Szerényi Tamás novellája (online megjelenés)

2018. június 2.

Időn túli büntető

Közeledett a nagy nap, én meg valami ütős ajándékkal szerettem volna emlékezetessé tenni a negyedévfordulónkat. Elsőre csupa közhelyes ajándékötlet jutott eszembe. Felírtam a nyakláncot, majd rögtön ki is húztam (nem lett volna pénzem normálisra), utána jött a virágcsokor, de be kellett látnom, mennyire rossz ötlet végigvonulni az aulán egy tulipánválogatással a hónom alatt. Egy ilyen húzás még az emberarcú büfés néni szemébe is könnyeket csalt volna, és nem a meghatódottságtól.

Végül, jobb híján vettem egy szexuális starter pakkot, síkosítót meg vágyfokozót, reméltem, ez átlendít minket a kezdeti bénázáson, és végre a lényegre térhetünk – nem mintha bárhol kettesben lehettünk volna, hacsak a sátrat nem vesszük, amit Friciék állítottak fel a suli közepén, mert úgyis sportnap van, a kempingezés meg mi, ha nem sport. Kár, hogy az igazgató másképp gondolta, mikor tanítás után körbejárt, és meglátta a négyszemélyes kecsuát. Egyből kérdőre vont, ezt mégis hogy képzeltük egy katolikus gimnáziumban, mi meg nem mondhattuk, hogy hát pont azért raktuk ki a házi áldást – Hol szeretet, ott béke. Ehelyett inkább látványosan elszégyelltük magunkat, aztán felébresztettük Jocit, aki békésen aludt odabent a ponyvamagányban. Így indultunk neki a 24 órás kosár estéjének, és persze rengeteg alkohollal – hála Gabennek, és az anyjának, aki patikus volt, egész délelőtt svédcseppel melegítettünk, a tanároknak meg mutogattuk a receptet, hogy ez bizony orvosi javallat. Olvass tovább »