Márton László: M. L., a gyilkos. Kalligram Kiadó, Bp., 2012.
Minden könyv esetében a cím felhívás és kihívás is egyszerre. Közhelyszerű gondolat, hiszen az egyes művek címeinek már az írásos irodalom kezdete óta, tehát jó pár évszázada, sőt, évezrede ez a funkciója. Azonban jelen kötet címe többszörösen rájátszik erre, provokálja majdani olvasóját: mit ígérhet ez a történet? Egy jó krimit? Egy három különálló, de mégis összefüggő eseménysort bemutató regénytöredéket? Egy visszaemlékező, összegző, a múlttal és saját korával is párbeszédben álló szerzőt és különös alteregójának történetét? Talán egyik kérdésre sem lehet egyértelmű választ adni, hiszen Márton László kötete az első laptól az utolsóig ellenáll mindezeknek.