Nemcsak társas-játék (színházkritika)

2016. december 9.

Timothy and the Things: Schrödingerre várva, koreográfus: Fülöp László, Trafó

schrod_4

Schrödinger macskájának kérdése egy olyan paradox helyzetet ír le, amelyben a macska egyszerre élő és halott. Él, de lehet, hogy már halott, és gondolhatnánk halottnak is, bár kiderülhet, mégis él. Nem tudjuk meg, hogy a dobozba zárt macskával végül is mi a helyzet. Ahhoz fel kéne nyitni a dobozt, ami azonban mindent megváltoztatna. Így aztán a macska állapota örök rejtélyként őrződik meg, ahogy talányban marad a Timothy and the Things új előadásában is. Nem jelenik meg a macska, hiszen megjeleníthetetlen, melynek következtében a koreográfia magának a helyzetnek, és a helyzet adta kérdéseknek a körbejárása.
Olvass tovább »


Egy, kettő, sok… egy (színházkritika)

2016. október 15.

Frenák Pál Társulata: Un, koreográfia, koncepció: Frenák Pál, MU Színház

frenak_2

Frenák Un című koreográfiája egyszerű képletből építkezik. Az Un franciául egyet jelent. Az előadás ennek problematikáját járja körbe, melyben az „egy” inkább jelenik meg feltett kérdésként, tehát kérdőjeleződik meg. Mit jelent az „egy” akkor, ha maga az Un szerkezetét tekintve fragmentált, egymástól elkülönülő mozaikdarabokból épül föl, áll össze, és ha mégis egység, vagyis egész, akkor annak mi a jelentése? Mi tartozik bele? Mit jelent egyáltalán maga az összetartozás? A kérdések jelentőséget nyernek, hiszen az „egy” nem alapból adott, jóval inkább a kettőről és a sokról kell beszélnünk, legalábbis a különálló mozaikokból felépülő előadás emelletti állásfoglalásként értelmezhető. Mégis végig ott munkál az egységre való törekvés, mely az elvesztéséből fakadó hiány tapasztalatából származtatható, egyfajta magány-érzetből. Ezáltal jelenik meg a két oldal: egy és kettő/több/sok ellentéte, de egyúttal szoros egymáshoz tartozása mint a mágnes két pólusa, egynek ketté válása. Mintha végig ott lenne egy olyan világ képzete, melynek részei vagyunk, egy olyan tér, amely körbevesz minket.

Olvass tovább »


Báb-lét (színházkritika)

2016. április 23.

… és újjászület, zeneszerző-rendező: Pap Gábor, MU Színház

újjászület_2

Forrás

„A darab szövete: líra. Ideje az első szótól az utolsó szóig lírai idő, akár egy Chopin-szonátáé, tehát valójában nem létezik. Amennyiben hallásunk és technikánk megengedné, egyetlen akkordban le lehetne ütni.”[1] – írja Pilinszky János Síremlék című színművéről. Talán nem túl távoli közelítés a Trainingspot Társulat új bemutatójához Pilinszky gondolata. Az … és újjászület című song-opera a zeneiségen túl állapotszerűségével, stilizált, bábokat idéző szereplőivel a pilinszkyi színházesztétikával rokonként jelenik meg. Az előadásnak ebben az értelemben párhuzama lehet a Hopp Art Társulat 2014-ben színpadra állított Urbi et orbija (Pilinszky „Urbi et orbi” a testi szenvedésről című színművét Rusznyák Gábor rendezésében mutatták be). Mindkét előadás zenére épül, absztrakt képekkel él, látomásszerűvé válva furcsa időtlenségbe, „lírai időbe” helyeződik. Ebben a dimenzióban valójában nincsen kezdet és vég, az előadás „egyetlen akkord” végtelenített idejévé válik.

Olvass tovább »


A festmények belső tere (színházkritika)

2015. szeptember 28.

Babahajó, rendező: Vajdai Vilmos, Trafó, 2015. 09. 10.

Minek a jelképe a festményen megjelenő hajó? Mit ábrázolnak, fejeznek ki, miből táplálkoznak a Babahajó című dráma középpontban álló szereplőjének, a festőnőnek a képei? A TÁP Színház előadása Milena Marković kortárs szerb drámaíró darabjának magyarországi ősbemutatója. Az előadás során álmokat idéző jelenetekben tárulnak fel egy festőnő életének eseményei. A montázsszerű képek nem pusztán kívülről mutatnak rá az alkotások mibenlétére, ellenkezőleg: a festmények terébe, azok mélyére juttatnak el. A szürreális látványvilág a realitáson kívülre helyezi a bemutatott történéseket, ezáltal annak lehetősége is felmerül, hogy magukat a festményeket látjuk.

Olvass tovább »


A színpadi térben (beszámoló)

2015. június 2.

Marvin Carlson amerikai színháztörténész előadása a Bajor Gizi Színészmúzeumban, 2015. 05. 19.

aszínpaditérben_12014-ben jelent meg az első magyar nyelvű kötet Marvin Carlson tanulmányaiból A színpadtól a színpadig – Válogatás Marvin Carlson színházi írásaiból címmel. Ennek kapcsán látogatott el Budapestre az amerikai színháztörténész. Immersive Theatre in the US and Abroad, and its Implicationson Modern Performance Studies (Immerzív színház Amerikában és a színházértelmezés új irányai) címmel tartott előadást május 19-én a Bajor Gizi Színészmúzeumban. Fókuszban olyan aktuális témák álltak, mint színház és tér, színház és néző viszonya.

Olvass tovább »


A 3050 grammos csomag (színházkritika)

2015. április 28.

Káva Kulturális Műhely: 3050 gramm, rendező: Sereglei András, MU Színház, bemutató: 2014. 12. 19.

3050.port.puskelzsoltKihez szól a színház? Miben áll alapvető feladata? Hasonló megválaszolhatatlan kérdéseket sokan tettek már föl, és valószínűleg fognak még a jövőben is. Egy lezáró jellegű, megnyugtató válasz valószínűleg nem is tenne jót az ügynek, véget vetne a folyamatos (és végtelen) dialógusnak, mely a színházi formák és kifejezésmódok terén új irányok megjelenítését ösztönözheti.

Olvass tovább »


Madzagon himbálózó Apollón (színházkritika)

2015. március 6.

Euripidész: Oresztész (Karsai György és Térey János fordítása), rendező: Horváth Csaba, Radnóti Színház, bemutató: 2014. 10. 05.

Oresztész_4A tér lehetne lerombolt gyártelep vagy egy városszéli, lepusztult környék. A falakból kiálló szegek mintha magukra a szereplőkre merednének. Oresztész (Rétfalvi Tamás) és Élektra (Martinovics Dorina) mintha egy kivégzés előtti börtöncellába lennének zárva. Az otthonosság érzetétől távoli hely a folyamatos fenyegetettség üzenetét hordozza.

Olvass tovább »