Papp-Für János versei (archív)

2015. május 18.

elmondhatatlan béke2014_4_borito

(megjelent az Apokrif 2014/4. számában)

amikor lenyomta a kilincset
anyám minden éjszaka hányni kezdett
zsebkendőt vittem neki
de ilyenkor soha nem fordult felém
úgy öleltem át hátulról
mint egy haldokló az utolsó imát
könnyei végigcsorogtak karjaimon
másnap kegyetlenül elsózta volna
a marhapörköltet amihez a húst
évekig mutogatta a sarki hentes
csillogó üvegpultjában
szipogva felállt
szaftos bőrét szárazra mártogatta
apám annyira rettentően
állt az ajtónyitásban
hogy ezután az egész utcában
hetekig nem volt reggel

Olvass tovább »


Papp-Für János verse (online megjelenés)

2012. december 28.

Láthatatlan

És megjön. Leül a tévéfényben,
kezében vibrál a sörösüveg. Nem
szól semmit, minden árnyék a
szekrények mögött. Isten az ablak-
ban áll. Nem veszi észre. Anyám sír.
Azt se. Én csak díszlet vagyok most
a teremtésben. Pedig épp engem
figyel a függönyök résein át. Az imák
takarásaiból nem látszok ki sehol.


Papp-Für János verse (online megjelenés)

2012. október 19.

fej, szív, bal és jobb váll

Még nagyon gyermek voltam egy
ablakkeretnyi világban. A függöny
szakadásain keresztül csak foltokban
látszott az utca. És akkor csatasorba
álltak az idős nénik, szétszórt
zászlórajok vonultak fegyelmezetten.
Mind egy irányba, arccal a földnek
feszülve. A kendők mögött lebegő
arcok, földig ér rajtuk a sötét.
Felismerhetetlenül egyformák. Meg
az a titkos jel is, amit a kezeikkel
csináltak; fej, szív, bal és jobb váll.
Kirohantam a ház elé és órákig ezt
gyakoroltam. Ezt az ellesett, titkos
jelet. Amikor az apám meglátta,
elfordulva itta meg a sört. Ilyen
még soha nem volt. Majd rám ordított,
hogy takarodjak vissza a házba.
Egyetlen nagy tócsába folyt össze
ablakunk előtt a harangozás. Valami
életbevágóan fontos kódot fejthettem meg.