Feketemosó: Az örömről

2017. augusztus 16.

feketemoso-kisebbDe az Interpol én vagyok (hehe). Most élőben hallom. Nehéz nem becsuknom a szemem, koncentrálnom kell, hogy mindenestül befogadhassam ezt az élményt. Meg akarom jegyezni az arcukat. Aztán jön a Say Hello to the Angels punkos dal, erre szoktam felszívni magam, kiugrálom magamból az érzelgősséget. Mert ez is megvan az Interpolban, ők is fel tudják robbantani az agyam. Én tényleg felszálltam az angyalokig ezen a koncerten. Ez a zenekar élőben is úgy hangzik, mint amikor minden reggel berakom őket a telefonom lejátszóján, s a napom első léptei és a szívverésem Sam Fogarino dobjához igazodnak. Eksztatikus élmény. Köszi, Interpol, köszi, Paul Banks. You turned on my bright lights! – Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: A nevetésről (1.)

2017. július 19.

feketemoso-kisebbAztán voltam Elliott Erwitt-fotókat nézni a Capa Központban. Derű volt mindenütt, jól elkapott, apró pillanatok. Hálás kiállítás. Mert nevetni azt lehet, az hatalom. Rálátni a dolgokra, látni a fonákságukat. Felettük állni. Ezt szeretném megtanulni. Ne érts félre, nem a cinikus röhögést. A felszabadult, kicsit tébolyult kacagást, amit Janis Joplin hallat a Mercedes Benz végén. – Murzsa Tímea írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Esterházy Péter halálára

2016. július 15.

3.jpg

Forrás

„Mind a halál, mind az élet a nyelv hatalmában van, és miképen kiki szeret azzal élni, úgy eszi annak gyümölcsét.” – idézi Esterházy Péter a Példabeszédeket a Hasnyálmirigynaplóban, utolsó könyvében. Esterházy mindenestül az élet írója, így nehéz a halálról – fáj leírni: az ő haláláról – beszélni. Az Esterházy-próza szövetét az ontológiai derű festi fényesre. Ez akkor sem változik, mikor a tárgy, az írás tárgya a hasnyálmirigy lesz – onkológiai derű, bújik ki a szerzőből naplóírás során. Ez a Hrabalra emlékeztető könnyedség munkál az Esterházy-univerzum mögött. És valahol ez a kvintesszenciája ennek a közép-kelet európai létnek, gondoljunk csak Kunderára. De emellett Esterházy vérbeli européer, akár a műveit átszövő intertextusokat tekintve, akár a színvonalat nézve.

Olvass tovább »


Mossa az eső össze… – Könyvheti netnapló 2016 (3)

2016. június 12.

2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét harmadik napjáról Murzsa Tímea írását közöljük.

könyvhetinetnapló_j

Könyvhét, szombat, első napom a Vörösmarty téren. Fülledt idő van, az Időkép 30%-os esélyt jósol az esőre. Én azért hosszú, lenge ruhában megyek, fél év Finnország óta még nehezebben viselem a meleget. Az úton két kislány azt mondja nekem: „hercegnő!”, ez tetszik, úgyhogy vigyorogva sétálok bele az aluljáró bűzébe.

A téren hamar Szendi Nórába és Nyerges Gáborba botlom, ők már rutinos könyvhetezők. Aztán körútra indulok, Gáborral megbeszéljük, hogy útjaink metszéspontja a FISz-stand lesz. Próbálom befogni a teret, megfigyelni minden részletet. Sodró tömeg van, ez jó. Ennek ellenére kevés ismerős arcot látok, de szerencsére pont olyanokba futok bele, akiknek örülni is tudok.

Olvass tovább »


Tajtékos napok – Könyvheti netnapló 2015 (1)

2015. június 5.

2015-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 86. Ünnepi Könyvhét első napjáról Murzsa Tímea írását közöljük.

könyvhét

Vannak emberek, akik nem tudnak mit kezdeni a nyárral. Nem bírják a meleget, hideg padlókon és hűvös vízzel teli kádakban üldögélik végig az elfolyó napokat. Mert ilyenkor az idő másképp működik. Nehéz fejjel kérdezik reggel, hogy most hány óra van éppen, és egyébként is milyen napot írunk. Aztán később azt mondják: most végre van szabadidőm, csinálok valamit! Elkezdek egy új hobbit, megtanulok egy nyelvet, saját magam fogom varrni a ruháimat, stb. Aztán ebéd után jólesően elnyújtózkodnak a kanapén, és kora este ébrednek, kótyagosan, vörös szemekkel.

Nos, én is ilyen ember vagyok. Az ilyen embereknek pedig jót tesz a Könyvhét. Terveket szövök és embereket zaklatok, hogy kísérjenek el. (Nem kísérnek.) Recenziós példányokért írok a kiadóknak és könyvekről beszélek megállás nélkül – édesanyám, aki minden cikkem birkatürelmű első korrektora, már unott arccal hallgatja, hogy miről szeretnék, és miről fogok írni.

Olvass tovább »


Bemutatkozik az Apokrif megújuló szerkesztősége

2015. március 19.

 


Évjárat (5) – Hogy elérjek a napsütötte sávig

2015. január 12.

2014 végével ismét megkértük lapunk állandó szerzőit, hogy – teljes formai-tartalmi szabadsággal élve – a lehető legszubjektívabban nyilatkozzanak elmúlt és leendő évükről, mi volt számukra idén a legfontosabb, mire számítanak, mit remélnek a következő évtől. 2010-ben indult, nagy sikerű sorozatunkat újabb szövegekkel folytatjuk tehát. A beérkezett írásokat folyamatosan közzétesszük az Évjárat rovat keretében, az Apokrif Online felületén.

Murzsa Tímea írását közöljük.

Olvass tovább »