Stolcz Péter novellája (online megjelenés)

2009. május 10.

Esik

Esett az eső. T.E. ott ült a kocsmában egy nagy ablak melletti asztalnál, amin keresztül tisztán látszott, hogy a hely egy folyó mellé épült, csak az alatta elterülő kocsiút választotta el attól, hogy ne közvetlen alá essen riviéra. Szemben vele régi barátja H.G. vidám, sőt majdhogynem gúnyosnak értelmezhető tekintettel kereste a pillantását. Ő meg csak nézett ki az ablakon, és próbálta megzabolázni az arcizmait.

Minden héten legalább kétszer beült vele beszélni meg inni egy hasonló helyre, nagyon jól megvoltak, valahogy kiegészítették egymást; az egyetemen ismerte meg H.G.-t, és tulajdonképpen azért próbált eleinte barátságot kötni vele, mert mindent tudott, egyszerűen mindent. Rendkívüli lehetőség volt ez T.E.-nek a diploma megszerzésére, nem is szalasztotta el, és mivel persze nem volt hülyegyerek, jól is haladt. Olyan jól, hogy egyre inkább megkedvelte, meg legalább volt kivel inni és beszélni. Meg aztán azért ő is ember, bár ennek az ellenkezőjét demonstrálta minden tettével az érintett, ha akarta, ha nem. De jól elvoltak.

Olvass tovább »