Csendélet
Hárman mennek. Kerülőutakon, nem tudni hová. Kád Víz, Olvasó Lámpa, Piros Bicikli.
Történetük a magukra maradásnál kezdődött.
A kád víz már harmadnapja állt a kádban, aljára leültek a hajszálak és a körmök, felszínén elszórt szigetekben lebegett a kicsapódott szappan. Nem bírta tovább. Lötykölődni kezdett, a szappanhabot a kád falára sodorta, majd összeszedte magát, kikelt a kádból és elindult útjára. Ahogy elhaladt az egyik szoba előtt, mozgást hallott. Megállt, figyelt. Egy asztali lámpa vonszolta ki magát. Ő is megállt, zavartan várt, majd bemutatkozott, Lámpa. Olvasó Lámpa. Nem beszéltek többet. Kád Víz csendben, komolyan továbbindult, Olvasó Lámpa zsinórját zörögve, maga után húzva követte. Kiértek a házból, áthaladtak az előkerten és kiértek az utcára. A kerítés mellett egy piros bicikli feküdt. Az autópálya felé indultak. Néhány perc múlva Olvasó Lámpa észrevette, hogy a piros bicikli ott gurul mögöttük néhány száz méterre. Kisvártatva közeledett feléjük, melléjük gurult, majd nekiiramodott, s eltűnt előlük. De nemsoká ismét visszatért. Néhány nap múlva már csak ritkán csavargott el, pajkos volt ez a Piros Bicikli, nem lehetett rá haragudni.
Így mentek napokon, heteken át, az autópálya mellett tisztes távolságban. Nem álltak meg se éjjel, se nappal, se napsütésben, szélben, esőben.
Olvass tovább »