Vajna Ádám novellája (archív)

2017. október 14.

Háború, béke, iskolaudar

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Az iskolaudvaron mindig a kicsiket öltük meg. Azt szerettük, ha a halálos lövés után egyből lezuhannak a földre. Kedvencünk a másodikos Dávidka volt, aki el merte úgy dobni magát, hogy nem tompította karjával az esést. Büszkék voltunk rá, hogy velünk játszik, bár nem mondhattunk neki soha, mert az ilyenfajta érzelgősség megingatta volna hadi tekintélyünket. Aztán voltak olyanok is, akik nem feküdtek le a földre, mert attól féltek, hogy ha sáros lesz a ruhájuk, akkor kikapnak otthon. Őket elneveztük a franciáknak. Nem szerettük a franciákat, mert meggyalázták a halál szépségét azzal, hogy miután elestek a csatatéren, elsétáltak a legközelebbi padig, és nyugodtan beszélgettek, miközben tőlük pár centire zajlott tovább a küzdelem, és patakokban folyt a képzeletbeli vér. Viszont szükségünk volt rájuk, különben nem lett volna elég halottunk egy rendes háborúhoz. Olvass tovább »


Feketemosó: Búcsúima a posztmodern irodalomérthoz

2017. június 28.

feketemoso-kisebb

Ma lesz az elején a legjobb nap. / Felkelek ezen a napon, hogy valami újat, szépet és használhatót. / Mindenki az ebből származó előnyöket. / Megcsinálta a Genesis és én utánozni a munkát. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Utazás Drasztikumba

2017. május 24.

feketemoso-kisebbhát nyilván a nők jutottak eszembe / fehérek voltak mint a tenger habja / vagy a tenger habja volt fehér mint ők / vagy valójában tenger volt a bűnöm – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Tróját kiásták

2017. április 26.

feketemoso-kisebbnem merem többé használni az erdőt / ide élőlények pusztulnak el – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: A vers, ha norvég – Tor Ulven és a félelem öröme

2017. március 29.

feketemoso-kisebbUtálom Tor Ulvent. Nem akarom elfogadni, hogy lehet ilyen verseket írni norvégul. Nem akarom elfogadni, hogy a legszebb verseket nem mind magyarul írják. Nem akarom elfogadni, hogy a két legintimebb dolog, a vers és az anyanyelv találkozását képes felülírni egy ötmillió beszélővel rendelkező nyelv egyetlen képviselője, aki szinte soha nem hagyta el a házát, ahol a szüleivel élt, életében egyetlen interjút adott, és negyvenkét évesen öngyilkos lett. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: A forradalmár

2017. február 22.

feketemoso-kisebbnégy óra körül újabb hírek jönnek / LEVERTÉK A FORRADALMAT! / kiáltják a rikkancsok / mire a forradalmár megvonja a vállát – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Bökényfölde

2017. január 25.

feketemoso-kisebbAz élet, az kérem, mi vagyunk, szólt a jelmondata, és számára ez mondat volt a lehető legegyértelműbb, úgyhogy ezt is használta, mikor a hátsóudvarban máglyát rakott az összes otthon található szépirodalmi műből, megsütötte fölötte a szalonnáját, megette és a kerti budiban kihányta, mert gyenge volt gyomra. – Vajna Ádám írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »