A 2016-os Apokrif Könyvek-pályázat győztes kéziratai (eredményhirdetés)

2016. november 16.

Az először 2014-ben kiírt, két fordulós Apokrif Könyvek-pályázaton az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége idén három győztest hirdet. A zsűri által a 2016-os pályázat keretében kiválasztott kéziratok megjelentetését (sikeres NKA-pályázás esetén), valamint szerkesztését, gondozását, promócióját és nyomdai előkészítését a felek közösen vállalják, a könyvek megjelenése a 2017-es év során várható.

A 2016-os győztes pályamunkák:

Mizsur Dániel Másik város munkacímű verseskötete,

Csillik Kristóf Jöttem, láttam munkacímű verseskötete,

Németh Gábor Dávid Voyeur munkacímű verseskötete.

Minden pályázónak köszönjük a részvételt és gratulálunk.

A szerzőkről bővebben:

Mizsur Dániel

mizsur-daniel1991-ben született, Budapesten. Költő, író, kritikus, az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakos hallgatója, 2016-tól az Apokrif szerkesztője. 2015-ben egy éven át volt az Apokrif Online Feketemosó rovatának egyik szerzője. Versei, prózai művei, kritikái megjelentek az Apokrif nyomtatott és online felületei mellett az Art7-en, A Vörös Postakocsi Online-on, a Hídban, a Librariusban, a Ligetben, az Opusban, a Parnasszusban, a Prae.hun, a Spanyolnáthában, a Szépirodalmi Figyelőben, az Új Forrásban, az ÚjNautiluson és a Zempléni Múzsában.

Csillik Kristóf

csillik-kristof1994-ben született, Budapesten. Költő, az ELTE BTK hallgatója Média és kommunikáció fő- és Kreatív Írás minorszakon. Művei az Apokrif mellett a FÉLOnline-on, a Kortárs Online-on, a Kulteren, a Literán, a Műút Portálon és az ÚjNautiluson jelentek meg. 2016 novemberében a FÉLOnline bemutatja sorozat keretében műveiből önálló est lesz látható az RS9 Színházban.

 

Németh Gábor Dávid

nemeth-gabor-davidNémeth Gábor Dávid 1994-ben született, Budapesten. Költő, a Fiatal Írók Szövetségének tagja. Verseken kívül drámákat ír, illetve kritikákat és elemzéseket színházi előadásokról. Versei az Apokrif mellett többek közt A Vörös Postakocsiban, a Csillagszállóban, a Helikonban, a Kulterena Látóban, a Műút Portálon, az Új Forrásban és a Zempléni Múzsában jelentek meg.

 

*

A 2016-os győztes pályázók bemutatkozó estje várhatóan 2017 áprilisában lesz a Nyitott Műhelyben.


Kertész Imre halálára

2016. április 3.

12921034_1092644904088876_599193230_n

Forrás

Kertész Imre halála nem az életmű lezárulása, két okból sem: egyrészt az életmű voltaképpen már évek, ha nem évtizedek óta lezártnak, kerek egésznek tekinthető, másrészt az író halála mit sem változtat az életmű kérdéseinek, meglátásainak, tanulságainak elevenségén. Nehéz, és talán felesleges is bármit mondani az Ámen, az alámerülés után; nekünk, olvasóinak azonban mégis állandó és kérlelhetetlen gondolkodásra kötelező tanúság az az üvegkemény tárgyként visszamaradó életmű, amely a nyílt rejtőzködés, éles racionalizmus és miszticizmus, életigenlés és (ön)felszámolás ellentéteiben formálódott mindvégig.

Olvass tovább »


Feketemosó: Újra, megint

2015. december 9.

feketemoso-kisebbmegindul a mondat alatti csönd, mozgolódni kezd valami / a vastag kéreg alól, ami majd megtöri ezt a túl régi hallgatást, / az eltévedést – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Én, te, mi

2015. november 11.

feketemoso-kisebbViszont tudni, és mint a terveket, be is tartani, mit kell elhagyni és mit kell továbbvinni, mi az, aminek csak a puszta létezéséért, a létezés egyszerű kivívásáért jár köszönet, többért nem, bár az, hogy én létezem, mi létezünk, abban az értelemben, ahogyan egy ágaitól csupasz törzs tud létezni, azért mégiscsak köszönet jár, a többit már el lehet rontani: a felelősség, a számítások, stratégiák, világkép. – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Van egy képem, hatszáz szavam

2015. október 7.

feketemoso-kisebbVan egy fényképem a háborúról. Sok fényképem van a háborúról. Van a rommá lőtt Lánchídról: mint a gyermekorvosi rendelő előszobájában, keresd meg a romok között az oroszlánt! Ott van a kép közepén, fejjel a föld felé. Aztán van egy másik, madártávlatból. Mintha savval öntöttek volna le faházakat. Villamossínek véletlenszerűen, épen. Ki tudja, a bomba, a vadászgép mi alapján válogat, mi marad meg épen és folytathatóan, a kilométerekkel feljebb eleresztett pusztítás mit hagy meg számunka. A véletlen milyen szerencsecsillaga óv meg inkább egy fát vagy egy útmenti szemetest, mint egy emberi életet? – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Utazás, megérkezés

2015. augusztus 12.

feketemoso-kisebbNyáréjszakai ciripelés, emberi fül számára kiismerhetetlen összhangzás, koncert, majd bagolycsönd, reggelig kitart. Az utcán véletlen közvilágítás, lassan dőlő oszlop fénylik, mint a varázspálca, annál erőszakosabb árnyékok vetülnek rám, mozgó árnyak az utca sötétjéből. Szégyellem lépteimet, betolakodó vagyok, aki talán nem is létezik itt igazán, legalábbis nem erőteljesebben, mint a rá vetülő utcai árnyak, amelyek az új nap legelső tüneteinek megjelenésével egy időben szertefoszlanak, hogy átvészelve a nappalt újra elfoglalják méltó helyüket az este leszálltával. – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Ahol a csend kezdődik

2015. július 8.

feketemoso-kisebbSzóval két napja érkeztem haza, és mint minden utazást követően, most is csaltam magam, hogy az élmény kiterjeszthető, és majd mostantól minden másképp lesz. Hogy az élmény svungjában békésen el lehet majd éldegélni. Aznap azt gondoltam, később lesz jobb és kifizetődőbb erről beszélni, hiszen az öncsalás ellenére azért azt tudom, hogy a túl friss élmény még nagyobb csalás – de ezt: akarom. – Mizsur Dániel írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »