Hányunk rá fittyet (színházkritika)

2016. november 18.

Egy, kettő, három, rendező: Znamenák István, A Kultúrbrigád, az Átrium Film-Színház és a THEA Theatre Entertainment & Art közös előadása

egykettoharom1

Gyapjú és haj, ember és juh, mindegy, szőr-szőr. Az ember és az állat közti különbség a szabadság: a természet minden állatnak parancsol, az embernek nem (legalábbis egy pontig). Norrison bankigazgató azonban minden embernek parancsol. Egy diktátor, ahogy azt Lydia ­ maga sem tudja, mennyire pontosan ­ mondja, egy modern kori III. Richárd. Hiába Napóleon a példakép, kevés, hogy a bankigazgató úgy dönt, gazember lesz, ehhez a többiek is kellenek. És ezzel ő is tisztában van. Egy percig sem gondolja, hogy amit csinál, az rendben van. Tudatosan választja a rosszat. Nem gondolja és hazudja jónak.

Olvass tovább »


A 2016-os Apokrif Könyvek-pályázat győztes kéziratai (eredményhirdetés)

2016. november 16.

Az először 2014-ben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége idén három győztest hirdet. A zsűri által a 2016-os pályázat keretében kiválasztott kéziratok megjelentetését (sikeres NKA-pályázás esetén), valamint szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, a könyvek megjelenése a 2017-es év során várható.

A 2016-os győztes pályamunkák:

Mizsur Dániel Másik város munkacímű verseskötete,

Csillik Kristóf Jöttem, láttam munkacímű verseskötete,

Németh Gábor Dávid Voyeur munkacímű verseskötete.

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőkről bővebben:

Mizsur Dániel

mizsur-daniel1991-ben született, Budapesten. Költő, író, kritikus, az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója, 2016-tól az Apokrif szerkesztője. 2015-ben egy éven át volt az Apokrif Online Feketemosó rovatának egyik szerzője. Versei, prózai művei, kritikái megjelentek az Apokrif nyomtatott és online felületei mellett az Art7-en, A Vörös Postakocsi Online-on, a Hídban, a Librariusban, a Ligetben, az Opusban, a Parnasszusban, a Prae.hun, a Spanyolnáthában, a Szépirodalmi Figyelőben, az Új Forrásban, az ÚjNautiluson és a Zempléni Múzsában.

Csillik Kristóf

csillik-kristof1994-ben született, Budapesten. Költő, az ELTE BTK hallgatója Média és kommunikáció fő- és Kreatív Írás minorszakon. Művei az Apokrif mellett a FÉLOnline-on, a Kortárs Online-on, a Kulteren, a Literán, a Műút Portálon és az ÚjNautiluson jelentek meg. 2016 novemberében a FÉLOnline bemutatja sorozat keretében műveiből önálló est lesz látható az RS9 Színházban.

 

Németh Gábor Dávid

nemeth-gabor-davidNémeth Gábor Dávid 1994-ben született, Budapesten. Költő, a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseken kívül drámákat ír, illetve kritikákat és elemzéseket színházi előadásokról. Versei az Apokrif mellett többek közt A Vörös Postakocsiban, a Csillagszállóban, a Helikonban, a Kulterena Látóban, a Műút Portálon, az Új Forrásban és a Zempléni Múzsában jelentek meg.

 

*

A 2016-os győztes pályázók bemutatkozó estje várhatóan 2017 áprilisában lesz a Nyitott Műhelyben.


Gadamer szeretethimnusza (színházkritika)

2016. október 28.

A Pentheszileia Program, rendező: Kincses Réka, Vígszínház

pentheszileia_1

Az ész szüli az önzést, a túlgondolás megnehezíti az azonosulási képességet, a közvetlen beleélő képesség sérül a racionalitással. A szánakozás érzés, nem ösztönös reakció. Ha eltartom magamtól, csak annyit látok, hogy egy lány összevissza kefél, így legalább pár percre elhiteti magával, hogy szeretik. Rossz lehet, vállrándítás, majd kinövi. Pedig ezt így nem lehet. Ahhoz, hogy kezdeni tudjunk valamit ezzel az előadással, el kell engedni a racionalitást.

Olvass tovább »


Ecce homo (színházkritika)

2016. május 14.

Látszatélet, rendező: Mundruczó Kornél, Proton Színház, Trafó

12696550_163522390693147_155114697_o

Forrás

Jó lenne hirtelen, minden bevezető nélkül, rögtön az előadásról beszélni. Egy nagy levegővel, gyorsan, beszélni Mundruczó Kornél formanyelvéről, aktualitásról, újításról és nem újításról, és ha nagyon nagy az a levegő, akkor egy kicsit tényleg az előadásról, ne adj isten magamról. Pedig így nem lehet. Meg hát mi értelme lenne? Itt már tudom, hogy a következő mondat egy nagy ugrás lesz, remélhetőleg olyannyira, hogy egyértelművé válik: egyáltalán nincs ugrás. Mert ha akarnám, se tudnám szétválasztani a kettőt: ha magamról beszélek, akkor az előadásról is, és fordítva.

Olvass tovább »


Sokáig éljen a király! (színházkritika)

2016. február 6.

Eugène Ionesco: Makbett – nemshakespeare –, rendező: Alföldi Róbert, fordította: Bognár Róbert, Átrium Film-Színház, 2015. 09. 24.

makbett

Kabarét játszanak nekünk és mi nevetünk, nevetünk, amíg a könnyünk folyik, aztán az előadás végére a nevetés lassan eltűnik, és csak a sírás marad. Van itt minden, ami szem-szájnak ingere: árulók, gecik, boszorkányok, katonák, és még almalé is a félelem ellen. Mert ez a világ egy félelmetes perpetuum mobile, amire magas labda lenne annyit reagálni, hogy kizökkent az idő, mert nem ennyiről van szó.

Olvass tovább »