Tannouri Dániel versei (online megjelenés)

2014. január 25.

Inkább nem

a szoba közepén újságpapírt égetsz, s
a füst habjai szaggatott,
fehér sodrásban szűrődnek ki a kulcslyukon.
én meg az ágy szélén ülve tépkedem
a félreértésektől hólyagos falat.
– valamiképp te is hasonlóan nyúzod a bőrömet –
a tekinteted átfut a szobán,
rajtam meg keresztül,
ha egy pillantás mégis összegabalyodik
egymásra nézésünk eredménye
rutinszerű felhígult mosolygás.
megkérdezed, van-e nálam papír,
mellém ülsz,
most egymással szemtől-szembe, mint
két párhuzamos vonal,
akik optikailag mindig,
de a végtelenben sosem találkoznak,
karodat mozdítod,
csontok, izmok és inak lengésben,
majd a kezedet a számhoz teszed,
letapogatsz, szavakat keresel,
a nyelvem görcsben,
inkább nem mondok semmit,
amúgy is mindig lusta voltál összetakarítani
a mondatok végén hagyott szótörmeléket.

Olvass tovább »