Dánia helyett Zugló, folyó helyett kád (könyvkritika)

2014. május 25.

Nagy Márta Júlia: Ophélia a kádban, JAKPRAE.HU, 2014

ophélia a kádban1Nagy Márta Júlia első, Ophélia a kádban című verseskötete figyelemre méltó darabja a fiatal kortárs magyar lírának. Korántsem elkapkodott pályakezdésről van szó, a könyv hosszas, gondos válogatás eredménye. A költőnő elsődleges lírai beszélője, miként azt a cím is sugallja, nem más, mint Shakespeare Hamletjének tragikus hősnője, legalábbis annak posztmodernkori budapesti (ezen belül pedig még a pontos városrészhez való kötődés is meghatározott: zuglói) alteregója. E posztmodern Ophélia ugyan bizonyos szempontból halott, vagy legalábbis előre látni véli önnön elkerülhetetlen halálát, mégis tagadhatatlanul élőként járja korunk Magyarországának, Budapestjének flaszterét. Élénken szemléli, illetve határozott megállapításokat téve értelmezi az őt körülvevő valóságot, csak úgy, mint saját benne elfoglalt helyét.

Olvass tovább »


Nagy Márta Júlia verse (online megjelenés)

2012. június 17.

Kölcsönlakás

Garzon, ahol csak névleg laknak, emeletes ágy,
mégsem kell egyik szint sem, a kanapén alszom.
Mintha lefelé siklanék ‒ vagy csak a paplan
anyaga csúszik ‒,  egyre közelebb ahhoz
a látószöghöz, amelyből tisztán kivehető a téli ablak,
a nyomorúságos. Kamra szűk nyílása, a polcokon
zsírpapír, rajtuk kék és piros fazekak, bödönök.
Nem hinném, hogy volna bennük élelem, a porréteg
jelzi, itt már egerek sem járnak. Kivénhedt
deszkák roskadoznak üres edények alatt, mint a
csontjaim a belélegzett szmog, cigarettafüst és
egyéb kóros szenvedélyek súlyától, amelyek
egyébként anyagtalanok, mégis nehezek ‒ most
mondjátok meg, hogy lehet ilyeneknek mértéke,
vagy lelke az évszaknak, mert ha van, biztos ilyen.