Király Gábor verse (online megjelenés)

2013. július 8.

A vasárnaptörmelékek

A tartalommal töltött hétköznapi percek,
mind egy-egy vasárnap. A robotolás nem az,
bár kétségtelenül tartalom is, meg hétköznap is.
De ülni a kandalló előtt, és idülten
bámulni a lángokba, hogy jaj, de szép,
vagy akár ennyit se gondolni, na az
tartalom és vasárnap.
Általában véve egy gondtalan,
de főleg boldog pillanat, teljesen vasárnap.
Jó, ritkább mint a vasárnap, mert
nem tudtok élni. Azt hiszitek,
van jobb dolgotok is.

Itt fenyőfák vannak.
Szépen súlyozza az ágaikat a tél.
A kőcserepekben púpozva áll a hó.
Macskanyomok. Oda, vissza.
Szállingózik.
Mármint nem a macska.
Az madarat keres, lehetőleg fagyottat.
Azzal kevesebb a munka.
Az ablak alatt egy Telenoros kocsi húz el.
Nem történik semmi fontos.
De jó.

Felkeltem és úgy maradtam.
Talán hiba volt. A mit se tevésből
fuldokoltam föl a semmittevés
ormaira, ahol végre a számig ért a levegő.
Haraptam, nyeltem rágatlanul.
Nem lehetett abbahagyni, olyan jó volt.
Csak a lábam fázott.
De valamit valamiért.

Szép kezed van – mondja Dóri a
Nemzeti Múzeumban. És tényleg,
nézem a kezem, valóban szép.
Ha leeresztem, rusztikusan
rajzolódnak ki rajta a kék
érboltozatok, ha felemelem,
egy pillanat alatt eltűnnek.
Nézem a kezem, most,
negyven év múltán,
és még mindig szép.

Egy pók. Olyan centis-forma.
Áll a szoba közepén.
Emberi ész, hogy mi dolga,
azt nem éri fel soha.
Lehet, hogy csak lazít egy kicsit
a melóból, vagy épp világot teremt.
Esetleg explicit, új filozófiát.
Körben járó emberi agy a titkait
fel nem mérheti.
Azt hiszem, megtaláltam Istent.

Porból lettünk, s porrá leszünk.
Ez utóbbit aláírom, az előbbiről
viszont élvezetes ellentapasztalataim vannak.
Mondjuk nem önmagam tekintetében,
de kötve hiszem, hogy pont ez ügyben
lennék unikális jelenség.

Mínusz öt kopog az ablakon.
Globális felmelegedés. A faszom.
Meg túlnépesedés.
Az egész emberiség elférne
a Kisalföldön. Kétszer.
Van a mai korban valami
önutálási kényszer, mintha
tilos lenne jól érezni magunkat.

Vegyünk egy fél kiló kenyeret,
meg disznózsírt. Paprikát, hagymát,
tálcát, miegyebet, aztán feküdjünk
le az ágyra, és együnk.
Utána alvás egy kicsit. Majd felébredés.
Kávé. Még kicsi pilledés.
Aztán egy könyv, vagy asszonyszeretés.
Csak legyen meleg a szobában.


Király Gábor verse (online megjelenés)

2013. február 18.

A sár

Felduzzad a sár a testben,
lassan már a számig ér.
Látod, milyen érdekes, nem,
az, hogy mennyi belefér?
Úgy, hogy amúgy nem is tetszik
kívülről, hogy volna gond,
azok az utolsó centik
kellenének még, de mondd,
mit szól majd a szomszédságom
és a főnök csókosa,
mikor kibukik a számon
százötven év bús fosa?

Olvass tovább »


Király Gábor versei (Online megjelenés)

2012. november 1.

A rögök

Ha éltél már földbe vájt putriban,
s ettél a családdal lopott pörcöt,
elmondhatod, szerelmetes fiam,
meglelted, hol lakik az ördög.

Mikor a lányod lázasan köhög,
s hideg vized van gyógyszerek helyett,
s az oltárkép is szemedbe röhög,
nem kérded többé a miérteket.

Ha mit tegyél hogy élj, nem is tudod,
s mindeggyé válik feljön-é a Nap,
s kinek se kell, ha tested árulod,
és semmid sincs, mit elraboljanak,

mikor mögéd néz az, kivel beszélsz
annyira unja ócska életed,
akkor leszel csak eléggé merész
bicskával kérni ki a béredet.

Olvass tovább »