Pillanatnyi sorsmetszetek, megelevenedő helyszínek (könyvkritika)

2014. december 23.

 Térey János: Átkelés Budapesten, Libri Kiadó, Budapest, 2014.

térey_1Térey János 2014-es, Átkelés Budapesten címmel megjelent könyve a belső borítón a „Novellák” műfajmegjelölést viseli alcímként. A tizennégy szöveggel azonban nem hagyományos prózai írásokat kap az olvasó, ugyanis Térey a tőle már jól megszokott verses epikai vonalat viszi tovább. Ezúttal azonban nem verses regény, hanem rövidebb, lazábban kapcsolódó szövegek formájában, melyeket egy-két ismételten felbukkanó szereplőn túl legfeltűnőbb módon a színhelyül szolgáló város, Budapest különböző kerületei, városrészei, utcái kötnek össze.

Olvass tovább »


„Ezek szerint így is lehet írni” (beszámoló)

2014. március 4.

Bukowski-emlékest, Katona József Színház, 2014. február 27.

bukowski_02014. február 27-én rendezte meg a Trubadúr Kiadó könyvbemutatóval egybekötött Bukowski-emlékestjét a Katona József Színházban. Bevezetésként Kulka János olvasott fel a Nőkből, majd a Worst Hangover Story videóbejátszással idézték meg Bukowskit a szervezők.

Ezt követően Kovács Attila Zoltán (KAZ) beszélgetett a szerző magyar fordítójával, Pritz Péterrel és a kötetek szerkesztőjével, Bajtai Zoltánnal. A beszélgetés kezdő gondolatai az említett videóbejátszáshoz kapcsolódtak: elhangzott, hogy Bukowski a felvételen „úgy beszél, mint egy novella”, valamint hogy nála a beszéd, az írás és az előadás között nem húzható éles határ. Élőszóban is nyomdakészen kapjuk tőle a sztorikat, bár az nem ellenőrizhető, hogy mennyire gyakorolta be őket előre.

A beszélgetés fő vonalát a „Te és Bukowski négy percben” kulcsmondattal szabta meg a moderáló Kovács Attila Zoltán, így a felolvasott szövegek mellé a közönség nem kapott újdonsággal szolgáló információkat a szerzőről és a keletkezés körülményeiről, ehelyett inkább a fordító és a szerkesztő Bukowski-szövegekkel való első találkozásairól, benyomásairól hallhatott az emlékest során.

Olvass tovább »


„Nyílnak a zárójelek…” (beszámoló)

2014. január 16.

Háború és háború Megjött Ézsaisással – Krasznahorkai László 60, Írók Boltja, 2014. január 08.

krasznahorkai_2„…és jönnek a különböző történetek, történetdarabkák…” – jellemezhetnénk Krasznahorkai László saját szavaival a január 8-án este, az Írók Boltjában megrendezett beszélgetést, melynek során Szegő János, a Magvető szerkesztője kérdezte a szerzőt. Túl sok kérdésre nem is volt szükség, hiszen Krasznahorkai élőszóban is igazolta csodás elbeszélő-történetmondó képességét, erősítve azt a Margócsy István által megfogalmazott, a szerző regényei alapján igencsak érvényes megállapítást, mely szerint „»természetes« módon epikus alkat” (Könyvvilág, 1986. április). A beszélgetés elején beharangozott ígéretéhez híven valóban nyíltak a zárójelek az újabb történetek okán, Krasznahorkai ontotta magából azokat a hosszabb-rövidebb sztorikat, amelyek valamilyen módon kapcsolódnak az általa Háború és háború-projektnek nevezett többéves, nem csupán írásból álló munkához, sokszor félig tervezett, félig spontán történésekhez, amelyeket az élet (is) ír. Ugyanis a cél: átírni valamit a valóságba, változtatni annak szerkezetén.

Olvass tovább »


Gyömbér és Gyopár és Álombunker (beszámoló)

2013. november 12.

Felolvasóest Evellei Kata Álombunker című kötetéből a Gyömbér és Gyopár társulat előadásában (H13, 2013. november 5.)

gyömbgyop1Ősziesen korán sötétedő, esős időben, de annál otthonosabb hangulatban, családias létszámú közönség előtt került sor arra a versperformanszra, amely Evellei Kata első kötete, az Álombunker anyagát hangosította meg a Gyömbér és Gyopár társulat tolmácsolásában.

Olvass tovább »


„… milyen az ember, ha citromba harap, és milyen a citrom, ha emberbe” (könyvkritika)

2013. július 5.

szvoren„A családi létezést érintő kérdések nem tudnak jelentéktelenek lenni.”- vallja Szvoren Edina, hiszen „minden, ami a családon kívül létezik, ennek a szerkezetét másolja”. Második elbeszéléskötete, a Palatinusnál 2012-ben megjelent Nincs és ne is legyen, ennek szellemében, közel egységesen szikár stílusban, minden, az összhatást megtörő didaktikus kommentár nélkül villantja fel a családi lét árnyasabb oldalának elementáris tapasztalatait, ezen tapasztalatok komor mindennapiságát, a hétköznapok csendes, megszokásba hajló tragédiáit.

Olvass tovább »


Közelítő-távolító utak a költészet által, avagy Ikea-bútor, telekommunikáció, Facebook és meteorológia (beszámoló)

2013. január 20.

IMG_0179Január 9-én, 19 órai kezdettel rendezték meg Rhédey Gábor Saját néző című, a FISZ Könyvek sorozat 57. darabjaként megjelent első kötetének bemutatóját az Anker Klubban. A kötetlen hangulatú beszélgetés során a szerzőt barátja, Miklósvölgyi Zsolt kérdezte, indításként kezdő egyetemista korukból felidézve egy közös emléküket, amikor még csak viccelődtek egy Rhédey-könyv esetleges megjelenéséről, melyet Miklósvölgyi mutathatna be.

A huszonhét éves költő elmondta, bár kötetének anyaga egy hosszabb időtartamot ölel fel, úgy érzi, még éppen jókor jelent meg anyagának vállalhatósága szempontjából a Saját néző, mely nagyjából 18 éves korától, első verseinek megírásától az egy-két évvel ezelőtt elkészült darabokig terjedő időszak foglalata.

Olvass tovább »


Arcul csapni a valóságot (könyvkritika)

2012. november 14.

Mert az ember csaknem mindent kibír […] semmi sem marad örökké rejtve, bármily mélyre ásta is a feledés.”- az 1934-ben íródott, mindeddig sohasem publikált, ám Örkény István születésének 100. évfordulójára a Palatinus Kiadó által megjelentetett Április első fejezetének idézett gondolatai nem csupán a még gyermek főszereplő, Kapu Kristóf és német nevelőnője, Erna kettős viszonyát jellemzi – akár a folyamatos emlékezéssel, belső újraéléssel késleltetett, lassan kibontakozó regényszüzsé balsejtelmű mottója is lehetne. Kristóf egy ideggyógyintézetbe vonul vissza pihenni, melyről csak annyit tudunk meg, hogy a svájci határ közelében lokalizálható: nem is a helyszín, a belső utazás lesz a hangsúlyos: az intézet egyik orvosával folytatott beszélgetés és feleségének levele nyomán arra kell ráébrednie a főhősnek, hogy házasságában az örökké érzett „fal” oka nem más, minthogy ő és Zsófia (a feleség) testvérek.

Olvass tovább »