Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2013. március)

2013. március 19.

muhely201301SZiF_13-1Rhédey Gábor két versét (RevízióFelejteni hogyan) közli tavaszi számában az Ambroozia. Az Irodalmi Jelenen rövidpróza-összeállítást (Tökéletes körök) olvashatunk Nyerges Gábor Ádámtól. Ugyancsak tőle közöl (újra) egy verset (Túl régi tárgyak) a Szépirodalmi Figyelő idei első száma. A Győri Műhely idei első számában Nyerges versét (Feljegyzések készülnek XII.) és Szarvas Melinda kritikáját olvashatjuk. A Képírás vajdasági irodalom-összeállítása is Szarvas Melinda tanulmányával indul: Valami, amit folytatni lehetett – “A jugoszláviai magyarság egyetlen irodalmi folyóirata”, valamint a Vigilia márciusi számában Danyi Zoltán Több fehér című kötetéről szóló kritikájával is találkozhatunk (Közelről: több, távolabbról: fehér). Az Irodalomismeret idei első számában Nyerges Gábor Ádámtól olvashatunk tanulmányt a Karinthy-líráról (Énke és az elfeledett dalnok. A lírikus Karinthyról), a Népszabadság március 23-i számában pedig Kácsor Zsolt Rettenetes Vlagyimir című kisregényéről közöl kritikát: A Párt utcai fiúk. A Holmi aktuális számában Reichert Gábor kritikája olvasható Nyáry Krisztián Így szerettek ők című kötetéről: Sándor mostantól Júlia Szendrey ismerőse. A Kulter.hu-n Csordás László recenzálja Spiró György Magtárát: Megőrzésre ajánlva. Ugyanott Tinkó Máté ír Győrffy Ákos Haza című kötetéről: „Itt az ellentmondás, ami igaz”. A Prae.hu-n Vass Norbert interjúja olvasható Petrence Sándorral: A literatúrás egen komoj dolog.


Rhédey Gábor: Saját néző – könyvbemutató (programajánló)

2013. január 8.

rhedey_gaborRHÉDEY GÁBOR: SAJÁT NÉZŐ – a FISZ Könyvek sorozat legújabb, 57. kötetének bemutatója

2013. január 9. 19:00, Anker Klub (1062 Budapest, Anker köz 1-3.)

A szerzővel beszélget: Miklósvölgyi Zsolt szerkesztő, esztéta, PhD-hallgató (PPKE-BTK)

Táncolnak: Egyed Bea és Újvári Milán táncművészek (improvizatív munkabemutató a készülő új duettből a felolvasás során, további információ:http://radioballet-blog.blogspot.hu/ )

Dedikál és felolvas: Rhédey Gábor

Később pedig zenél: DJ Minek

A kötet a bemutató alkalmából 40% kedvezménnyel vásárolható!

—-

Rhédey Gábor 1985-ben született Budapesten. Tizenkilenc éves kora óta publikál. Írásait több országos és online lap is közölte. Jelenleg a reklámszakmában
dolgozik. Ez az első kötete.

—–

Térey János a Saját nézőről:

“Rhédey Gábor vershőse digitális bennszülött. „Elég egy ismerős a Facebookon, / hogy ne legyek tovább jogosult / az orvosi titoktartásra.” Ez az a lehetőség, ami nekünk, negyveneseknek, még nem kínálkozott húszévesen, és nem is nagyon bántuk, illetve simán boldogultunk nélküle. „Nem bízni többé a blogokban, / a vezető pincék boraiban, / a pontos érkezésben.” A hős tehát huszonéves, perspektívái tavasziak: saját nézőpont. „1988, te fáradt!”, dalolta egykor Hollósvölgyi Iván. „Kb. 2006 óta nem értem a világot. / De azért valahogy megélek”, jelenti ki nyugodt szívvel Rhédey hőse. Ne feledjük, felnőttkorának a legutóbbi gazdasági válság és a magyar politika forró ősze is alapító eseménye (ugyanúgy, mint nekünk a rendszerváltás volt), bár erről ez a rokonszenvesen szelíd költészet egyelőre nem, vagy csak áttételesen beszél – most, a közéleti konjunktúraköltészet virágkorában. Sejtem, hogy majd fog. Rhédey amúgy egyáltalán nem szemérmes. Leválik – látható és láthatatlan – mintáiról: elkülönböződik. A magánéletre adja voksát. Ami örökké változatlan, az természetesen a párkapcsolatok zaklatottsága, folyamatosan kiegyenlítetlen erőviszonyai. A szeretett nő haragja elaprózza a családi porcelánt. A kapualj „a kétségbeesés vakolatpergető torka”. A szeráfoknak már csak a csontjai vannak meg, azokat is eltakarítják. Fikusz és anyósnyelv zöldellik. A nyár, e „túlmozgásos évszak”, fesztiválozva telik. Ott a szembenállás a nyitóvers bokszoló alaphelyzetében is; a ringbeli beszélő kompromisszumos megegyezést javasol bajnokesélyes ellenfelének. És ez újszerű. Soványnak kéne lenni, figyelmeztetett néhány éve Nádasdy Ádám. Hajnalban kéne kelni, állítja Rhédey, aki keskeny és éles, olykor szilánkos költeményeiben a böllérek pontosságára törekszik, akik leválasztják a húst a csontról.”


Rhédey Gábor novellája (online megjelenés)

2012. március 1.

24 fok, csapadék nem várható

Fiatalabb koromban sosem tartottam szeretőt, másképp alakult az életem. És tulajdonképp most sem én tartottam, hanem engem tartottak. Lassan négy hónapja, hogy megismertem Angélát. Esetünkben biztosan a szerető a helyes kifejezés, bár hívják így az emberek a kedvesüket is. Régen ez tisztább viszony volt, egyik oldalon a házasok álltak, a másikon pedig azok, akik az egyház jóváhagyása nélkül, vagy épp ellenében éltek nemi életet. Róluk mindenki, helyesebben kevesen vagy senki sem tudta, hogy szeretők. Én pedig azért nevezhettem magam szeretőnek, mert sem az élettársam, sem a barátnőm nem volt Angéla. Hanem egyszerűen a nő, aki a férjét csalta velem. Olvass tovább »


Rhédey Gábor novellája (online megjelenés)

2011. december 3.

Beosztás

Megint késtem. Nem baj. Áll a forgalom. Legalább kap még pár percet az ürge. Örülnie kéne. Bár mindegy. Koszos HÉV-állomás. Röhejes, hogy újabban milyen helyekre járok. Már a múltkor is… Na de hagyjuk. Biztonságiak állnak egyik lábukról a másikra. Zavartan vigyázzák a kiürített szerelvényt. Jobbról újabb mentős érkezik. Széthúzza egy pillanatra a HÉV ajtaját. Idegesen tekingetnek be a résen az utasok. Lelassítanak. Telefonálnak. A vonat piszkos padlóján fekszik a félmeztelen férfi. A nevére hirtelen nem emlékszem. Szőrös, pocakos. Acut myocardialis infarctus. Vagy valami hasonló. Túl sok só, túl sok koleszterin, kevés mozgás meg sörök, pörköltek és somlói számolatlanul. És persze a stressz. Közhelyek. Talán két éve, hogy otthagyta az asszony, mégis beszélnek a mai napig. Sírni fog. Húsz évig együtt, akárhogy is, nem egy zacskó szotyi. Kiköpök. Felkapaszkodom a halott szerelvényre. Kezdjük.

Olvass tovább »