét éve rág a féreg” (Csillik Kristóf: Hüllők időszaka)