Feketemosó: A lakatlan sziget (1. rész)

2018. január 24.

feketemoso-uj-kozepesZopán nem tudja befejezni a mondatot. Két hipster srác jelenik meg a színpad bal oldalán. Úgy néznek ki, mint akik most másztak le a nyári H&M katalógus címlapjáról. Ordibálással és örömujjongással hívják fel magukra a figyelmet. Az iPhone-os lány kinéz Zopán mögül, felismeri a srácokat, és hangos visítás kíséretében odaszalad hozzájuk. Ölelgetik, csókolgatják egymást hosszú percekig. Zopánnak egyre kínosabbá válik a jelenet, így úgy dönt, hogy csendben eloldalog. Épp ellépne az asztaltól, és fordítaná a tekintetét a színpad bal oldala irányába, hogy valami üres asztalt keressen magának, amikor az iPhone-os lány csilingelő hangját hallja a háta mögül.

iPhone-os lány: Hé, várjál, mit akartál az előbb kérdezni?

Zopán visszafordul. Látja, hogy az iPhone-os lány mellett két másik kíváncsi szempár is őt fürkészi.

Zopán: (Reményvesztett arckifejezéssel.) Á, semmi, hagyjad. 

Az iPhone-os lány még egy pillanatig nézi a távozót, majd megrándítja a vállát, és mosolyogva odafordul a többiekhez. 

– Halmi Tibor írja az Apokrif blogját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Osztálytalálkozó

2017. június 21.

feketemoso-kisebbÉs a volt osztályfőnököm, a Magdika? Ki nem állhatom. Ha összefutunk valahol a városban, mindig azzal jön nekem, hogy Zsuzsa, higgye el, a férfiak csak az anyagilag független, erős nőket veszik emberszámba, és hogy még nem késő egyetemre menni. Tiszta agyrém. És mikor beszél, folyton rángatózik az arca. Csoda, hogy nem esik le a szemüvege. Tényleg, nem is mondtam, a múltkor összefutottunk a szupermarketben a csemegepultnál, és persze megint elkezdte mondani a szokásos szövegét, én pedig azzal mentettem ki magam, hogy segítenem kell neked itthon, ezért ne haragudjon, de rohannom kell, és úgy otthagytam, hogy a kasszánál majdnem elfelejtettem fizetni. Utálom azt a nőt, komolyan mondom. Pedig az érettségi előtt az egyik felkészítő kurzuson egyszer bizalmasan odasúgta nekem, hogy én vagyok a kedvenc diákja, mert látja rajtam, hogy milyen szorgalmasan tanulok. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: A lakatlan sziget

2017. május 18.

 

feketemoso-kisebbTi, férfiak, azt gondoljátok, minden a ti vadászösztönötökön múlik. Kiléptek a lakásból a tökeitek markolászva, és körbenézve azt hiszitek, hogy minden szoknya miattatok ilyen rövid. Hogy minden lány azért veszi le a pulcsiját ebben a dögletes melegben, hogy a csupasz válla vagy háta a ti sóvárgó tekintetek céltáblája legyen. Hát közlöm veled, nem így van! Nagyon nem! – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: A megfigyelés tárgya

2017. április 19.

feketemoso-kisebbTalán Godot-ra vár. Talán csak a helyi postásra, akit hangos ugatással köszönthet délelőttönként, egyszer egy nap. Lehet, hogy vele szemben adhatja ki egyedül a feszültségét. Bár, ha én postás lennék, nagy ívben elkerülném ezt a házat, mert a nyakunkba ugró, felbőszült házőrzőről, ami mintegy berepülő pilótaként, fejünk fölül, nagyjából két-és fél méter magasból érkezik, egészen új keletű sztorikat lehetne előadni a postásszakmában. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját Olvass tovább »


Zopán története folytatódik

2017. március 22.

 

feketemoso-kisebbLemegy az emeletről, de már csak bejárat előtt éri utol a lányt. Belépője pár árnyalattal erőtlenebbre sikerül, mint ahogy azt előzetesen eltervezi, de a nosztalgia és mindkettejük eltökélt maradása hamar közös nevezőt biztosít számukra. A szavak gyors egymásutánban követik egymást. Persze, leginkább a lány beszél. Olyan dolgokon, olyan ősrégi történeteken lamentál, amelyek ekkora időtávlatból vagy megtörténtek, vagy nem. Zopán legalábbis nem tudja eldönteni, leginkább csak bólogat, és mosolyogni próbál. Megtanulta kocadohányos évei alatt, hogy bármilyen helyzetben jól kell magát viselnie. Ez a legkevesebb, amit a dohány ellenében jótevőjének adhat, a legkevesebbet: társaságát és figyelmének egy jelentékeny hányadát. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját
Olvass tovább »


Feketemosó: Retúr a pokolba

2017. február 15.

feketemoso-kisebbNem tudom a srác nevét, akivel ott beszélgettem. Addig nem jutottam el. Én hostess munkát végeztem a felszínen. Egy unisex dezodort promotáltam egy stand mögött, a pláza azon részében, ahová érzésem szerint, ha az egy templom lett volna, a főhajót helyezik el. Csak nagyritkán jártam ki hozzájuk, a „szemetesekhez”, rendszerint akkor, ha már az üres spray-s kartondobozok a csöppnyi pult mögött szabályos gúlákat alkottak. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Két történet

2017. január 18.
feketemoso-kisebbEzt várta, és miután végeztem, jól érthetően, tagolt hanglejtéssel megszólított: Elnézést, meg tudná mondani, hányszor lehet megközelíteni a tengert? És én úgy néztem fel könyvemből, azzal a szociálisan közönyös, szinte hátborzongatóan utálatos nézéssel, mintha gyilkost látnék, de aztán eljutott az agyamig, mi is hangzott el az előbb, és ettől megenyhültem. Sőt, azt is meg merem kockáztatni, hogy felderültem. Mosolyom egyértelmű beismerő vallomása volt annak, hogy csak játszottam a hűvös budapestit, a mindig, minden szituációban „elérhetetlent”. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »