Réder Kristóf verse (online megjelenés)

2010. június 13.

önkívület

serdülőkori éjszakák után meg akartam érteni
a biológia órán magyarázat nélkül maradt paradigmákat.
miért ragad az ágyam az esti filmről másolt álom után?
katolicizmussal vádoltuk a tanárt mert belemagyarázta isten arcát
kicsi aszott pelyhedző testünkbe.
számomra nem volt egyértelmű hogy a rohadó bőröm alatt hol az öröké szakállas lét.
hogy megértsem és megmagyarázzam magamnak mikéntjét
szikével apró vércsíkot húztam mellkasomon
végig az ágyékomig. turkálni kezdtem az okok között.
gyomromban tartósítószerbe rejtett halhatatlanság molekulák mellett
rohadó hússzag és pokoli savtúltengés.
néha ide csúszik le egy eltévedt slukk.
meg akartam érteni hova bújik el a cigaretta füstje
hol szorítja el az élő húst. csendben megbújtam isten mellett a nikotin lakta hörgők
között és egy, még néma kilégzéssel, felszabadult ébredő sóhajjal jutottam
ki ismét magamból.


Szent és profán est Apokrif szerzőkkel – FKT

2010. január 20.

Január 22-én, 19 órától, a Fiatal Költők Tere szervezésében, az ArtKatakombában Ughy Szabina és Csepregi János társaságában két Apokrif-szerző, Kántás Balázs és Réder Kristóf olvas fel verseiből. A program ingyenesen látogatható.


Programajálnó: Fiatal Költők Tere júliusban is, Apokrif-szerzőkkel

2009. június 12.

A Fiatal Költők Tere rendezvényei nyáron is folytatódnak, a műsor székhelyét átmenetileg a Trefort kertben (Múzeum krt., ELTE BTK) található teraszra áthelyezve, ingyenesen. A programokról terveink szerint mi is rendszeresen beszámolunk majd. A sorozat júliusi tervezetében több Apokrif-szerző is szerepel, az ő nevük vastag betűvel kiemelve olvasható a teljes programban, az ugrás után.

Olvass tovább »


Réder Kristóf verse (online megjelenés)

2009. március 1.

keresése

voltam, akit megnyúztak.
váz vagyok. vagy holló csont. Allen.
egy pont.
homokszem, amit nem találsz a képen.

olyankor szürke palaként a fejem fölé húzlak.
ne ázzon meg a hajam,
mert tegnap mostam ki belõle emlékeid.
házat akarok építeni a tenger
alján, ahol mindig vizes a hajam
és érzem benne az illatod, pedig már nem kellene
és még csak nem is sírok, (vagy már nem)
mert úgy is tele van vele a tenger.