Nyirán Ferenc verse (archív)

2018. január 19.

van itt ez az… apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

…érzés mely a szív nevű galaxis apró
naprendszerének távoli bolygóján
élve mit sem tud bár sejt egy másik
bolygón párhuzamos időben létező
lényről valahol a pitvar szélső
szegletén de sohasem találkozhatnak
s még felfogni sem képesek a máj
vagy a tüdő csillagrendszereiben élő
társaik pulzálását pedig valamennyien
érettem mint az ő istenségükért
vannak s akkor még nem is szóltunk
a más emberekről és az ő csillagrendszereikről
s tágítva a létezés határait hol mi is
csupán egy sejt lehetünk egy nálunk
felfoghatatlanul nagyobb valami
szervében mely őérte van s ő pedig
társaival a maguk bolygóján egy még
hatalmasabb megszámlálhatatlan galaxisból
álló lény részeként építik
a végtelent de ne menjünk ebbe most
bele tágabban maradjunk a
felfogható szívsejtemnél mely valami
oknál fogva a te egyik azonos
szervben pulzáló sejteddel került
egyazon hullámhosszra ez nálam
szapora szívverésben és izzadó
tenyérben arcpírban és dadogásban
nyilvánul meg de lévén hét év a
csereszavatossága már nem sokáig
kell szenvednem miattad