Szabó Krisztián művei a 3. számban

2009. január 12.

esti borzalmak

„Minden szó mástól eltanult,
Mióta útra vált a jobbik részem.”

Bereményi Géza

Olyan volt, mint amikor szemedbe
kacsint a múltad
igazol, továbbenged
nyomot hagytál
mehetsz tovább
de zavar, hogy klónod lett
kit maga táplál
saját emlői formájává alakít

képe hátuljára írtam
ma már csak
egy
vizes-
po-
hár.

ágyad fölött csavarog a lámpa
könyvek szépen sorban
kis tárgyak
Márainál egy kerámia tulipán
fotó, mással
fülbevalód, tőlem kaptad
kattant a lámpa
éjszaka lett

Requiem forte

Tekintetem az éjbe mered.
Lélegzetemet mint a lepkehálót
fogja föl a vasrács.
A narancssárga zene lassan
szürke principal üvöltésbe csap át.
Belépsz.
Arcon csap a kilincskattanás,
arcon csapnak a szétmázolt könnyek.
Rosszul vagy? – magas hang.
Őő… igen… kicsit – már mélyebb.
S minden peregni kezd, gurulni, repedezni, örvényleni
gurul a cigi a párkányról.
Egyenest a benzintócsába.

unalmat rajzoltál…

„unalmat rajzoltál a füzetbe”
kanyargós vonalak, ívek pattannak
egy orr, szemek, száj, egy szalmabáb test,
45 fokos dőlés
beledőltem az élet hajmosójába

Vasárnap

Narancsos kacsát tálal vacsira az est
egy húzottszemű intercity süvöltés
halott madarak halovány sétája
a foszladozó cérnaégen