Nézd meg magad! (Színházkritika)

2012. november 8.

Mellém ül egy öreg férfi, egy színész, aki még a régi időkből ismeri „a bélát”. Elmeséli, hogy már akkor látszott rajta, hogy rendező lesz, akkor, régen. És azt is, hogy ő a legelső előadást látta a Parasztoperából, tíz évvel ezelőtt. Ez a ma esti a kétszázötvenkettedik. Teltház van, a lépcsőn is ülnek, egy barátnőm Székesfehérvárról jött el, hogy lássa. A pintérbéla az évek alatt lassan önálló műfajjá vált, s mi több, messziről felismerhető. Nemcsak attól, hogy egy viszonylag állandó tagság (köztük a névadó) adja elő ezeket a darabokat, hanem mert egész egyszerűen: a pintérbéla jó. Egy barátommal megállapítottuk, hogy még a rossz, az erőtlen pintérbéla is brutálisan jó. Mellérendelve, egymásra erősítve: brutális és jó. „Akinek nem tetszik, nézesse meg magát!” – mondják a darab leírásában. Merész, de igazat adok neki, mert – mindjárt elmondom, miért. Olvass tovább »