Szolcsányi Ákos versei (archív)

2015. április 4.

Forr2014_4_borito

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

A kötés külső burkán is
párhuzamosan indázó
csíkokba száradt a jód. Mint
egy ajándék, amikor még
figyeltünk derékszögekre,
élt anyám, precíz szorítás
rögzíti a mintát. Ujjam
keresi a gyönge pontot,
tépni nem, lazítani ér,
a géz puha téglatestje
végül enged. Két perc tűnik
el alatta, mélyén érzem
a műanyag kapcsokat, hogy
tartanak, amíg összeforr
a cserbenhagyott bőr. Minden
mozdulat fáj, egyszer kezdd el,
és a reflex – ha fáj, mozdulj –,
félórásra nyújtja, amit
addig szikrának, villámnak
becéztél a képzelet szűz,
jódolgában rosszat festő
napjaiban. Melletted vért
kötnek szomszédod karjába,
hallgatod az ellenszenves
orvos fejtegetéseit,
egy szúnyog többet tud rólunk,
nézed a vért, hogy tűnik el,
ha tetszik, tér vissza, szurkolsz.

Olvass tovább »