Apokrif 10: rövidfilm a tízéves folyóirat eddigi történetéről

2018. április 13.

 


Kiterítenek úgyis (beszámoló)

2018. március 12.

Élve boncolás 2.

A második Élve boncolást a tél utolsó napján tartották az ELTE BTK-n. A kar hat hallgatójának egy-egy versét elemezte egy-egy opponens, majd mind a tizenkét résztvevő hozzászólhatott. A beszélgetéssorozat ötletgazdája dr. Tátrai Szilárd, a Mai Magyar Nyelvi Tanszék habilitált docense, az est moderátora Melhardt Gergő volt.

Élve boncolás 2

Fotó: Poósz Patrik (ELTE Online – Facebook)

Olvass tovább »


Programajánló: Egyetemi Anyanyelvi Napok

2018. január 30.
Egyetemi Anyanyelvi Napok

Egyetemi Anyanyelvi Napok

Az Apokrif szerzői is ott lesznek az Egyetemi Anyanyelvi Napokon!

Olvass tovább »


Tíz könyv 2017-ből

2018. január 9.

Évzáró körkérdésünkben írókat, költőket és kritikusokat kérdeztünk az elmúlt év fontos irodalmi alkotásairól. Most mi is összeállítottunk egy szigorúan szubjektív listát: tíz könyv, amit fontosnak tartunk 2017-ből (vagy legalábbis 2017 környékéről).

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis Tanú

Márton László: Hamis tanú, Kalligram Kiadó

Azt gondolom, hogy ennél a kötetnél semmi sem modellezi le jobban a magyar társadalmat. A kiindulópont a történelmünk egyik fekete foltja: 1882-ben, húsvét előtt eltűnik a tiszaeszlári Solymosi Eszter, a helyiek közül pedig sokan zsidók által elkövetett rituális gyilkosságra gyanakszanak: ez a mi Dreyfus-perünk. Márton kihasználja a sztori groteszkségét, felnagyítja annak abszurd elemeit, ezzel rámutatva arra, hogy ami akkor történt, az bőven a józan ész határain túl van. Ami akkor történt, mondom én, de nincs igazam. Eötvös Károly, a zsidók védőügyvédjének szavaival búcsúzik a szerző: „Ez ám az igazi nagy per, amely ezer éve tart, és még sincs vége.” (349.). Kis hazánkban körbetekintve, ahol egy csapat arab turistától pánikrohamot kap egy egész város, talán nem kell magyaráznom, mennyire pontos ez a mondat. (M. T.)

Olvass tovább »


Az Apokrif szerkesztőinek jubileumi felolvasóestje az Írók Boltjában (videó)

2017. november 30.

2017. november 23-án, az Apokrif fennállásának tizedik éve alkalmából szervezett, ELTE-s konferencia előnapján tartották annak első programját: a lap szerkesztőségének tagjai felolvasását az Írók Boltjában. A felvételen először Bödecs László olvas fel jövőre megjelenő, Az árvíz helye munkacímű verseskötete anyagából, majd Evellei Kata készülő második kötetének verseiből. Őt a lap szerkesztőjeként utolsó alkalommal szereplő Gál Soma követi, aki egy prózát és két műfordítást hozott aznapra. Mizsur Dániel idén, az Apokrif Könyvek sorozat hatodik darabjaként megjelent Karc című kötetéből szemezgetett, míg a felolvasást záró Nyerges Gábor Ádám jövőre megjelenő, Berendezkedés munkacímű verseskötetéből választott műveket.

A felolvasás teljes felvétele az Írók Boltja jóvoltából megtekinthető itt:


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (11)

2017. január 23.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

Szabó Lőrinc:

Kanibál

Tépdesd csak a bőrömet, Kanibál!
Agyarodat mélyeszd csak, mélyebbre,
kortyolj langyos, félédes vérembe, mit
számítson néked, milyen emlékek ülnek
arcom mögött, harapj csak, míg én
nyögök, karmolj, tépj! Vesszen csak,
csípős nyáladdal keveredjen vizezett,
olcsó kölnim, ajkadon mint nehéz, titkos
üzenet ragadjon híg pomádém, fogad
alatt csikorogjon ujjbegyem nyomaitól
homályos képű szemüvegem, úgy legyen!
Szépség, elegancia, finom vonások,
csúfuljanak, hulljanak csak, míg elásod
őket pofazacskód jelöletlen tömegsírjába!
Harapd csak a nyakamat, Kanibál!
S mikor ütőerem már nyelved hegyén
kalimpál, sújts le, te vérivó, nemes pióca,
ki új arcot rajzolsz, mely vonásaink kihozza,
hűbben mint a régiek, vérből s nyálból, te
bármikor és bárhol őserővel, törve-zúzva,
nyirokkal festő, szilaj, büszke lény!
Mard le szeplőimet, költözz belém,
cuppogj csak kényedre-kedvedre
húsomon, te nemes szörnyeteg, kacagó
és búskomor, perzselő, hideg vér, te édes
sziszegés, szívva csókoló, oltalmazó ragály,
nyalogasd, akár sós homokot a dagály,
mint macska a tányért, üresen hagyott
szemgödröm, nézd, testem hogy zihál,
ó, Kanibál, Kanibál! Kelj föl koporsódból,
suhanj felém az éj leple alatt, s tépd le rólam
ezt az álnok, gyermeki álarcot, bájos,
lányos vonásaim már hajszolt, gyűrött
portréját! Gyere hát, s mint olcsó portékát,
mint tébolyult gazda megpimpósodott bort,
literszám, nyakald csak a vérem, korholj,
s harapj, marj belém, ó, szent élősködő
Kanibál! Kanibál, Kanibál, őrült rendszer,
tört egész és beteg ész, változtass át engem is
hüllővérű szörnnyé, ki sírjából felkel, s még
szédűl, hát palástod alatt óvj engem is a
fénytől, gyúrjuk újra együtt e sápatag
földgolyót, s mire a vér már egy cseppig
elfogyott, mikor már mind a pusztulás szélén,
megvadulva tombolunk, mire már mind
meghalunk, mikor lomha és ásatag agyunk
helyén csak oktalan hab s rángatódzás marad,
mikor már az égig ér hörgő, vad kiáltásunk,
s boltozatát beborítja rángó szánkon kilehelt,
eszünk vesztett őrületünk, mire már a kietlen
földől is csak halált ásunk, még akkor, e
balsejtelmű végórán se áruld majd, titkold ám
füledbe megsúgott, lemoshatatlan szégyenem,
mert már túl késő, hogy elejét vegyem,
arcomon örök nyomot hagy már e kaján pír,
hogy hevült elmém talán mégis összekeverte,
hogy melyik a zombi, és melyik a vámpír!

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (6)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (7)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (8)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (9)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (10)

*

apokrif_borito_facebookra


Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (9)

2017. január 16.

December 1-től január végéig az Apokrif Online exkluzív extra tartalmakat közöl pár naponta 2016. téli lapszámunkhoz: a mellékletből kimaradt zombiverseket, valamint egy afféle “Így készült”-videosorozatot, mely rövid részletekben a téli szám készültének háttérmunkálataiba engedi bepillantani az olvasót.

Apokrif+Nyugat+Zombik mellékletünket egy régi, kedves hagyomány, az Apokrif farsangok felélesztésével egybekötve február 7-én este mutatjuk be a Nyitott Műhelyben.

*

József Attila:

Újjászületésnapomra

Harminckét éhes szörnyeteg
ront rám, de rájuk förmedek,
holtak
voltak.

E kávéházi szegleten
csontjuk fűrészelgetem:
zombi-
combi.

Harminckét adag agy loccsan,
elmémet kérem, adj mostan
erőt
e rőt,

vérszinü sereg hullához,
mi mint a tajték hullámoz
felém.
Felén

átvágok komisz késekkel,
s öklömön közben vér serken,
vérem,
vélem.

Kivonom szablyám ellenük,
fél kézzel bánok el velük,
en garde!
Ránk várt

e megbokrosodott féltekén
mindenki, akit csak féltek én,
jövök,
s lövök!

Vad tekintetem elvakul,
költőnk már nem nyelvtant tanul,
e kéj-
nek élj!

A sors, ha fejünkre zsiványt hoz,
döntsd a zombit, ne siránkozz,
üsd még
tüstént!

Hulla úr, hát ne vedd zokon,
óvni én egész népemet fogom!
Néked
véged.

(Nyerges Gábor Ádám)

*

Előzmények:

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (1)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (2)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (3)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (4)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (5)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (6)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (7)

Apokrif+Online+Nyugat+Zombik (8)

*

apokrif_borito_facebookra