Feketemosó: Nyomokban

2018. július 18.

feketemoso-uj-kozepesReceptre kapható életbölcsességem bizonyíthatóan beválik, A Párszor Már Szétbaszott Életűek Világszövetsége ajánlásával készülhetne róla reklámfilm. Példának okáért most egész reklámfilmszerűen ülök magam is, mosolygok a mellettem elfutókra, mintha okom lenne rá – tulajdonképp van is. Jóformán minden szembejövő ember véletlenszerűen mellénk kerülő utas a Titanic valamely mentőcsónakjában – azért jöhetnek szembe egyáltalán –, megilletődött cinkossággal mosolygunk vagy csak nézünk össze, üdv a klubban, élőtársak. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif blogját.

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Olvass tovább »


Apokrif-szerzők a Könyvhéten (ajánló)

2018. június 7.

Péntek:

  • Fehér Renátó dedikál a Magvető standjánál (Vörösmarty tér, 15:00)
  • Juhász Tibor dedikál a Scolar kiadó standjánál (Vörösmarty tér, 18:00)
  • Bödecs László dedikál a FISZ standjánál (Vörösmarty tér, 18:00)
  • Nyerges Gábor Ádám könyvbemutatója a Fugában (19:00)

Szombat:

Vasárnap:

  • Szarvas Melinda dedikál a FISZ standjánál (14:00)
  • Norman Jope, Tarcsay Zoltán és  Nyerges Gábor Ádám közös dedikálása 16:00 órától a FISZ standjánál

További információ a könyvheti dedikálásokról: http://www.unnepikonyvhet.hu/dedikalasok


Berendezkedés (Nyerges Gábor Ádám új kötete)

2018. május 28.
Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés

Nyerges Gábor Ádám: Berendezkedés

Gondolhatta volna

Vágyainak azokra emlékeztető vonása bizonyosan nem
könnyedségükből vagy tisztaságukból fakad, gondolta,
míg bénító súlyú és mennyiségű teendői boltozata alól,
lopva kilesett az égre. Felhők, azokra gondolt, hogy épp
olyanok, mint hiábavaló akarata, reménykedése, akár
kétségbeesése egykedvű, tőle egyre függetlenebb, szinte
szenvtelen tárgyai. Megpróbált volna fölhívni valakit,
akinek épp-amilyen hangulatán az ő számára elvben sok
minden múlhatna – megpróbált volna, de nem jutott el a
próbáig. Légneműek, az volt a baj, elérhetetlenek, az is
volt a baj, nyirkosak továbbá, még az is volt a baj, de
főképp az első kettő. Mert élete sorskérdései még szép,
hogy nem a mindenkori mostban dőlnek el, ez egy ilyen
ország, azon belül meg, most mit lehet tenni, egy ilyen
élet. Tavasszal tavaszi fáradtság, nyáron általános szieszta
és szabadság, ősszel a korábbról felgyűlt teendők, télen a
hirtelen oly váratlanul közelgő ünnepek és az évkezdés
miatt nem érnek rá dolgai végre eldőlni – pedig már kezdte
azzal is beérni, hogy akár rossz irányba. De leveleire és
hívásaira egyre csak, soha nem látszanak érkezni válaszok,
mintha csak cammogva vonulnának légnemű aggodalmai
emberi elmével felfoghatatlan távolságból felfoghatatlanul
lassúnak tűnő sebességgel. Elnézést kérek a zavarásért,
engem kellene felakasztani, jutott eszébe egy épp odavágó
idézet, míg nagy kapkodásában, szörnyű túlterheltsége,
megannyi elfoglaltsága közben továbbra is az égen maradt
a tekintete. Az egykedvűség, a távolság, talán azért a
felhők, a hidegség, a fagyottság, vagy talán azért, egy szó,
mint száz, mert nincs bennük semmi emberi, ami őt illeti,
még sosem látott beléjük semmilyen alakot vagy figurát,
ahányszor valaki igen, ő egy ugyanazt szintén látó ember
arckifejezésével bólogatott az elvártnál talán lelkesebben
is, hátha úgy tűnik, mintha ő is fel vélne fedezni bármit
ezekben a fönt úszkáló, távoli, halott, rideg, fodros, fehér,
elkényeztetett szarfúvatokban, amik most egyszeriben,
mióta bokros teendőiből beléjük feledkezve nézi őket,
mintha minden elmaradt visszahívás, megválaszolatlan
levél, elmaradt előléptetés és persze csak véletlenül, de
mégis neki jutó, megalázó negligálás lennének, mintha
fejéből kicsusszant, kifúvódó, alaktalan és szégyenteljes
vágyai kenődtek volna fel az égre vattacukorból, mintha
mégis formáik lennének, persze, semmi konkrétra sem
emlékeztetően, persze, de mégis egy élhetőbb, emberibb,
méltóbb élet habarcsanyaga lennének, a rohadt, keserves,
kurva életbe, gondolta még  egy kapkodó, nem olyan
tiszta gondolattal, mielőtt fejébe férkőzött, hogy feléjük
rugaszkodva engedhetne a gravitáció oly sajnálatosan
kiábrándító és fantáziátlan montóniájának, gondolhattam
volna, gondolta volna, de végre már nem volt képes rá.

(eredeti megjelenés: Alibi 6 hónapra – Felhő antológia, 2017)

Olvass tovább »


Nyerges Gábor Ádám paródiái(nak szemérmetlen újraközlése)

2018. május 18.

Apokrif Könyvek 2015 – 2017

a szerző előszavával

Egyszer használatos poénnak indult – és, nagyobb részt, az is maradt, mégis afféle belterjes hagyomány lett belőle, hogy az Apokrif Könyvek újdonsült szerzőinek (s néhány más apokrifos frisskönyvesnek), új műveik megjelenése alkalmából, azok ihlette paródiákkal mérsékelem örömét. Épp a belterjesség kompenzálása okán (s mert egy alkalommal más, frissen készült, küldhető művem nem akadt a barátságos szerkesztői felkérésre válaszul) ezek a minden jóindulatot nélkülöző művek 2015-től egészen 2017-ig az Amúgy című, debreceni illetőségű online lapban bújtak el a felszínesebb olvasói tekintetek elől. Az Amúgy azonban a tavalyi évvel sajnálatosan beszüntette működését, s amúgy a kibertérről is eltűnt – bizonyítva az aggodalmas sejtést, hogy a szöveg ugyan lehet, hogy nem ég el, de egyetlen gombnyomásra elvészhet, így, bízva a nyájas olvasó megértő türelmében, hogy e csacsiságok miatt kell most kivágni a virtuális fákat, ilyetén írásaim újratemetését kezdeményeztem.

Nyerges Gábor Ádám

Nyerges Gábor Ádám

Olvass tovább »


A lehetséges világok legjobbika (beszámoló)

2018. május 11.

Május 2-án este a Ráth György utca 4-es szám alatt található Nyitott Műhelyben három, kötet előtt álló költő ült össze, hogy egy felolvasóesttel egybekötött beszélgetéssel nyisson teret A lehetséges világok legjobbikának. A költőkkel Tóth Anikó szerkesztő, kritikus beszélgetett.

lehetseges-boritokep

A jelenlevő szerzők alapfeltevése az volt, hogy – a wertheri szenvedéstörténethez hűtlenül –, ám az emberiség mindenkori helyzetéhez mérten többé-kevésbé pozitív szemléletű hangulatot teremtsenek meg, az eseményen elhangzott szövegek segítségével.
Az est három szekcióját egységesen, a meghívott költők új, megjelenés előtt álló köteteiből választott versei nyitották meg és vezették át a beszélgetés fonalát a szövegvilágból a külső keletkezés mindennapi valóságába. A szerzők Apokrif folyóirat által szövődött többéves baráti és alkotótársi kapcsolatára, és korábbi köteteikre való tekintettel – Evellei Katának és Bödecs Lászlónak a második, Nyerges Gábor Ádámnak már a negyedik megjelenő kötete lesz ez a mostani – az első körben nagy hangsúly került a stiláris és retorikai eszközök tudatos és reflexív használatára, fejlődésére; a szöveg és szerző-, valamint maguk a szerzők között fennálló kapcsolat változásaira. Olvass tovább »


Nem irigylem magunkat (beszámoló)

2018. április 29.

Az idei Könyvfesztiválom kicsit késve, csupán péntek este kezdődött, és még ekkor sem a Millenárison, az esemény évek óta állandó helyszínén, hanem egy másik, igen közkedvelt, állandó könyves kegyhelyen, az Írók Boltjában. A munkából épphogy szabadulva, és annak tudatában, hogy másnap már a május egy előtti plusz nap szünetet dolgozzuk le, tértem be az ELTE BTK-ra a megszokott kávémra, ami segít átvészelni a munkazárás utáni nagyjából egy órán keresztül tartó zombiságot, és úgy alakult, hogy bár nem számítottam rá, a Kis Könyves Éj rendezvényén kötöttem ki. Simon Márton olvasott verseket, és adott elő slam poetryt az est lezárásaként. Át- és aláfestésnek a szlemmerekkel már korábban is dolgozó Gyarmati Gábor basszerozott, Munkácsi Ádám pedig fuvolán játszott. A duó keleties dallamokkal is megspékelt, alapvetően funky lüktetésű jazz-t játszott nekünk, a zenével pedig jó összhangban hangzottak el a szövegek. Az utána következő pinceösszejövetel, bár nem a túlzott örömködés, de az érdemi beszélgetések és a csoportkohézió-teremtés alkalma lett.  Olvass tovább »


Apokrif 10: rövidfilm a tízéves folyóirat eddigi történetéről

2018. április 13.