Széttörtből az egész felé? Márton László: M. L., a gyilkos (Könyvkritika)

Márton László: M. L., a gyilkos. Kalligram Kiadó, Bp., 2012.

Minden könyv esetében a cím felhívás és kihívás is egyszerre. Közhelyszerű gondolat, hiszen az egyes művek címeinek már az írásos irodalom kezdete óta, tehát jó pár évszázada, sőt, évezrede ez a funkciója. Azonban jelen kötet címe többszörösen rájátszik erre, provokálja majdani olvasóját: mit ígérhet ez a történet? Egy jó krimit? Egy három különálló, de mégis összefüggő eseménysort bemutató regénytöredéket? Egy visszaemlékező, összegző, a múlttal és saját korával is párbeszédben álló szerzőt és különös alteregójának történetét? Talán egyik kérdésre sem lehet egyértelmű választ adni, hiszen Márton László kötete az első laptól az utolsóig ellenáll mindezeknek.

Akcióban a honleány (Könyvkritika)

Folyamatosan akció van, semmi nem áll, semmi nem állhat meg, minden és mindenki mozgásban van. Ahogy a fülszöveg is hirdeti, (pszeudo)történeteket tart az olvasó a kezében, amelyekben mindenre fény derül, hiszen a szerző mindent megmutat nekünk. De valóban így van ez?

Valamiféle „családtörténet” rajzolódik ki, apró, olykor meseszerű mozaikokból. Önállóan is megállják helyüket a történetek (vagy inkább emlékek apró széljegyzetei), de összefüggésükben mégis többet mondanak. „Mesék” egy valószerűtlennek tűnő világból, amely némely ponton mégis szociográfiai pontossággal idéz meg eseményeket, helyszíneket. A történetek mögött megbújó elbeszélő szintén mozaikokból épül fel: hol egy kislány, hol egy fiatal nő hangja szólal meg. Bencsik Orsolya Akció van! című második kötete 23 rövid „novella” sorozata – és hogy miért is vannak idézőjelben az egyes műfajok? Nos azért, mert a kötet kisprózái nem egykönnyen sorolhatóak (vagy inkább szoríthatóak be) bármilyen műfaji kategóriába is. Félreértés tehát ne essék: a vékonyka kötetre fel kell készülni, mert nem könnyű vele lépést tartani – időt kell hagyni az egyes szövegeknek és az olvasónak is.