„Felülnézet” – Horváth Tivadar verse és Jassó Judit prózája (közös online megjelenés)

2014. augusztus 1.

Horváth Tivadar

[felülnézet]

tétova ima

felülnézetből az ember
nem más csak ócska utánzat
látszat a boldogság látszat a jólét
s nincs benne semmi alázat

nem keres mást csak a hasznot
nem tartja meg ami érték
nyakába súlyos bűnt akasztott
Isten nem csak a pénz a mérték

mindent lehet már mindent szabad
férfi férfival lánnyal a lány
saját szabadságoddal ölöd meg magad
jöjj el Jézus égi hagyomány

legyen egy kicsit minden a régi
hogy megszülethessen ismét az új
segítsen minket emberként élni
s bocsássa meg bűneinket az Úr
Olvass tovább »


„Alulnézet” – Horváth Tivadar verse és Jassó Judit prózája (közös online megjelenés)

2014. július 31.

Horváth Tivadar

[alulnézet]

Lucifer levele Istenhez

ó hatalmas Isten mire a hatalmad ha nem használod?
mondj köszönetet Mihály angyalodnak
hogy legyőzött engem seregével
legfőbb teremtményeden a Hozzád hasonlón
a Saját képedre teremtetten immár én uralkodom
Hozzád imádkozik Neked ad hálát
de Engem szolgál – s te mindezt hagyod
s engeded – neked ez így tökéletesen megfelel
megtehetnéd hogy elpusztítasz engem de nem teszed
mert – bár haragszol rám – de azért mégis szeretsz engem
te is tudod én nem élhetek másként csak ellened
egyébként köszönöm jól vagyok nagyon örülök hogy
mára már több lélek van Velem mint Veled
annyi vigasztaljon – hatalmas Isten
hogy csak addig létezem míg vannak követőid
egyszer lejöhetnél hozzám tudom hiába is hívlak
(Mihályt még elkapom csak fussak vele össze)
most zárom soraim
még mindig nagyon jól áll Neked a fehér
fojtó szorítással ölellek

Lucifer

Olvass tovább »


Horváth Tivadar verse (online megjelenés)

2014. április 5.

váróteremben

(Rátkai Nimród Marci verse)

 

váróteremben ülök
unom magam
még másfél óra van a buszig
itt nem lehet semmit csinálni
semmit csinálni lehet
még jó hogy van nálam egy alma
megeszem meg fogom enni
itt nem lehet pihenni aludni
itt alig lehet lenni
de most már féllábbal kibírom
hi-hi féllábon állok
az emberek ülnek hallgatnak
néma számok
bár ezt nem tudom mit jelent
néha csakúgy mondok dolgokat
néha csakúgy nézek mesét
néha az emberek elvesztik az eszét
juj! eszüket
eladják magukat nem találják a helyüket
folyton csak nyaggatják egymást
én meg mosolygok vak aki nem lát
éhesedem megeszem az almát
ennék hozzá holdat mint sajtot
de még hold sincs
lóg aki akasztott
(ma Júdásról tanultunk ám)
nem enyém ez a hely
idegen benne a táskám
szomorú a ceruzám
sírós a radírom
mintha ákom-bákomot látnám
paca a papíron
nemsokára otthon leszek
bárcsak otthon lenni se olyan lenne
mint pályaudvaron

 


Horváth Tivadar versei Sós Dóra képével (online megjelenés)

2013. július 31.

foci

Rátkai Nimród Marci szereti nézni a focit
közben nápolyit nassol
ha nyer a kedvenc csapata
ujjong örömében
néha el-elmegy a tévé elől
a kis autójával játszani
de mindig visszatér a meccshez
meglepően jó a memóriája
megjegyzi a csapatokat
még a cseréket is
majdnem minden kommentátort ismer
van kedvenc műsorvezetője
szakértője sőt még kedvenc
mondása is a „szakzsargonból”:
kis pénz kis foci nagy pénz nagy foci
de azért bizonytalan e mondás
igazságtartalmát illetően
mert bárha nagy házban laknak
ő mégis kisgyerek

ted focc

játék

Rátkai Nimród Marci
játszik a plüss mackójával
a mackónak hiányzik az egyik szeme
Marci leszedi a másikat is mondván:
„most már vakon bízhatsz bennem”


Horváth Tivadar versei (online megjelenés)

2013. április 18.

él

tányér-szájú némberek rikácsolása
gubbaszt a magas bólogató nyárfákon
vörös rébékek közönye sandít
mi kell hogy szájon vágjon?

nehéz elviselni a folyamatos zajt
egy nyugodt világba kellene menni
üres hamutartók gurulnak
a tűrést kell élessé fenni

a penge éle kell már ide
s tánc közben legyen mindig ki elesik
égessenek talpakat a csikkek – előre ez visz
boldogság fájdalom nem mindig különbözik

közmunka

azt írom ami fáj rosszul esik
havat lapátolok töröm a jeget
nem a munka szégyen a fizetség
árkot pucolok és szemetet szedek

de van munkám friss puha kenyerem
kincsem is van nem mint neked Desiré
mintha nézném a csillagos eget
harmincötezer – dől a lé dől a lé

ennyi pénzt el sem bírok költeni
létemet az adófizetők sínylik
a felét vissza is adom rögvest
mert én meglettem váltva – tudniillik


Horváth Tivadar versei (online megjelenés)

2012. október 6.

Így nyírtok ki! (kortárs irodalmi paródiák)

Kukorelly Endre: kredenxc

Kiveszem. Beteszem. Semmi. Jó. Rossz. Kenyér a kredencbe. Oda lett téve. Be lett baszva. Volt kávé is. Kilöttyent az ingemre. Tiszta kávé (lett) az ingem. El lehet vinni a mosodába. Vagy ki is lehet mosni. De C most nincs itt. Kurvára nincs itt. Hol a picsába van C? Mindegy. Leülök. Olvasok. Gondolkodok. Kinyitok egy sört. (Vagy fordítva.) Előttem van az egyik az Ezer és 3 közül. Nem C. Jó volt vele. Lassan idézek. Benyúlok a kredencbe. Kenyeret vágok. Megkenem. Hatalmas élvezet. Mára emlék. Seggbe kúrtam, ha jól emlékszem. Az is lehet, hogy rosszul, mégis halál pontosan. Az arcára élveztem végül. Végül is minden össze-vissza van. Minden csak úgy van. Minden rosszul van. És ez így jó. Kicsi dagi olajos öcsiként penetránsan sürgölődök a boldogságban. Persze néha nekem is nehéz, de a legtöbbször azért kényelmes. Vanamit helyretenni. De ha kényelmetlen, az a legjobb. Akkor igazán benne vagyunk a boldogságban.

Tornai József: Négysoros

Szeget nyomok a jéghideg homokba.
Plakátmagányban viszem a szemetet.
Már gyakran égve felejtem a villanyt.
S nem írok mást, csak Csoóri verseket.