„idő kell saját magamhoz, meg türelem”(könyvkritika)

2016. április 11.

Géczi János: A Bunkerrajzoló: Likó Marcell életrajz-rekonstrukció, Athenaeum Kiadó, 2015.

likó

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Géczi János: A Bunkerrajzoló: Likó Marcell életrajz-rekonstrukció című kötete kerül terítékre. 

Már a legelején szeretnék állást foglalni egy kikerülhetetlen kérdésben, mert a későbbiekben nem nagyon fogok erre kitérni, tudniillik igazságtalannak tartanám a kötettel szemben: A Bunkerrajzolónak, véleményem szerint, nem Likó Marcell és nem is a Vad Fruttik nevű zenekar a főhőse. Ennél fogva erősen korlátozónak érzem a Közös lemez című kiadói előszóban megfogalmazott ajánlást, mely szerint a mű „felkavaró és szerethető ajándék a Vad Fruttik hallgatójának”. (8.) Még azzal együtt is így gondolom, hogy vélhetően sok Vad Fruttik-rajongó olvassa a kötetet az általam határozottan halványítani kívánt megfeleltetés mentén. És ez jól is van így, akkor, ha emellett a szöveg többi rétege is észrevétetik, mindaz, amit az „önsajnálat és tetszelgés nélkül mesélő sztár” (8.) akaratán kívül is kitakarhat a szövegből.

Olvass tovább »


Kisebb/ség (könyvkritika)

2015. október 11.

Nádasdy Ádám: A vastagbőrű mimóza, Magvető Kiadó, 2015.

avastagbőrűmimóza

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Nádasdy Ádám A vastagbőrű mimóza című esszékötete kerül terítékre. 

Az Újvidéki Színház Neoplanta című előadásának utolsó képében (mely már ellép az alapot jelentő, azonos című Végel László-regény szövegétől és világától) a szereplők egy hosszú asztalnál ülve a kisebbségi lét különböző lehetséges tapasztalatairól beszélgetnek, arról a vélt-valós diszkriminációról, ami a Vajdaság területén élő magyarokat ér(het)i. A beszélgetés egyik résztvevője meleg. Ő veti fel: „jobb-e a helyzete a Vajdaságban egy szerb, mint egy magyar buzinak?”  Tovább gondolva mindezt, felmerül a kérdés, fokozható-e a kisebbségiség, egyáltalán mennyire mérhetők össze ezek a tapasztalatok? Mennyire homogenizálható ez a kategória? Már az újvidéki előadás idézett kérdése is arra mutat, hogy a többség és a kisebbség között könnyebb lehet az átjárás, mint ahogy azt első pillanatban gondolná az ember.

Olvass tovább »


„…A második körben hozzád kerülök…” (könyvkritika)

2015. május 2.

Benedek Miklós: Mintha emberekből állna, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2014.

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Benedek Miklós kötete kerül terítékre.

BENEDEK_boritoBenedek Miklós 2012-ben megjelent Nem indul hajó című első kötetét 2014-ben követte a második, a Mintha emberekből állna. A fiatal vajdasági költőnek ez a két év láthatóan elég volt ahhoz, hogy lírájában jelentős változásokat tudjon felmutatni. Az első könyv erejét mutatja, hogy Benedeknek nem kellett tőle pironkodva elfordulnia. Az önkritika azonban, amellyel a szerző ráérzett azokra a pontokra, melyekben az újragondolás szükséges volt, valamint azokra, amelyek folytathatónak bizonyultak, már a második kötet sikerét garantálta. Benedek Miklósnak aligha volt ez elsődleges írói célja, mégis igazolta azt az Apokrif 2012/nyári számában megjelent, az első kötetről szóló kritikában tett megjegyzésemet, miszerint „A Nem indul hajót követő Benedek Miklós-kötetben bizonyára tovább tökéletesedik a tökéletlenség. Ez egy jó első kötet, lehet rá alapozni.”

Olvass tovább »


Kettő orvos Szerbiában (könyvkritika)

2015. január 27.

Koczka József naplója (1914), Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2014.

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Koczka József naplója kerül terítékre.

CSB-Koczka-fedolap-vegsoAz első világháború századik évfordulójára az újvidéki Forum Kiadó egy Jászapátiról származó katonaorvos-növendék, Koczka József naplóját jelentette meg, amit a fiatalember a szerb fronton vezetett 1914. július 29-től november 4-ig, majdhogynem folyamatosan. A Jászapáti és Vidéke című hetilap 1914. december 13-ai számában számolt be a naplóíró haláláról. Nemcsak maga a szöveg, de az azt kiegészítő jegyzetek is fontos szempontokra hívják fel a figyelmet, olyanokra, melyekről 2014-ben a világháború kapcsán talán kevesebb szó esett. Ami igazán izgalmassá teszi a vékony kötetet, az annak a puszta ténye, hogy nem egymagában áll: ha úgy tetszik, van egy párja. A benne rögzített események egy másik naplóban is szerepelnek, egy a harctér túloldalán, Belgrádban a kórházban szolgáló orvosnő szintén fönnmaradt naplójában.

Olvass tovább »


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2014. október)

2014. október 30.
kalligram14-10 műútA Forrás idei 10. számában Gál Soma három novelláját (Iszapcsinálók, Hó, Szerencsejáték) közli. A 2000 októberi lapszámában a folyóirat 25 éves fennállását ünneplő dalnokversenyre készült művek olvashatók, többek közt Evellei Kata és (Petrence Sándorként) Nyerges Gábor Ádám tollából. Nyerges A közellakó munkacímű, készülő regényéből két részletet is olvashatunk, egyet a Kalligram októberi számában (Csak így lehetsz ve), egy másikat (Senki nem szól ránk) pedig a SZIFOnline-on.  Ugyancsak az októberi Kalligramban olvashatjuk Evellei Kata kritikáját (Bőrbe írt történelem) Péterfy Gergely Kitömött barbár című regényéről. A Műút Online-on Takács Nándor egy (Eső utánig), a Kulter.hu-n Szabó Márton István három (Strucc, A táncosnő, Valami viszket) versét találjuk. Ugyancsak a Kulteren, egy a rendszerváltás után született, fiatal költőket bemutató sorozat keretében interjú készült Borda Rékával és Biró Krisztiánnal. szintén ugyanitt olvasható Szarvas Melinda kritikája (Fél lábbal a történetben) Lovas Ildikó új regényéről, valamint Evellei Kata tudósítása (Képekből életet faragni) Tóth Krisztina estjéről. A Jelenkor aktuális számában Fehér Renátó ír Anna Funder Stasiországáról (Amit egy Stasi-akta sem bír el), a Műút 047-es száma Reichert Gábor kritikáját közli Gyukics Gábor A Kisfa galerijéről, az Élet és Irodalom október 31-i számában pedig Bartók Imre recenzióját olvashatjuk Kerber Balázs Alszom rendszertelenül című kötetéről.

Kosztolányinak egyik lába itt, a másik ott (könyvkritika)

2014. október 3.

Hózsa Éva, Melyik Kosztolányi(m)?, Életjel Kiadó, Szabadka, 2011.

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Ezúttal Hózsa Éva Melyik Kosztolányi(m)? című könyve került terítékre.

hózsaE szöveg címe nemcsak a Kosztolányi-recepció utóbbi időben érezhető fokozódó élénkségére, de az író egyre nyilvánvalóbb és elfogadottabb irodalmi kétlakiságára is szeretne utalni. Hózsa Éva legutóbb megjelent Kosztolányi-tanulmánykötetének alcíme (Kapcsolatformálódások) szintén leginkább az eddigi magyarországi valamint vajdasági eredmények összehangol(ód)ására vonatkozik. Ahogy könyve utószavában írja: „Rögeszmémmé vált a magyarországi és a vajdasági recepció egyeztetésének ösztönzése és elősegítése, ezen a téren még sok a tennivaló.” (138.) E szerzői szándék ellenére a Melyik Kosztolányi(m)? épp az egyeztetés lehetetlenségét is mutatja – ám ez sokkal megnyugtatóbb eredmény, mintha valóra válna Hózsa „rögeszméje”.

Olvass tovább »


Örökbefogadott identitások (könyvkritika)

2014. augusztus 11.

Vida Ognjenović: Hűtlenek, ford. Orovec Krisztina, Forum Könyvkiadó, Újvidék, 2013.

Szarvas Melinda (University of Jyväskylä) kritikasorozatában a kisebbségiséggel kapcsolatos kötetekről ír recenziót, olyanokról, melyek a kisebbségi identitást és létet, valamint a kisebbség-többség viszonyt tárgyalják. A kritikasorozat kiemelt figyelmet fordít a Vajdaságban most induló fiatal író- és fordítógeneráció munkáira, az ott zajló irodalmi hagyománykeresés folyamatára, és nem utolsó sorban a magyarországi irodalmi közeggel való érdekes kapcsolatra. Szarvas Melinda első kritikája olvasható alább Vida Ognjenović Hűtlenek című könyvéről. 

hűtlenek

Talán nem túlzó megállapítás, hogy Vida Ognjenović szerb írónő, színházi szakember és rendező Magyarországon jóformán teljesen ismeretlen. A Vajdaságban is több mint tíz éve jelent meg válogatás a novelláiból. A Hűtlenek a második regénye – Orovec Krisztina, fiatal vajdasági fordítónak pedig az első.

Olvass tovább »