Barátkozás egy misztikus bolhapiaccal

2017. március 31.

Tárlat: Kép/Társak. Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozatának kiállítása, Vigadó, Budapest

Telek Balázs fotóalapú munkája

Az MMA Film- és Fotóművészeti Tagozat kiállításának koncepciója értelmében minden akadémikus meghívott egy nem akadémikus művésztársat, és a munkáikat egymás mellé tették. A hívószó a barátság. A bevezető falszövegben is az alkotók egymás iránti bizalmáról olvashatunk egy ködös leírást. Ennek szerzője reményét fejezi ki, hogy a „művészek között párbeszéd alakul ki itt és most a kiállítási térben”, és „új típusú barátságok szövődnek” közöttük. Értsük úgy, hogy a képek reflektálnak egymásra, többet adva párban, mint különállóan, társtalanul. Mindez alig (csupán egy-két esetben) érződött, miközben hiányzott az útmutatás a kiállított anyag befogadásához és az értelmezéshez. A tárlat egyedül hagyta a nézőt a képek között, előfordult, hogy még az elrendezéséből sem derült ki, melyik művésznek ki a párja. Még nehezebben lehetett kikövetkeztetni, hogy az alkotótársak munkái miként illeszkedtek egymáshoz, hogyan fűzi egyik tovább a másikat, és mi a közös üzenetük. Így a Kép/Társak a legjobban egy bolhapiacra hasonlított, ahol a nézőnek kell szemezgetni a jó és „használható” képek között. Szintén nem elhanyagolható pont, hogy a barátság egyáltalán nem volt érezhető a párosítások többségénél. Nem lehetett tetten érni azt a lelki vagy szellemi, esetleg művészi összetartozást, amiból kicsúcsosodott az alkotói munka. Sokszor csak felületes stílusbeli hasonlóságok kötötték össze a műveket, és úgy tűnik, hogy a kiállítás mögött nem állt komolyabb szakmai koncepció sem. Így szinte lehetetlen a recenzálónak egy átfogó képet adni a tárlatról, de fontosnak tartom, hogy magát a kiállítást különválasszuk az egyes képektől, és azokat önmagukban próbáljuk szemügyre venni.

Olvass tovább »


Az állam, a fotós és a társadalom

2016. december 11.

Tárlat: Pécsi 25 (Pécsi József fotóművészeti ösztöndíj, 1991–2016), Capa Központ, Budapest

Stiller Ákos: Tanyavilág [Nagykőrös mellett], 2012

Stiller Ákos: Tanyavilág [Nagykőrös mellett], 2012

Jól ismerjük Robert Capa bölcsességét: „Ha nem elég jók a képeid, nem voltál elég közel.” A közellét számomra azt jelenti: jól ismerni a lencse előtti tárgyat. Nem elkapni egy pillanatot, hanem a rögzített pillanatba sűríteni minden tudásunkat, érzésünket. Így lesz lelke a képnek. A női és férfi magazinok világában, az Instagram-/Google Photos-/Facebook-kultúrában a fénykép illusztráció. Gyors fogyasztásra készítik. Sok alkotó alkalmazkodik ehhez: felméri, mire lenne igény, mint egy jó marketinges, majd azt tálalja az emberek elé, amit látni szeretnének. Aki hozzám hasonlóan hiányolja az olyan képeket, amelyeken a fotós koncepcióját, világképét is láthatja, annak igényeit kellően kielégítheti a Capa Központ aktuális kiállítása. A kiállított fotók megtörik a szokásos gondolkodásmódot, és akár a néző akarata ellenére is elgondolkoztatnak. Ez aligha történhet anélkül, hogy az alkotás ne reflektálna az adott korra is. Számomra a legfontosabb, hogy egy kiállítás (különösen, ha fényképkiállítás) ne nyugtasson meg, hanem kavarja fel a gondolataimat, és tegyen fel kérdéseket.

Olvass tovább »