Zopán története folytatódik

2017. március 22.

 

feketemoso-kisebbLemegy az emeletről, de már csak bejárat előtt éri utol a lányt. Belépője pár árnyalattal erőtlenebbre sikerül, mint ahogy azt előzetesen eltervezi, de a nosztalgia és mindkettejük eltökélt maradása hamar közös nevezőt biztosít számukra. A szavak gyors egymásutánban követik egymást. Persze, leginkább a lány beszél. Olyan dolgokon, olyan ősrégi történeteken lamentál, amelyek ekkora időtávlatból vagy megtörténtek, vagy nem. Zopán legalábbis nem tudja eldönteni, leginkább csak bólogat, és mosolyogni próbál. Megtanulta kocadohányos évei alatt, hogy bármilyen helyzetben jól kell magát viselnie. Ez a legkevesebb, amit a dohány ellenében jótevőjének adhat, a legkevesebbet: társaságát és figyelmének egy jelentékeny hányadát. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját
Olvass tovább »


Feketemosó: Retúr a pokolba

2017. február 15.

feketemoso-kisebbNem tudom a srác nevét, akivel ott beszélgettem. Addig nem jutottam el. Én hostess munkát végeztem a felszínen. Egy unisex dezodort promotáltam egy stand mögött, a pláza azon részében, ahová érzésem szerint, ha az egy templom lett volna, a főhajót helyezik el. Csak nagyritkán jártam ki hozzájuk, a „szemetesekhez”, rendszerint akkor, ha már az üres spray-s kartondobozok a csöppnyi pult mögött szabályos gúlákat alkottak. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Két történet

2017. január 18.
feketemoso-kisebbEzt várta, és miután végeztem, jól érthetően, tagolt hanglejtéssel megszólított: Elnézést, meg tudná mondani, hányszor lehet megközelíteni a tengert? És én úgy néztem fel könyvemből, azzal a szociálisan közönyös, szinte hátborzongatóan utálatos nézéssel, mintha gyilkost látnék, de aztán eljutott az agyamig, mi is hangzott el az előbb, és ettől megenyhültem. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy felderültem. Mosolyom egyértelmű beismerő vallomása volt annak, hogy csak játszottam a hűvös budapestit, a mindig, minden szituációban „elérhetetlent”. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Halmi Tibor verse (archív)

2016. október 23.

 

Macskák és edények2015_1_borito

(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)

vajjal kenem be cicáid mancsát,
szép halottam,én egyetlenem,
vállalva puhább talpak szorongó éjjelét,
mert annyi dög van kint
a vágyódó ködben,
miért gondolnánk, hogy mi megússzuk.
vajjal kenem be, mert így a szép,
lásd, olvadó vaj nyomait
a tűzfalon,
ha kérdezed, ez jobb, mint a kés:
a kiújuló, kendőzetlen fájdalom.
a szomszédban mind zsákba varrják a macskák fejét,
és nehéz téglákat visz a háztulajdonos,
hallani az asszony fojtott,
szobáinkon áthalló kínzó nevetését,
ahogy férje szinte az ő nyaka körül rántja össze a
zsákot,
azzal, hogy az éjszaka kedvelt lényei közül,
éppen az ő macskáit használja fel
a házon ülő rontás kivédése ellen.
vagy azt szeretnéd, ahol el se felejtik egymást,
mert nem is találtak egymásra teljesen;
a fiú mindig idegen kötényekbe
nyúlkál, míg a lány
otthon sírva kerülgeti a bontatlan macskaeledelt,
mert azt hallotta, hogyha ebből eszik,
új kismacskái lesznek.
kintről egy befelé irányzott lépéssel
leköpik az ablakot, és bent,
a mosogató tálcán
erre összerezzenek az edények,
és macskáink közt egyensúlyoz újra
a madár-agyú ősz bűnös, ősi rémülete,
hogy szerelmeink mégsem érintetlenek.
ezért a vaj: átkok ellen mártogatunk,
te tartod a fejrészt, és a hozzá-
tartozó csigolyákat,
a farok, és a folyton imbolygó lábak
köze, ami aligha vajas,
az én reszortom.

 


Lehet, hogy tévedek – Könyvheti netnapló 2015 (5)

2015. június 9.

2015-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 86. Ünnepi Könyvhét zárónapjáról Halmi Tibor írását közöljük.

könyvhét

Pár gondolat a 86. Ünnepi Könyvhétről 

Június 8. Hétfő. A 86. Ünnepi Könyvhét utolsó napja – a leghálátlanabb nap mindközül. Ekkor, ha az egyszeri netnaplózó komolyabban végignéz a záródó pavilonokon és a lézengő embereken, a Kispál és a borz Az autóm és én I. című száma ötlik az eszébe. És szíven ütik az idevágó sorok: „A legbátrabb srácok már be vannak állva, /  a legszebb lányok már ki vannak égve, / a legjobb dumák már el vannak szállva” – mert bár közhely, a Könyvhét utolsó napja olyan, mint egy emlékezetes általános iskolai nyári tábor, vagy egy fergeteges könnyűzenei fesztivál utolsó zárónapja. Tehát helyzetéből adódóan: szomorú.

Olvass tovább »


Apokrif-melléklettel jelent meg az Opus folyóirat idei ötödik száma (lapajánló)

2014. december 1.

A Szlovákiai Magyar Írók Társasága kiadásában megjelenő Opus folyóirat idei ötödik számában terjedelmes összeállítást közöl az Apokrif tizenöt szerzőjének írásaiból. Az afféle mini-antológiaként is felfogható melléklet készítésekor a lapszám vendégszerkesztőjeként közreműködő Nyerges Gábor Ádám olyan alkotóktól kért írásokat, akik évek óta az Apokrifban rendszeresen publikálnak vagy publikáltak. A két szerkesztőség tervei szerint a mostani megjelenéssel az együttműködés még nem ért véget, 2015-ben Pozsonyban és Pesten is egy-egy lapbemutató est keretében ismerkedhet meg a közönség mindkét folyóirattal.

opus 2014-5

Tartalom:

Opus 32, 2014/5 (Melléklet: Pozsonyi graffitik)

Lapban lap: APOKRIF

Kerber Balázs: Fejjel előre [vers]

Bödecs László: Menthetetlen, Nyugtalan [versek]

Mizsur Dániel: Amikor, Mást vártál [versek]

Németh Tamás: Vöröslő októberben [elbeszélés]

Vass Norbert: Az eső mértana, Fénytelen ég [versek]

Juhász Tibor: Adás [vers]

Sós Dóra: Gyomok [elbeszélés]

Gál Soma: Járatunk [elbeszélés]

Szendi Nóra: Csuri anyja [regényrészlet]

Halmi Tibor: Dürer és a rinocérosz [versek]

Evellei Kata: Daymares [versek]

Tamás Péter: A bokszos, a tűzszerész és a váratlan fekete bugyi [elbeszélés]

Takács Nándor: Persson sótartói, Második pecsét [versek]

Stolcz Ádám: Legközelebb majd [vers]

Fehér Renátó: Szigorú [vers]

Versfordítás

Harold Pinter: Dzsigg, A Hasbeszélők, Hampstead Health [versek] Nagypál István fordításai

Margaret Atwood: Ezen a fényképen én vagyok, Hajó [versek] Gerevich András fordításai

Horizontok

Bozsik Péter: Jégárpa [próza]

Fekete Anna: Álmodozás (3), Álmodozás (5), Gabi mama [versek]

Szászi Zoltán: Bekapta-e Piroska a chupakabrát?

Költészet és…

Horváth Kornélia: Költészet és retorika

Polgár Anikó: Költészet és műfordítás

Palimpszeszt

Nagy Csilla: Stúdium az „interbestiálisról”. Narratív és mediális játékterek Bródy Rembrandt-novelláiban

[tanulmány]

Urbán Péter: Poétikai monográfia (Horváth Kornélia: Petri György költői nyelvéről) [kritika]

Tóth Lilla: Zajos átkelés (Térey János: Átkelés Budapesten) [kritika]

Baka L. Patrik: Színtörés (Danyi Zoltán: Több fehér) [kritika]

Csibrányi Zoltán: A fapárna titkai [esszé]

Szombathy Bálint: A belső erupció kitörései. Kerekes László képeihez [bemutatószöveg]


Apokrif-szerzők más folyóiratokban (2014. július)

2014. július 18.

csillagszallo_2014_02pföld_14.32014/2-es számában a Csillagszálló két Juhász Tibor-verset közöl (Egyensúly, Ami nem hajlik, az törik), valamint Sós Dóra könyvajánlóját (Horrormondókák és mágia) Tóth Kinga ZSÚR című kötetéhez. Juhász Tibor (Kassai út, Aztán újra elölről) és Halmi Tibor (A részvétlen körzet, Pareidolia) verseivel jelent meg a Palócföld 2014/3. száma. Az Opus folyóirat 2014/3. számában Nyerges Gábor Ádám készülő regényéből olvashatunk egy részletet: jófelé.  A Kalligram július-augusztusi duplaszámában Kötter Tamás Baljós árnyak című novellája, valamint Szarvas Melinda György Péter Állatkert Kolozsváron – Képzelt Erdély című kötetéről (Lépések 2013-ban), illetve Papp Máté Nyerges Gábor Ádám Sziránójáról írt kritikája (Húsrágó, hídverő) jelent meg. A Kulter.hu-n Tinkó Máté versét (Éden presszó), valamint egy vele készült interjút olvashatunk Vass Norbert tollából: Harmóniába oltott káosz. Bőségesen találunk még Apokrif-szerzőkkel készült interjúkat júliusban, a Prae.hu-n Ayhan Gökhan beszélgetett Nyerges Gábor Ádámmal (Fiatal és markáns), a Literán pedig Nagy Gabriella Fehér Renátóval (A TV-székház ostroma az én horrorom). Fehér Garázsmenet című első kötetéről közöl kritikát Mohácsi Balázs tollából a Jelenkor Online (Egy generáció nevében), valamint a Drót.eu-n Csepcsányi Éva: Ahová utasokat már nem szállít a villamos. Nyerges Gábor Ádám Sziránó című regényéről Szendi Nóra írt kritikát az Alföld 2014. júliusi számába: Az önreflexív kisgyermek panaszai. A Forrás nyári, Írók írókról tematikájú duplaszámában két apokrifos szerző is szerepel: Tinkó Máté esszéjével: Vera üzenete Borisznak (Széljegyzet Déry Tibor Búcsú című novellájának leveléhez), Nyerges Gábor Ádám pedig egy Orbán Ottó-vers elemzésével: Honnan jönnek még költők. Az Új Forrás honlapján Reichert Gábor kritikáját találjuk Centauri Jégvágó című regényéről: Felhívni az írót, míg a Tiszatáj oldalára felkerült a júniusi számban megjelent, Kabai Lóránt Avasi keserűjéről írt kritikája: Tisztességes verset írni. Az Irodalmi Jelen felületén Evellei Kata Tóth Kinga ZSÚRjáról írt kritikája olvasható: Mondókák felnőtteknek. A Műút Online-ra fölkerült Fehér Renátó kritikájaliget_2014_07opus-14-3 Varga Ágota Aczél-történetekéről: A vas és Aczél országa? Az Irodalmi Szemle oldalán Bödecs László tudósít Mizser Attila könyvbemutatójáról: Az üres lap apokalipszise. A Liget 2014/7. számában Bicsérdi Ádám készített interjút R. Várkonyi Ágnessel: Hidak a századokon át.

14kalligramdupla