Évjárat (6) – Három lépéssel hátrébb

2016. január 14.

2015 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Pethő Anita írását közöljük.

Olvass tovább »


Jobb híján cinikus (könyvkritika)

2015. szeptember 7.

Michel Houellebecq: Behódolás, Magvető Kiadó, Budapest, 2015.

Borito_Behódolás

Hivatásszerűen irodalmi alkotásokkal foglalkozó emberként úgy gondolom, attól (is) jó egy regény, ha visszahat olvasója mindennapjaira, aki az olvasás élményét nem hagyhatja csak úgy otthon, nem teheti le (és félre) magával a könyvvel együtt, mert az vele tart az utcán, az emberek között is, a rutinszerű hétköznapokban.  Michel Houellebecq Behódolás című regénye azonban már franciaországi megjelenése pillanatától fogva olyan mértékben összefonódik napjaink legégetőbb (összeurópai) társadalmi problémáival, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy végeredményben mégiscsak egy szépirodalmi alkotásról, fikcióról van szó, a maga belső koherenciájával, a csak rá (és írójára) jellemző szabályszerűségeivel.

Olvass tovább »


Ének a hajdanvaló költőről (könyvkritika)

2015. február 8.

Kovács András Ferenc: York napsütése zengő tombolás, Magvető Kiadó, Budapest, 2014.

kaf-yorkSzületés és elmúlás egyaránt kiemelt szerepet játszik Kovács András Ferenc York napsütése zengő tombolás című művében. Éppen ezért egyáltalán nem meglepő, hogy egy alkalmi költemény révén François Villon Ének a hajdanvaló hölgyekről című verse is megidéződik a könyv lapjain. Az egy kötetté fűzött versek alkotta kontextus által azonban kitűnik, hogy egy egészen speciálisan emberi, nevezetesen a szuverén alkotó individuum hajdanvoltsága foglalkoztatja a szerzőt, s úgy vélem, a kötet értelmezésében is ebből a mozzanatból érdemes kiindulni.

Olvass tovább »


Mintha-mondókák (könyvkritika)

2014. február 12.

Tóth Kinga: Zsúr, Palimpszeszt – PRAE.HU, 2013

Zsúr_1Tóth Kinga első, Zsúr című kötetének alcíme „Más mondókák”, amely rögtön arra csábít, hogy az értelmezést e műfaji meghatározás (és egyben annak tagadása) felől kíséreljük meg.

Érdemes talán abból kiindulni, mit tudunk a mondókákról: olyan rímes, ritmusos, dallamos, akár énekelhető versikék, amelyek a gyerekek világához közeli motívumok által igyekeznek az élet különféle területeiről (a természet törvényeiről ugyanúgy, mint az emberi kapcsolatokról) könnyen befogadható formában alapdolgokat megtanítani. Tóth Kinga kötete, amely a tanárként is dolgozó szerző valós pedagógiai tapasztalataiból nőtte ki magát, egyszerre igyekszik ennek a tanító és információ-átadó szándéknak a látszatát fenntartani és egyben minden ízében szétszedni, lebontani azt.

Ennek a kettős törekvésnek látszólag talán nem is annyira fontos, ám véleményem szerint nem elhanyagolható jellemzője, ahogy a kötet, vagyis a könyv mint médium, mennyire teszi hangsúlyossá önmagát – annak ellenére, hogy irodalmi szempontból a mondókák alapvetően mégiscsak a hangköltészethez állnának közelebb. Például azáltal, hogy kétféle borítóval jelent meg, egy fehér alapon fekete és egy fekete alapon fehér szöveggel. Másrészt tele van Tóth Kinga saját illusztrációival, amelyek sokszor tényleg szó szerinti illusztrációi a mellette található szövegeknek, mintha kisze-kusza gyerekrajzok lennének, amelyek a szerzői elgondolás szerint – hogy megint azt a látszatot erősítsük, ez a könyv tulajdonképpen gyerekeknek való – akár ki is lehet színezni. Máskor épp fordítottnak tűnik a folyamat, mintha egy (stilizált) gyerekrajz mellé került volna annak lehető legegyszerűbb, a gyermekek gondolatvilágát megidéző leírása.

Olvass tovább »


A zavarba ejtőtől a zavaróig (könyvkritika)

2012. július 24.

Infantilis, banális és tele van csúnya, nő szájából illetlenül hangzó szavakkal. Kétségkívül vannak, akik ilyen és hasonló ítélettel teszik le Czapáry Veronika Anya kacag című első könyvét. Igen, lehet ezekkel a szavakkal is illetni, ám úgy gondolom, hogy éppen ezek miatt érdemes kicsit komolyabban foglalkozni vele.

Az Anya kacag naplóregény, amely egy feldolgozatlan traumákkal terhelt gyerekkorral bíró huszonéves nagyvárosi egyetemista lány, Viktória feljegyzéseiből áll össze. Az ezekből kibontakozó cselekmény tehát lényegében abból áll, hogy melyik este milyen szórakozóhelyre megy, ott milyen ismerősökkel találkozik, és hogy onnan kivel megy haza. Olvass tovább »


Ambivalens (könyvkritika)

2012. április 14.

Tulajdonképpen egyszerű az alaptörténet Jonathan Garfinkel A Jeruzsálem-projekt című regényében. Adott egy fiatalember, egy író, aki keresi önmagát és helyét a világban, miközben kénytelen átgondolni viszonyát mindazokhoz az elvekhez, szokásokhoz, hagyományokhoz, amelyek szellemében felnőtt. Mint oly sok esetben az irodalom történetében megint egy idealista fiatalember történetét követhetjük végig, akinek be kell(ene) látnia, hogy nem lehet megváltani a világot, mert a világ nem akarja, hogy megváltsák. Olvass tovább »