Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2010. szeptember)

2010. szeptember 24.

A Liget szeptemberi számában Nyerges Gábor Ádám és Necz Dániel, a nemrégiben indult Kulter.hu kortárs művészeti portálon Braun Barna versei olvashatók. Ugyanitt Csordás László Brenzovics Marianna Kilátás című regényéről írt kritikája, Pál Dániel Levente könyvheti kötetéről szóló recenziója és Vass Norbert Palya Beával készült beszélgetése is megtalálható. A Prae.hu-n Fehér Renátó Lázár Bence András első kötetéről írt recenziójával találkozhat az Olvasó. Az Irodalmi Jelen Verstörténés című rovatának új folyamában Zalán Tiboré mellett Nyerges Gábor Ádám öt verse olvasható. Stolcz Ádám Tekken 2 című performanszának (melynek exkluzív, bővített szöveges változata az Apokrif őszi számában lesz először olvasható) élő premierjéről itt tudósít a Prae.hu (fotó: Fél Online) Necz Dániel verseit a Magyar Napló szeptemberi és a Bárka friss, 2010/5. számában is olvashatjuk. A Spanyolnátha 2010 őszi számában Zólyomi Kristóf ír Martin Scorsese új filmjéről. Kántás Balázs legújabb Celan-tanulmánya (A narrativitás és annak hiánya Paul Celan korai és kései költészetében) és Molnár Fábián recenziója Cormac McCarthy Az út című regényéről az Újnautilus-on olvasható. Dombovári Csongor új verse itt látható a FÉL Online-on.  Vass Norbert Mészáros Zsolttal készített interjút a Prae.hu felületén.


Long time ago in a… mindegy

2010. április 17.
Zólyomi Kristóf

Réges régen volt az, hogy a történet azzal kezdődött volna, hogy a történet azzal kezdőik, hogy egy pont kerül egy mondat végére, de ez a történet, minthogy naprakész, semmiképp sem kezdődhetett így, és a kezdeti nehézségeken a legjobb gyorsan túl lenni: Inventio, dispositio, enumeratio – juteszembe: ha semmivel nem tudjuk megindokolni a könyvünk létjogosultságát, hivatkozzunk a közérdeklődésre, mármint, hogy szükség van rá (a könyvre) Én ezt (a szerző – implicit) tagadom

Olvass tovább »


Zólyomi Kristóf novellája (helyreigazítás)

2010. február 17.

Legutóbbi számunkban (III./1.) Zólyomi Kristóf a postcard from Beckett című írása nyomdahibákkal jelent meg. A kellemetlenségért a szerző és Olvasóink elnézését kérjük. A szöveg hibátlan változatát közöljük alább. (Torma Mária ugyancsak sajtóhibákkal közölt, Szó nélkül című novelláját jövő héten tesszük közzé ugyanitt, az Apokrif Online-on.)

Olvass tovább »


Zólyomi Kristóf novellája (online megjelenés)

2010. január 31.

Übergott? avagy Sein und Zeit

(fejezet a “Filozófia azoknak, akik már mindent olvastak” című 1 ív terjedelmű füzetből)

Friedrichnek, egy verőfényes reggelen, kipillantva rapallói ablakán, az jutott eszébe, hogy – Gott ist tot.

Mindez 1883-ban történt talán, ha nagyon vissza akarnánk emlékezni. De ezt követően   – vagy már nem is tudom mikor, Gott (a kezdetek kezdetén, némelyek szerint egy vasárnap, 11h:10m:20s-kor) azt mondta – ám legyen, Friedrich.

Röviddel ezután – némelyek szerint 5649-ben – mintegy átgondolta a dolgot – mármint Friedrich – és őrült magabiztossággal Weimarba vonult, győzhetetlen seregeivel.

Persze Friedrich – tudván hogy Gott ist tot – továbbra is kitartott azon elképzelése mellett, hogy neki – márpedig – igazsága vagyon.

Mása nem is lehetett, míg utól nem érte őt 1900. augusztus 25-én (5660.  Elul 1-e) a Gottnak megelőlegezett sors. Utána – ráadásképp – férgei is voltak; mentségére szóljon: nem önszántából.


Felvételek az Inverziumból

2009. március 24.

Hangfelvételek

1. Aradi Réka novelláját felolvassa Bakonyi Balázs

2. Zólyomi Kristóf

3. Monkey Jardin minikoncert

4. Kántás Balázs verseit felolvassa Nyerges Gábor Ádám

5. Smid Róbert

6. Stolcz Ádám

Videók

Képek


Ismét Apokrif est az Inverzium Tea&Coffee-ban

2009. március 19.

(1092 Budapest, Erkel utca 16.; http://www.inverzium.hu), ezúttal március 22-én, vasárnap, délután öt órától (a belépés ingyenes). A felolvasás során elhangzanak Aradi Réka, Kántás Balázs, Smid Róbert, Stolcz Ádám és Zólyomi Kristóf művei, a szünetben fellép a Monkey Jardin zenekar. Mindenkit szeretettel várunk.


Zólyomi Kristóf korábbi művei

2009. január 11.

Köd
megjelent az Apokrif 2008/1. számában

Ahogy az ismeretlen
mindig egy kicsit
odébb vonszolja mázsás seggét: 
mi követjük, nem, nem üldözzük,
csak bús gúnyáink felöltözzük
ha éppen őszinte a hangulatunk
meglapulunk, meglapulunk,
az Isten árnyékában,
és esdekelve kérjük, vegye el,
vegye el azt, amit ajándékba kapott
az ember,
de használni soha nem tudott.
Az észt.

I. év befejezett
megjelent az Apokrif 2008/1. számában

“Azért nem azé aki akarja, nem is azé aki fut,
hanem a könyörülő Istené.”

Lassan elfoszlik belőlünk az ég.

Porba révedő tekintetünk
a homokszemek közt keresi
sosemvolt múltjának 
hegyormait.

Éveink, mint halálba tartó ősök
integetnek: 
végállomás a semmi.

Gyúlékony papirosra firkált tudatunk
a léthatár kötelén táncol,
és az oszlopokat tartó pányvák Ti vagytok
nekem.

Kristályburokba törve 
tehetetlen nézzük 
az elmúlás játszi fényeit.

És egy ölelés többet érne
valamennyi elpocsékolt szónál.

Ám csak a remény marad itt,
magányosan tengetve tovább
tűrhetetlen, örök éltét.
 

…és…

Zavart tekintetű
összefércelt homlokkal
áll a vasrácsok között
tébolyult vigyorral arcán
vágtat át

És ha megint nyugalom 
öleli át
keres kutatva máris
másik zsarát-
esőben fürdő

így ő:
mit nekem ti zordon 
bronzkupolás templomtornyon
árnyékot vető két kereszt
önmagam úgysem ereszt
utamra

holnapra megint fölkel a nap
szórja szét az UV sugarakat
a házakra mint pöffeteg gombák
hullanak a közönybombák

öklömnyi számba pont belefér az öklöm
öklelem magam hogy öklendezzen önnön
valótlanságom valójától maga
a magatehetetlen baba
én
én ne
én nekem nem kell
semmi se

Éli! Éli! Mért hagytalak el?
csak az állam kopott ismét fel

és kösz hogy volt az úrvacsora
mert annak is van nagy sora
hogy hova
menekültem előled

Csend
üres
hideg csend
és valótlan messzeségben
odalent
meg-megcsillan az 
odafent