Programajánló: Opánszki Tamás kiállítása

2017. november 14.

2017. november 29-én, szerdán 18 órakor, a Magyar Írószövetség egy baráti beszélgetés keretében mutatja be Opánszki Tamás legújabb csendéleteit és kávéházi festményeit.
Bevezetőt mond: Turczi István, József Attila- és Babérkoszorú-díjas költő, szerkesztő,
a Magyar Írószövetség Költői Szakosztályának elnöke.
A rendezvényen tárlatvezetést tart és a festőművésszel beszélget veress dani, az Apokrif szerkesztője.

A kiállítás november 8-ától december 14-ig ingyenesen megtekinthető (részletek lentebb). Olvass tovább »


Ó, egek! Káplár Miklós és Ferenczy Zsolt debreceni paralel-tárlata (programajánló)

2016. június 9.


Pophabzsolás

2015. december 4.

Tárlat: Andy Warhol Unlimited, Musée d’Art moderne de la Ville de Paris

Önarckép, 1967, akril, vászon, szitanyomás, 183 × 183 cm, The Detroit Institute of Arts, kép forrása: arttattler.com/archivewarhol

Önarckép, 1967, akril, vászon, szitanyomás, 183 × 183 cm, The Detroit Institute of Arts, kép forrása: arttattler.com/archivewarhol

Aki most Párizsban Andy Warholra kíváncsi, az rögvest meg is kapja, amit akar, ha vesz egy jegyet az éppen futó kiállítására. A bejárattal szemben megkérdőjelezhetetlenül sugárzik a popikon ikonja, akár a Louvre északi gyűjteményének nyitófalán II. János francia király arcképe (az antikvitás utáni időkből ismert első portré). A teljes látóteret egyedül uraló, hamis(kás)an csodálatra hívó „kétujjas önarckép” már az első percben nem sok kétséget hagy afelől, hogy ez a (nagyon) sokadik Warhol-kiállítás is mindenekelőtt ugyanarról fog szólni, mint amiről az egész életmű szólt: Andy Warholról. A nyitóikont körülvevő Campbell’s leveskonzerv-variációk üzenete is legalább ennyire lényegre törő: nem kell aggódni, itt lesz minden(ki), aki számít. És itt is vannak: a dögunalmas Virágoktól kezdve a megmagyarázhatatlan módon sokkal izgalmasabb Teheneken keresztül Jackie Kennedyvel és Maóval bezárólag. Szinte látom, ahogy a kiállítás szervezői széttárják a kezeiket, és nyájasan felszólítanak: „Tessék habzsolni!”

Olvass tovább »


Rácz Zoltán: Borsos József – könyvbemutató (ajánló)

2015. június 11.

borító

szöveg másolata

Olvass tovább »


Keserű évfolyam-találkozó

2015. április 4.

Tárlat: Derkó2015, Műcsarnok, Budapest

Tranker Kata: Szép új világ (részlet), 2014, installáció, fotó: Kővágó Nagy Imre © Műcsarnok

Tranker Kata: Szép új világ (részlet), 2014, installáció, fotó: Kővágó Nagy Imre © Műcsarnok

A Műcsarnok apszisában körbetekintve szinte mindenhol fémes felületeket, kipurgált koloritot, fekete-fehér és seszínű munkákat láthatunk. Szemben a falon Bosch újranyírt gyönyörkertje, ahol Duchamp piszoárja magasodik, a tövében pedig Jeff Koons hempereg Cicciolinával. Mellettük Rákosi-portrék, hegesztés-kelésekkel teli koponyájú vasgyerekek, lamasszu szobrokat szétverő radikális iszlamisták és a nagyhetet egy lyukas szenteltvíztartóban végigvergődő hal… Néhány kivételtől eltekintve keserűen, szenvtelenül és kissé fáradtan ünnepel a hatvan éves Derkovits-ösztöndíj. A negatív tematika és hamuszínű összkép mögött ott sejthető a kimondatlan kurátori koncepció és az itthoni kiállítóhelyeken lassan obligáttá váló rosszkedv. A látogató öröméért azonban az ösztöndíjasok egy része sem tesz túl sokat. Elmerülésre érdemes, igazán emlékezetes munkával pedig csak néhányan rukkoltak elő, feltűnő módon közülük minden második festő.

Olvass tovább »


Névjegy és gondolatébresztő egy szimpatikus pionírtól

2015. február 5.

Tárlat: Alan Sonfist – Időtájkép. A land art születése, Szépművészeti Múzeum, Budapest

Alan Sonfist: Időtájkép, 1965–1978–, kép forrása: Szépművészeti Múzeum

Alan Sonfist: Időtájkép, 1965–1978–, kép forrása: Szépművészeti Múzeum

Manhattanben, a West Houston Street és a LaGuardia Place sarkán – ami első pillantásra majdnem olyan, mint a Bocskai út és a Fadrusz utca kereszteződése Kelenföldön, csak talán egy árnyalattal jellegtelenebb – keskeny parksáv húzódik az úttest és a több tucat emeletes toronyház között. Egy „újratelepített” erdőszelet, amely mesterségesen természetes – akár egy angolkert, de annál is körmönfontabb módon. Az apró park ugyanis azt a vörös cédrusokból, nyárlevelű nyírekből, tölgyfákból és vadfüvekből álló természeti világot próbálja megidézni, amely a 17. századig, az első európai telepesek érkezéséig borította a mai Manhattan szigetet. Persze ez az eredeti helyszínen, az utolsó vörös cédrusok kivágása óta a felismerhetetlenségig megváltozott New York-i Sohóban is embert próbáló feladat, sok ezer kilométerrel keletebbre, különösen egy múzeum emeletén pedig egyenesen lehetetlen. A Szépművészeti 1800 utáni Gyűjteményének munkatársai lényegében véve mégis erre vállalkoztak akkor, amikor úgy döntöttek, hogy kiállítást rendeznek erről a szokványos és meghökkentő erdősávról, azaz Alan Sonfist Időtájkép című, ezer gyökérrel a keleti partba kapaszkodó land art alkotásáról. Sonfist kelet-közép-európai bemutatkozása egyben a közelgő bezárás miatt (legalább) 2018-ig a múzeum utolsó kabinetkiállítása, amellyel a Szépművészeti már a Liget-projekt előtt elkezdett parkosítani.

Olvass tovább »


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2014. február – folyamatosan frissítve)

2014. február 23.

zm_52_szam_boritohévíz 14-1Kerber Balázs Csillagvégen, Fehér Renátó Ká-európai ismerős, valamint Lukács Flóra Este fekete felhő közeledik és Másnap című verseit közli a Kulter.hu. Távolodó világok címen Sós Dóra verseiből és képeiből közöl összeállítást az Irodalmi Jelen. A Hévíz idei első számában Fehér Renátó Mennyi rutin és Tinkó Máté Búcsú anziksz című verseit olvashatjuk. A Zempléni Múzsa frissen megjelent 52. számában Juhász Tibor versét (Melegebb öl), Tinkó Máté verseit (Meddőháló, Antwerpen múzsája) és veress dani tanulmányát (Egy építész a betonba simult nemzedékből. Száz éve született Ázbej Sándor) olvashatjuk. Ugyancsak Juhász Tibor-verseket találunk a Képírás felületén is: Akit kirúgtak a cirkuszból, Szem elől. Nyerges Gábor Ádám Álltam egy hídon című versét a Látó februári száma közli, míg az Élet és Irodalom 2014. február 14-i számában A közellakó munkacímű készülő regényéből olvashatunk részleteket. A Kalligram februári számában két versével találkozhatunk: SzerenádJobb esélyünk nincs. Az Új Forrás februári számában Juhász Tibor és Takács Nándor versei olvashatók. A Vörös Postakocsi felületén Borda Réka Megbocsátás utca című verse érhető el. A Vigilia februári száma Szarvas Melinda kritikáját közli Villányi László Győri idők című kötetéről. A Népszabadság február 15-i számában Nyerges Gábor Ádám ír Evellei Kata Álombunker című kötetéről (Álmodtam egy világot), a FÉL Online-on pedig Murzsa Tímea (Gestaltpszichológia). A Tiszatáj februári számában Tamás Péter Nyerges Gábor Ádám Számvetésforgójáról ír (Körkörös önarcképek), míg Nyerges Szolcsányi Ákos A felszínről című kötetéről írt kritikát: A felszín, 2014-02 tiszatájvigilia_borito_februarés ami alatta van. A Tiszatáj Online-on Murzsa Tímea írt Nyerges Sziránó című kisregényéről: A szegény kisgyermek panaszai.

új forrás 14febrkalligram 14-2