Lantódi András verse (online megjelenés)

2013. április 29.

Tudna-e Ön…

Tudna-e Ön melleket csókolni
szúette erdei kunyhó mellett
nyárközép havában?
A deresedő pincérnek, mint minden
vendéglátósnak csapnivalóan rossz
volt a modora.
Tudnék – nyújtózott a lány.
De most inkább csónakáznék a tavon,
azután ledőlnék aludni egy fa alá a parton.
Ha megöregszem majd, – sóhajtotta a dekoltázs –
minden este felkérem egy bécsi keringőre
a Kaszást … Hölgyválasz – mondta
halkan a kisvárosi felszolgáló és
hirtelen a földre rogyott. Megszűnt
dobogni a szíve. Hullámverte ladikok
bámulták őket. A széllel fecske
fecsegett valami apróságról…

 

 


Lantódi András versei (online megjelenés)

2013. március 13.

[Újra itt]

Újra itt
a vonaton
újra rád gondolok
újra köd van
tejfehéren
belefészkeli
magát a szemembe
te mosolyogsz
mindenütt ott
vagy nélkülem
a vonat kerek
kerekein úszik
tovasuhan álmom
már úgyse viselnélek
el szép szemed
kelepce a vonat
mint könny
úszik tova…

[ha keresztülnézel a felhőkön]

ha keresztülnézel a felhőkön
láthatsz minket itt alszunk
múlnak éjek napok mint hangyák
apró hangyák igen ezek mi vagyunk
emberi penész ostobaságok mérgeznek
minket félünk tükörbe nézni
hasonlatosságra teremtettünk
Párizs London Amszterdam
szendvics burger sör van jegyed?
utazhatsz mi még maradunk
Krakkó Varsó Riga messze a cél
van jegyed? utazhatsz mi még
maradunk emberi penész félünk
tükörbe nézni tekints ránk a
felhőkön keresztül ezek vagyunk
mi apró hangyák öregek mennek
ifjak jönnek állandó tumultus
szűk a kapu nem tréfa mindenki
kötényben a menetrend mint
metafora van jegyed? utazhatsz
mi még maradunk jobbról tél
balról tél háborúk határok
múlnak éjek napok apró hangyák
jó anyánk a pályaudvar…


Lantódi András novellája (online megjelenés)

2011. július 26.

December végén
(wie treu sind deine Blätter…)

Sötét a város. Kis Párizs. Keleti Párizs. A lusta folyó kanyarulatában unott felhőkarcolót karcol egy bagolypár. Alant a külvárosi bordélyban a pianista – ma nem lőnek rá ( vesd össze Charles Aznavour ) – olvas. Zöldhasút, piroshasút, kékhasút. Velem szemben a kanapén szende szüzek. Három nővér. Egy hellén, egy hindu, egy andalúz. A madám, néhai kisvárosi Lady MacBeth a teakonyhában kotyvaszt valamit. Az álákárt legalább olyan szörnyű, mint a csumi. Legalábbis a lányok ezt mondják. Néha legszívesebben hozzávágnák a tányért. Ám térjünk vissza hozzám, szegény kárpáti koboldhoz.

Olvass tovább »


Lantódi András verse (online megjelenés)

2011. május 20.

Zöldövezet

az utcák fehér fénye
bebugyolálja a várost
és a park ösvényei
felett ott ahol ég a nyár
feszülnek a füst vitorlái
feláldozzuk szemérmünk
a szűz kimerülten fekszik
a szónoklat árnyékában
ez a város oly jóképű
valami oknál fogva
talán a bordádból készült
azon a bizonyos éjjelen
együtt feküdtünk a futtató
mellett hátamat harapdálták
a virágok te suttogtál minél
tovább néztem melled két
érméjét annál világosabb
lett a hercegnő metafora
ajkad két ködben alvó fóka
sebünk egyre sötétebb
ajtónkra varjú rebben…