Láthatatlan perspektívák

2017. február 2.

Tárlat: 6D – Paramnézia. A tökéletes megismételhetetlenségének nyomasztósága, Budapest Galéria

Hardi Ágnes: Cím nélkül, 2017

Hardi Ágnes: Cím nélkül, 2017

A címadó paramnéziát déjà vu néven ismerik sokan: az emlékezet egy sajátos érzékcsalódása, amely úgy téveszti meg az agyat, hogy az átélt szituációt már korábban megéltként fogja fel. Tudományos magyarázatán kívül – miszerint az egyik szem hamarabb küld jelet a látott képről – számos spirituális megfejtése lehet. A tárlat egyébként is néhol a spiritualitás határát súrolva a kollektív mantrák, rutinok és emlékezés kulcsszavai köré szerveződik. A memória visszakapcsolódásai individuális élmények átadása vagy a visszatérő álmok valóságba való ültetése során jelennek meg a kiállítótérben.

Olvass tovább »


Szoborparki détournement

2016. november 1.

Tárlat: Szobortemető, Telep Galéria, Budapest

Murányi Mózes Márton: Csizma tér, 2016, fotó: Fehér Márta

Murányi Mózes Márton: Csizma tér, 2016, fotó: Ganz Aaron

Szoborparkokra, emlékművekre reflektálni néhol a tabudöntés határát súrolva a képzőművészet társadalmi jelentőségű változatának választását jelenti. Így tett a kurátor, Kovács Kristóf, aki társadalomkritikában erős művészek mellett gyakorlati reflexiókat állított egymás mellé, melyek új dimenzióba helyezik a kulturális termelést. A mindennapi életben használt közterek elfogadott szobrászati alkotásainak eltérítése, felforgató technikákkal való újrahasznosítása (a détournement) a Szituacionista Internacionálé egyik kedves gyakorlata volt. Azóta a mindenkori kortárs művészek sokasága próbálja tetten érni a társadalmi viszonyok leképeződését, és politikai dimenziót adni a művészek cselekvési terének. Az individuális megoldási stratégiáknak, a politikai állásfoglalásnak pedig alkalmat biztosít a köztéri művészet azon ága, amelyet ma kvázi new genre public artnak nevezhetünk.

Olvass tovább »