Négydimenziós festészet (színházkritika)

2017. július 8.

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

Maladype 2017

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés. Olvass tovább »


Szúette, hús-vér morál (színházkritika)

2013. január 25.

Katona_PinokkioSzerető, sörszagú fater, tűzre szánt bohócok, kulcs helyett okostelefont lóbáló utcagyerek – Parti Nagy Lajos Pinokkiója, avagy délelőtti szocimesesaláta-gyerekbábthriller a Katonában.

A történet úgy kezdődik, hogy az öreg Pinok Karcsi (Haumann Péter), akit mindenki csak Repedtorrnak hív, betol egy tuskót, amit a koporsóstól zsákmányolt, hogy ő majd abból gyermeket farag magának, és ezt megtartja, bizony, nem adja el, mint az összes többit. A nemtúljószomszéd Susara (Rajkai Zoltán) kérdésére, miszerint miért nem természetes úton készít egyet, kezdődik a viccelődés, hogy ez mégiscsak egy mese, gyerekek is jelen vannak a nézőtéren – találó felütése ez az előadásnak, feszültséget teremt szülő és gyerek között és előre vetíti a darabot működtető konfliktust: az idealizált mese és a legkevésbé sem ideális valóság ellentétét.

Olvass tovább »


Takács Máriusz novellái (online megjelenés)

2010. május 4.

Csendélet

Hárman mennek. Kerülőutakon, nem tudni hová. Kád Víz, Olvasó Lámpa, Piros Bicikli.
Történetük a magukra maradásnál kezdődött.
A kád víz már harmadnapja állt a kádban, aljára leültek a hajszálak és a körmök, felszínén elszórt szigetekben lebegett a kicsapódott szappan. Nem bírta tovább. Lötykölődni kezdett, a szappanhabot a kád falára sodorta, majd összeszedte magát, kikelt a kádból és elindult útjára. Ahogy elhaladt az egyik szoba előtt, mozgást hallott. Megállt, figyelt. Egy asztali lámpa vonszolta ki magát. Ő is megállt, zavartan várt, majd bemutatkozott, Lámpa. Olvasó Lámpa. Nem beszéltek többet. Kád Víz csendben, komolyan továbbindult, Olvasó Lámpa zsinórját zörögve, maga után húzva követte. Kiértek a házból, áthaladtak az előkerten és kiértek az utcára. A kerítés mellett egy piros bicikli feküdt. Az autópálya felé indultak. Néhány perc múlva Olvasó Lámpa észrevette, hogy a piros bicikli ott gurul mögöttük néhány száz méterre. Kisvártatva közeledett feléjük, melléjük gurult, majd nekiiramodott, s eltűnt előlük. De nemsoká ismét visszatért. Néhány nap múlva már csak ritkán csavargott el, pajkos volt ez a Piros Bicikli, nem lehetett rá haragudni.
Így mentek napokon, heteken át, az autópálya mellett tisztes távolságban. Nem álltak meg se éjjel, se nappal, se napsütésben, szélben, esőben.

Olvass tovább »


Nem az Istenről (Programajánló)

2010. április 7.

Nem az Istenről – 2010. április 9., 19:00 – revü és megyünkmenjünk – helyszín: Zöld Macska Diákpince, Budapest IX., Üllői út 95.

Olvass tovább »


Takács Máriusz művei (online megjelenés)

2010. március 1.

Táplálkozás mindennel

– gyakorlatok vég nélkül –

1.

Van úgy, hogy az ember élete során elhagyja, elveszíti, hagyja kiürülni a szavait, vagy nem is hagyja, egyszerűen kiürülnek magunktól, és elfelejtődnek. És kiürülnek ugyanúgy a szavakból építkező – szavakká lett – történetek is. És amikor minden kiürült, elveszett, szétmálott, valahol, már csak tudat alatt, erős hívásra jön elő, akkor kezdődnek az új történetek,  akkor kapnak a történetek újra szavakat, a szavak pedig új tartalmat és jelentést.
A formát újra megtölti az anyag.

Olvass tovább »