Négydimenziós festészet (színházkritika)

Csehov: Három nővér, fordította: Kosztolányi Dezső, rendező: Balázs Zoltán, Maladype Színház

A Maladype Három nővére igazi kísérletező színházként Csehov klasszikus szövegét közismert festményeken keresztül teszi fel a színpadra. A képek persze nem feleltethetők meg tartalmilag teljes egészében a drámával, sőt, néha kicsit sem – itt kezdődik az izgalom, a játék, az intellektuális hálószövés.

Szúette, hús-vér morál (színházkritika)

Szerető, sörszagú fater, tűzre szánt bohócok, kulcs helyett okostelefont lóbáló utcagyerek – Parti Nagy Lajos Pinokkiója, avagy délelőtti szocimesesaláta-gyerekbábthriller a Katonában.

A történet úgy kezdődik, hogy az öreg Pinok Karcsi (Haumann Péter), akit mindenki csak Repedtorrnak hív, betol egy tuskót, amit a koporsóstól zsákmányolt, hogy ő majd abból gyermeket farag magának, és ezt megtartja, bizony, nem adja el, mint az összes többit. A nemtúljószomszéd Susara (Rajkai Zoltán) kérdésére, miszerint miért nem természetes úton készít egyet, kezdődik a viccelődés, hogy ez mégiscsak egy mese, gyerekek is jelen vannak a nézőtéren – találó felütése ez az előadásnak, feszültséget teremt szülő és gyerek között és előre vetíti a darabot működtető konfliktust: az idealizált mese és a legkevésbé sem ideális valóság ellentétét.

Takács Máriusz novellái (online megjelenés)

Csendélet

Hárman mennek. Kerülőutakon, nem tudni hová. Kád Víz, Olvasó Lámpa, Piros Bicikli.
Történetük a magukra maradásnál kezdődött.
A kád víz már harmadnapja állt a kádban, aljára leültek a hajszálak és a körmök, felszínén elszórt szigetekben lebegett a kicsapódott szappan. Nem bírta tovább. Lötykölődni kezdett, a szappanhabot a kád falára sodorta, majd összeszedte magát, kikelt a kádból és elindult útjára. Ahogy elhaladt az egyik szoba előtt, mozgást hallott. Megállt, figyelt. Egy asztali lámpa vonszolta ki magát. Ő is megállt, zavartan várt, majd bemutatkozott, Lámpa. Olvasó Lámpa. Nem beszéltek többet. Kád Víz csendben, komolyan továbbindult, Olvasó Lámpa zsinórját zörögve, maga után húzva követte. Kiértek a házból, áthaladtak az előkerten és kiértek az utcára. A kerítés mellett egy piros bicikli feküdt. Az autópálya felé indultak. Néhány perc múlva Olvasó Lámpa észrevette, hogy a piros bicikli ott gurul mögöttük néhány száz méterre. Kisvártatva közeledett feléjük, melléjük gurult, majd nekiiramodott, s eltűnt előlük. De nemsoká ismét visszatért. Néhány nap múlva már csak ritkán csavargott el, pajkos volt ez a Piros Bicikli, nem lehetett rá haragudni.
Így mentek napokon, heteken át, az autópálya mellett tisztes távolságban. Nem álltak meg se éjjel, se nappal, se napsütésben, szélben, esőben.

Nem az Istenről (Programajánló)

Nem az Istenről – 2010. április 9., 19:00 – revü és megyünkmenjünk – helyszín: Zöld Macska Diákpince, Budapest IX., Üllői út 95.

Takács Máriusz művei (online megjelenés)

Táplálkozás mindennel

– gyakorlatok vég nélkül –

1.

Van úgy, hogy az ember élete során elhagyja, elveszíti, hagyja kiürülni a szavait, vagy nem is hagyja, egyszerűen kiürülnek magunktól, és elfelejtődnek. És kiürülnek ugyanúgy a szavakból építkező – szavakká lett – történetek is. És amikor minden kiürült, elveszett, szétmálott, valahol, már csak tudat alatt, erős hívásra jön elő, akkor kezdődnek az új történetek,  akkor kapnak a történetek újra szavakat, a szavak pedig új tartalmat és jelentést.
A formát újra megtölti az anyag.