Feketemosó: Utolsó sétám a dombtetőre

2018. február 14.

feketemoso-uj-kozepesAmikor odaértem, már nem sokat beszélgettünk, hisz a nagy, közös búcsúest óta a véletlen folytán négyszer-ötször is egymásba botlottunk az egyetemen. Leginkább csak néztük egymást, mosolyogtunk, és szemmértékre próbáltuk megállapítani, hogy vajon mennyi idő alatt lehet gyalogosan felérni a pálya tetejére. Mivel nekem erre csak fél órám volt, elköszöntem Patriciától, most már tényleg, boldog karácsonyt kívántam neki, természetesen németül, és elindultam a fákkal övezett szerpentinen. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Olvass tovább »


Feketemosó: Ha maga nagyon jó lesz

2018. január 17.

feketemoso-uj-kozepesMár kezdődött a nyár, és én úgy léptem ki az egyetem kapuján, mintha fejbe kólintottak volna, az öröm minden tagomat elárasztotta, az életem, a napom, a perc, amelyben éltem, ragyogónak és világosnak tűnt. Az utcán megláttam egy jóbarátot, egy percre megálltunk, elmondtam neki, hogy boldog vagyok. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Olvass tovább »


Játsszunk irodalmat! (interjú)

2016. január 29.

Interjú Rudolf Pankával a Booktion! programsorozatról

12584184_10153837255476530_1182781327_n

Az igazi irodalomfalók életében talán csak egy olyan erő van, aminek a hatására a legjobb könyvek is a sarokban landolhatnak: a jó társaság, a közösség. S ha ezért nem kell feladnunk az irodalommal való foglalkozást sem, az bizony maga a tökély. Arról, hogy mindez hogyan valósulhat meg a gyakorlatban, Rudolf Pankával, a Booktion! programsorozat ötletgazdájával és szervezőjével beszélgettem. – Tóth Anikó interjúja olvasható alább.

Olvass tovább »


„Jöhetnek a dolgos éjszakák” (interjú)

2015. június 13.

Görömbölyi Dávid Diplomata-útlevéllel a hátizsákban című regénye az idei könyvhétre jelent meg a Prae.hu kiadásában. A szerzővel zenéről, irodalomról, emberi kapcsolatokról beszélgettem. – Tóth Anikó interjúja olvasható alább.

Görömbölyi Dávid

Tóth Anikó: A regényed egy fiatal magyar diplomata varsói kiküldetését mutatja be. Szokatlan téma ez a magyar irodalomban, de még ennél is szokatlanabb az, hogy egy hús-vér diplomata novelláskötetet ír, és az meg is jelenik. Mi ösztönzött téged az írásra?

Görömbölyi Dávid: Az írott szöveg születésemtől kezdve körbevett, szüleim klasszikus, hivatástudó újságírók. Szerkesztőségekben szaladgálva nőttünk fel, igazából tinédzserkorom óta publikálok. Eddig azonban a szövegeim főként szakmai jellegűek voltak. Néhány éve állt össze bennem a gondolat, hogy az eddigi életem során összegyűlt élményekre építve fikciós formában is megosszam a világgal kapcsolatos érzéseimet, gondolataimat. Laikusként vágtam bele, de a folyamat végén talán már egy kicsit kevésbé laikusként adhattam kiadóm kezébe a könyv kéziratát.

Olvass tovább »


Költők, ne sírjatok! – Könyvheti netnapló 2015 (3)

2015. június 7.

2015-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 86. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Tóth Anikó írását közöljük.

könyvhét

Néhány héttel ezelőtt döbbenetes élményben volt részem. Egy férfi, aki magát költőnek vallotta, mintegy másfél évvel ezelőtt megszólított a könyvtárban, és megajándékozott a legújabb verseskötetével. A nevét azelőtt sosem hallottam, de a könyvet köszönettel elfogadtam, otthon feltettem a könyvespolcra, és azóta sem nyitottam ki. A sors nem éppen kellemes fintora folytán azonban ez a férfi néhány héttel ezelőtt újra feltűnt, és szerette volna tudni, hogy mi a véleményem a kötetéről. Nem szeretek hazudni, és nem is igazán értek hozzá, ezért – és persze azért, hogy megspóroljak magunknak néhány kínos pillanatot – egyenesen megmondtam neki, hogy még nem olvastam el a könyvet.

Olvass tovább »


Mi változott tavaly óta? (beszámoló)

2015. április 29.

22. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál, Millenáris, 2015. 04. 23‒26.

könyvfeszt_0Tavaly óta annyi minden megváltozott, gondoltam magamban, jelentős késéssel érkezve a Könyvfesztivál megnyitójára. Kezdjük ott, hogy egy éve még mindenhová időben odaértem, tudtam, hogy milyen programokon szeretnék részt venni, és feladatom is volt, így végig serényen jegyzeteltem.  A boldog diákévek azóta szépen faképnél hagytak: munka után rohantam a Millenárisra, a metrón próbáltam összeszedni egy kis tudást Franzenről, de hiába kapkodtam, a terem már tele volt, a pódiumon pedig egy jó humorú, megfontolt fickó épp egy mondat közepén tartott. Kérte, hogy ne kelljen értelmeznie a saját regényeit.

Olvass tovább »


Valahogy élni kell (interjú)

2015. február 24.

Az Apokrif Online Tóth Anikó interjúsorozatát közli az Apokrif Könyvek 2014-es pályázatának győzteseivel. Az utolsó interjúalany Juhász Tibor, az Ez nem az a környék című kézirat szerzője.

juhász_2Juhász Tiborral megjelenés előtt álló, Ez nem az a környék című kötetéről beszélgettünk. Tibor válaszaiban ugyanaz az érzékeny látásmód jut kifejezésre, ugyanaz a zsigerien természetes hang bontakozik ki, amely a verseire is jellemző.

Tóth Anikó: Ez nem az a környék címmel hamarosan megjelenik az első versesköteted. Milyen út vezetett idáig?

Juhász Tibor: Rögös. Igaz, hogy már régóta írok, de sokáig nem találtam a témámat. Hosszú ideig olvasmányélményeim határozták meg viszonyomat a költészethez. Aztán, amikor megtaláltam a hangomat, kézírással küldtem szét a verseimet folyóiratoknak, majd meglepetten tapasztaltam, hogy az elektronikus levelekre sokkal inkább válaszolnak. Igaz, kicsit naivan, azt hittem, hogy írjuk az irodalmat.

Olvass tovább »