StrukTúra: Seth Sentry – Strange lot, Pripyat

2017. november 4.

Az Apokrif Online Zene rovata új sorozatot indít, amelynek célja, hogy minél több pályakezdő kritikus színvonalas írásának adjon publikálási felületet. Ezek az írások nem albumajánlók vagy recenziók, és nem stílusspecifikusak: az itt megjelent szövegek a minket körülvevő popkultúra sokszínűségét, egy-egy zenei művének mélységét mutatják be azok szoros hallgatásán keresztül. A struktúrák komplexitását, amely fölött a mindennapok során gyakran átsiklunk, amikor nincs túrabakancs, hogy a hangok sűrűjében barangoljunk.

– Szabó Csanád

Seth Sentry

Seth Sentry

Tetszőleges hétköznap reggel, felhajtott kabátgallér, cserepes száj, felrepedezett ujjak, keresztben jégeső, bal-jobb, bal-jobb. Seth Sentry 2008-as Waiter Minute című kislemezének dala, a Strange lot belső perspektívából – ezáltal rendkívüli érzékletességgel – mutatja be bármelyikünk hétköznapjait.

Olvass tovább »


Hegedűs Nóra novellája (online megjelenés)

2017. október 30.

72 óra

Zuhany. Nem segít. Szappan: szilárd, folyékony. Mosom, dörzsölöm. Ezen nem segít. Nem mossa ki.
Bejön, felsegít. Bemegyünk a szobába. Beszél hozzám.
Kataton ülök. Nézem a monitort.
Gyakori kérdések.
monibaba54: „Idióta, menj a nőgyógyászhoz!”
andilady: „Sürgősségi ambulancia, ne is gondolkozz, menj!!! Nincs sok időd!!!”
Még öt kérdés és három honlap van hátra.
Blogbejegyzés.
Hirdetés.
femina.hu:
„Ha nagy a baj, forduljon azonnal orvoshoz.”

Olvass tovább »


Igazi tiltott metál (koncertbeszámoló)

2017. október 28.
Az Apey and the Pea Veszprémben (fotó: Bodnár Dávid)

Az Apey & the Pea Veszprémben (fotó: Bodnár Dávid)

Olvass tovább »


Feketemosó: Mozaikok egy készülő regényből (4.) – Gordi

2017. október 25.

feketemoso-uj-kozepesBármikor kérdeztem meg tőlük, mióta ismerik egymást, tanácstalanul vonogatták a vállukat. Időnként tényleg erőlködtek, keresték az emlékeik között azt a pillanatot, ami előtt egy pillanattal még nem tudtak egymás létezéséről, onnantól fogva pedig igen. Regina szerint nem volt ilyen pillanat, Ssimi pedig ideges lett, amikor egyet kellett vele értenie. Szóval amikor legutoljára kérdeztem meg tőlük, annyiban maradtunk, hogy ők valószínűleg visszafelé élnek, és onnantól kezdték, amikor együtt meghaltak. – Nagy Hajnal Csilla írja az Apokrif blogját.

Illusztráció: Gužák Klaudia

Illusztráció: Gužák Klaudia

Olvass tovább »


Gyurász Marianna verse (online megjelenés)

2017. október 24.

Kivonat

Amikor belépett, kibomlott a kontyom:
Ez volt a jel.
Megmondták előre, hogy adnak majd jelet.
Nem fordultam meg, csak mosolyogtam,
Mert én tudtam, mert nekem szóltak előre, hogy tudni fogom, és akkor már tudtam,
Hogy hozzávetőlegesen hét évig, két hónapig és négy napig fogunk egy párt alkotni.
Csak hozzávetőleges, mert a fogalmaink majd egy kissé különböznek erről.
Hitelre vett a külvárosi ház – két eltemetett kisállat – egy új és életképes emberi lény – két megtépázott idegrendszer:
Hét évbe ennyit helyezünk bele.
Aztán mosolyszünet sokáig – szülői értekezletek felváltva – némi vita úgymond láthatási jogokról,
Aztán békésebb vizek – új frizurák- kimozdulni – szakkörök – belépnek mások a szobába,
De erről már nem kapok jelet,
Nem mozdul bubifrizura.
Néha beszélünk róluk,
Mikor a dolgokról, amik már menthetetlenül mindkettőnket mindörökké érintenek,
Amíg ez a fogalom ér, addig legalábbis,
És újszerű gondolatok, megvilágosodások megint, amikről lehetne máshol, mégis itt a legegyszerűbb,
Olyan akadálytalanul haladnak át,
Ez szintén végig megmarad.
Aztán szülői értekezletek helyett holobeszélgetés, erre most már összegyűlünk,
Mikor vége, megegyezünk, hogy elegánsabb technológiát vártunk,
Valamit, ami olyasmit is tud, hogy megölelhetsz unokákat, teszem azt,
Megsimogathatod kisállatok hátát.
Nekem egy macskám lesz majd, testes kalikó,
A kedves genetikai csoda, amiről annyit meséltem.
Később szakadozik a kép, ezért a sok régit nézegetem, mikor időm engedi,
Ekkor már egyedül,
A képek néha nedvesek,
A legkedvesebb mindig az marad,
Amikor a kontyom


Gonoszkodás minőségbiztosítási okokból

2017. október 20.

Az RS9 Színház Folyóügye mindennapi, kellemetlen, abszurdig felfokozott pillanatokon keresztül mutatja be az emberi természet kétarcúságát. Braun Barna jelenetfüzérében a karakterek különböző helyzetben válnak hol áldozattá, hol elkövetővé. Pedig a történet csak egy átlagos munkanap reggelén kezdődött, amikor a szerzőt egy behajtáskezelő cég operátora arra kérte, azonosítsa magát.

Fotó: Olajos Ilka

Fotó: Olajos Ilka

Olvass tovább »


Feketemosó: #MeToo

2017. október 18.

feketemoso-uj-kozepes

Felállt a hátamon a szőr, mikor először meghallottam ezeket a mondatokat több férfi ismerősömtől: „De nektek, nőknek ez tetszik.” vagy „Nem tudjátok kezelni a bókokat”. Ez nem bók. S nem, cseppet sem tetszik. Nem rak hozzá az önbecsülésemhez, inkább elvesz belőle. Sokkal több vagyok, mint a testem. Néha úgy érzem, hogy a melleket, a feneket, a hosszú hajat szeretném leszerelni magamról. Hogy csak legyek, minden szexuális maszlag nélkül: csak én magam. – Murzsa Tímea írja az Apokrif blogját.
Olvass tovább »