Tóth Alexandra verse (online megjelenés)

2012. július 8.

Mai magyar kollázs

 

Visz az Isten körbe-körbe,
Magyarország rég ökölbe
szorított lelke körül,
ujjong a nép s örül
vajha szerencse nyomán
holmi kis pénz csapja pofán,
miközben a gép nem forog,
ezernyi gyomor korog,
de az alkotó pihen,
uniónyi tőr szúr szíven,
(most ontják véremet)
égve hagytad a túlórabéremet,
hja, adócsaló  századok!
s ha tüntetek meg lázadok,
a múlt kutyája kap bokán,
– ezért vagyok ily profán –
és hányok Tokaj ’vesszein
én, fesztiválos, balga rím,
úszom át a nagy Tiszát,
kutatni múlt idők nyomát
és pihenni az ugaron,
ó, te lusta, fukar hon!
jól ismersz te fegyvert, vámot
Magyarország, te kis álnok,
kit nem fog a népek tengere,
üszkös már apád tenyere,
és zengenek a kárpátok
e helyen rég vár állott,
hát renováld anyád sírját,
gyermekeid majd kibírják,
hogy vonaglik minden magyar rög
höz kötött szív, hazám,
de sebaj, hisz ide tartozom
visszatérni fészkembe jutalom,
hisz atyám volt Góg és Magóg…
s kifogyott tollamból a gőg.


Tóth Alexandra verse (online megjelenés)

2011. augusztus 2.

Galamb

Azért majd indokold meg mire fel
hagytad itt azt a zsinórt meg a kést
tudod te mit remélsz és hiszel
milyen nagyra tágult az a rés

ne feledd soha mindig egyre rosszabb
akármit csinálsz végül is elrontod
galambként elszállsz utad is hosszabb
szárnyaidat nehezebben bontod

vissza meg nem térsz mert nem találsz
olyan sokat néztél már hátra
elfáradsz verdesel és zilálsz

rá sem ismersz reptető gazdádra
mondod a légnek hogy mindent sajnálsz
s én bámulok egy beteg madárra