Mintha-mondókák (könyvkritika)

2014. február 12.

Tóth Kinga: Zsúr, Palimpszeszt – PRAE.HU, 2013

Zsúr_1Tóth Kinga első, Zsúr című kötetének alcíme „Más mondókák”, amely rögtön arra csábít, hogy az értelmezést e műfaji meghatározás (és egyben annak tagadása) felől kíséreljük meg.

Érdemes talán abból kiindulni, mit tudunk a mondókákról: olyan rímes, ritmusos, dallamos, akár énekelhető versikék, amelyek a gyerekek világához közeli motívumok által igyekeznek az élet különféle területeiről (a természet törvényeiről ugyanúgy, mint az emberi kapcsolatokról) könnyen befogadható formában alapdolgokat megtanítani. Tóth Kinga kötete, amely a tanárként is dolgozó szerző valós pedagógiai tapasztalataiból nőtte ki magát, egyszerre igyekszik ennek a tanító és információ-átadó szándéknak a látszatát fenntartani és egyben minden ízében szétszedni, lebontani azt.

Ennek a kettős törekvésnek látszólag talán nem is annyira fontos, ám véleményem szerint nem elhanyagolható jellemzője, ahogy a kötet, vagyis a könyv mint médium, mennyire teszi hangsúlyossá önmagát – annak ellenére, hogy irodalmi szempontból a mondókák alapvetően mégiscsak a hangköltészethez állnának közelebb. Például azáltal, hogy kétféle borítóval jelent meg, egy fehér alapon fekete és egy fekete alapon fehér szöveggel. Másrészt tele van Tóth Kinga saját illusztrációival, amelyek sokszor tényleg szó szerinti illusztrációi a mellette található szövegeknek, mintha kisze-kusza gyerekrajzok lennének, amelyek a szerzői elgondolás szerint – hogy megint azt a látszatot erősítsük, ez a könyv tulajdonképpen gyerekeknek való – akár ki is lehet színezni. Máskor épp fordítottnak tűnik a folyamat, mintha egy (stilizált) gyerekrajz mellé került volna annak lehető legegyszerűbb, a gyermekek gondolatvilágát megidéző leírása.

Olvass tovább »


Fúzió 2. – underground camping (Programajánló)

2013. június 2.

FÚZIÓ 2. /underground camping/ az Attention Alkotóműhelyben június 4-én, 19 órától.

Láttál-e már fejlámpás költőt? Sátoroztál-e már a föld alatt? Zsíros deszka, jó fröccs, csillagok — felolvasás, vetítés és kiállítás: ez lesz az Attentionban június negyedikén, 19 órától. (a városi túraútvonalról emailben: doragabriella@gmail.com) https://www.facebook.com/events/186259088196506/?fref=ts

Akik a jó hangulatról gondoskodnak:

Baki Júlia

Dékány Dávid

Lucz István Ádám

Sós Dóra

Szabó Imola Julianna

Tóth Kinga

fúzió


A TÁRNA-csoport bemutatkozása (online megjelenés)

2013. március 27.

T Á R N A  (1)

 

(A TÁRNA-csoport 2012 elején alakult. Tagjai: Tóth Kinga, Molnár Normal Gergely és Szávai Attila. A fent látható összeállítás Tóth Kinga és Szávai Attila szövegeinek felhasználásával készült. A csoport tagjai egészen idáig nem fedték fel kilétüket, e projekt keretében ezekben a hetekben lépnek először saját nevükön szerepelve a nyilvánosság elé. Céljuk saját elmondásuk szerint “a képzőművészet és az irodalom társítása volt, a Tárna cím pedig szimbolikusan az önfelfedezésre, önfelfejtésre, a mélyre ásásra (is) utal”.)


Apokrif – Hímzőkör – Queer Kiadó: FÚZIÓ (programajánló)

2013. március 20.

apokrif-hímzőkör-queer fúzió 2013-03-21

(facebook-event)


Hímzőkör (Baki Júlia – Sós Dóra – Szabó Imola Julianna – Tóth Kinga): Házibuli 2. – PONTJÓ (online megjelenés)

2013. március 4.

HÍMZŐKÖR: HÁZIBULI 2.

PONTJÓ

 

– négy hangra –

hazibuli_1_01kv

ODA

I.:

Csak kicsit vagyok bajszos. Egyetlen szál. Játszik vele az ujjam, mint a fákkal a hideg szél. Lusta vagyok megszabadulni. Tele a szekrény az álcáimmal. A testetlen takaróimmal, amik alatt csak jobban fázom. Csontos üreg a félhold alakú mellkas. Mellek. Löffeteg szatyrok, dobogásra ringva. Be kéne takarni a bőröm, mint a hó a várost. Kevés vagyok a csodához. Hallgat bennem egy másik hallgatás. Kitölt az iszony. A halak fulladnak meg így a horgon. Vérvörösre kenem a szám, hátha megharap a vágy. Nem tetszem. Inkább felöltöm a semmit. Az egyetlen, ami jól áll. Az egyetlen, ami kilök az ajtón, az utcára, a buszra. Kapaszkodom. Ma hátha nem dob ki magából a világ. Ma talán nem lesz tévedés. Erdő a horizont, behúzom a nyakam. Jó ez a gallér.

J.:

Már a fejemben zakatol a dal szövege amikor indulok, ne engedj el, amíg a világ tart, mi is beleférünk. Havas a táj, beterít, csikorog a csizma, a hideg lassan felkúszik, a szívig, túl hideg, vetkőztet a hólével átitatott zokni. Tenyeremben szorosabban fogom az üveg nyakát, bármi nélkül nem illik megérkezni. Épphogy igazítom magam a szabályokhoz: a borból már nem fogok inni. Mindent előre elhatározok, tenyerembe vésve erősítem meg. Jelen kell lenni, mint az elsuhanó autók mellettem: hallom a kerekek ritmusos ütődését a betonon, a gyorsaság elkent élességét észlelem csak, ezekből tudom, hogy a város van körülöttem, te pedig csak bennem múlsz el a lélegzet ritmusára.

K.:

Sosem a kopogóst, akinek kemény a járása. Aki vágja a sarkát az útba. Megint lekopott, takarni kell, ha nem szőnyeges helyre érkezem. Fénylakk a csizmán és a hajamon is, a ruha zárt és keretez, segít viselkedni.

Utoljára még végigment a gerincen a hideg, a busztól legalább öt perc gyalog, amikor elém ugrottak. A fiú nézte, ahogy a lány táncolt nekem, csettintettem én is, felismerjük egymást, a fésülés más csak, de mind erre lakunk, nem vagyunk mi idegenek, szabad tovább. A többiek ott lesznek, az elbűvölőt kellene mára, a titokzatos fájdalom volt a múltkori. Ma jó a nap és könnyű az út.

D.:

Kabát le, cipő le, adaptálódok a hideg konyhakőhöz.

A házigazda stimmel, ugyanaz, mint a múltkor. Meglát, sunyítva közelít. Tudjátok, van az a kutya, aki, ha izgatott, csóvál. A másik egész seggel riszál, és amikor a kezed nyújtod felé, bevizel. Ez a házigazda a homlokán át gyöngyözik. Megmerítkezem az olvadt tenyerében, majd a kezem a farosomba törlöm. Taszít a sós találkozás. Bámul és liheg. Kullog utánam, de soha nem fog utolérni. Fölhorzsolódik a kettőnk közti szakadékban, és a mélyből ekhózza tovább a nyomorát. Gyerekkori kiadásai kísértenek a falról: már a babaképen is kopasz volt a fazon. Kappanhangja elhalón követ: jóó szóórakozászt drágaszááágom! Haladok tovább a fény felé – vár a paranormál.

Olvass tovább »


Tóth Kinga versei (online megjelenés)

2012. augusztus 10.

Zsúr

más mondókák

16. a fekete madarak sütötték
a lepényt a király ehet csak belőle
pénzt számol most
a cseléd a konyhában térdel
akaszt a kötelekre

18. kék madár kék madár
gyere be az ablakon
meg akarlak fogni te
leszel a barátom sose
mehetsz aztán vissza
nekem leszel itt
a nyúlra rátapostam
új barátra vágyunk

19. mosd meg a fogad
mert lerohad mint a bácsié
naponta kétszer háromszor
a krokodilos óra csörög
addig nem hagyhatod abba
mert idő előtt …

21. méri pirost hordott hordott
egész nap egész reggel
egész este mocskos lett
a kesztyűje a szoknyája
a bugyogója soha többet
nem vette fel


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2012. április)

2012. április 25.
Tinkó Máté versét (Jöttök, mentek) közli a Kulter.hu. A Műút friss számában egy három tételes Nyerges-miniciklus (Lucretia-ra) és Fehér Renátó két verse (Anyajegy, Használati utasítás). Az Új Forrás áprilisi számában Nyerges Gábor Ádám egy verssel (Feljegyzések készülnek IV.), Reichert Gábor pedig Falvai Mátyás Gépindák című kötetéről írt kritikájával (Szerencse le) szerepel. A Képíráson két Apokrif-szerző közös publikációja jelent meg: Erdei Tamás képei Nyerges Gábor Ádám versei kíséretében: Öt képre, illetve Áfra János verse és szkenner art-kompozíciója (negatív jelenlét; Voluntas divina). A Litera Én nem fogom be-pályázatának győztes pályaműveit közli, köztük a harmadik helyezett Nyerges Gábor Ádám két versét (Salyát verssem, Vacsorázunk) is. Nyerges három versét (lajstromállapot, A líraiság okán, Macintosh) közli április-májusi duplaszámában a Kritika, egy másikat (Amit mondani nem szabad) pedig az áprilisi Mozgó Világ. Sós Dóra friss verse a FÉL Online-on olvasható: Holofotó. A Prae legfrissebb, Hálózatok című számában négy Apokrif-szerző versei is helyet kaptak, úgyismint: Tóth Kinga (Közösségi helyen, Smink), Fehér Renátó (Anyák napja, “Fehér babáim, fehér babák”), Nagypál István (UTÓSZÓ – beszélgető lapok – részletek) és Nyerges Gábor Ádám (Feljegyzések készülnek VIII.) művei. A Folyóméter blog legutóbbi bejegyzésében többek közt Lukács Flóra három, az Apokrifban megjelent versét tárgyalja. A Prae.hu-n Fehér Renátó ezúttal Szőnyei Tamás könyvbemutatójáról tudósít: Agyonnyomott beharang. A Prae.hu-n Vass Norbert ír A jövő nem a miénk – Fiatal latin-amerikai elbeszélők című antológiáról: No Future, mondta a teacher. Ugyancsak Vass Norbert, ezúttal az Új Művészet hasábjain, Szöllősi Géza kiállításáról: Tantrát (t)akaró diktátor-pornó. A Népszabadságban Csider István Zoltán összeállítása olvasható a Költészet Napja alkalmából, itt Nyerges Gábor Ádám is nyilatkozik, többek közt az Apokrifról is: Jól tálalni a pacalt. A Folyóméter blogon ismét (részben) apokrifos érintettségű bejegyzés, ezúttal az Új Forrás kapcsán: Régebbi Új Források. A Prae.hu-n Dombai Dóra film- (Nem csak a húszéveseké, A falakon belüli világ) és Nyerges Gábor Ádám zenekritikája (Abszolút lövőhelyzetek). Felkerült továbbá a Kultúra & Kritika oldalára Evellei Kata díjnyertes könyvkritikája: Kijárási tilalom a szavaknak. Vass Norbert A Vörös Postakocsi oldalán recenzálja Farkas Péter Johannáját: Kőbe zárt, hideg dal. A Kulter.hu-n Reichert Gábor recenzálja Csaplár Vilmos új regényét: A magyar mémállományról, Tinkó Máté pedig Kálmán Gábor Nováját: Legendák alsó sorban. A FÉL Online-t Evellei Kata tudósítja a Könyvfesztivál második napjáról: Pozsonyi kifli svédasztalon. A Prae.hu-n Fehér Renátó ír Vajda Miklós: Éj volt, egy síró magyar költővel az ágyon című kötetéről: Nekrológok egy menthetetlen fajtáról.