Gervai Gábor Antal verse a 2. számban

2009. január 12.

Szimpla. Kör. Fény.

R.M. emlékezetével

Szürke arcképek csarnokában,
a lenyomatok közti tükör.
Nem hivalkodik, csupán létezik,
s létezésével jelez.
(Nem mint a költők, de mint az őrültek.)
Megállok itt a fal tövében,
lenyúl a múlt, véd a jelen.
Ki a tükörbe belenézett, fényképet
sodor belőle a lét.
Lassan. Gondosan.