Gárdonyi László: Montázs a montázs fogalma előtt (tanulmány)

2013. november 24.

Bevezetés, a montázs és az allegória kapcsolata

Amikor Peter Bürger a montázst úgy határozza meg, mint ami az allegória fogalmának egy bizonyos aspektusát teszi pontosabban meghatározhatóvá,[1] első látásra magyarázata bonyolultabb, mint maga a jelenség. Nehezen érthető, hogy miben kapcsolódhat az allegóriához a film médiumával együtt adott montázselv,[2] vagy a kép síkjába ragasztott valóságfragmentumok, melyek illuzionizmust és absztrakciós elvet egyaránt beteljesítenek,[3] vagy az automatikus írás, mely képeket halmoz egymásra.[4]

A magyarázat két elven nyugszik, a halmozáson és a törés elvén. Ez utóbbi a montázsban a szerves műalkotás klasszikus eszményétől való eltávolodás a szervetlen műalkotás felé:

A szerves műalkotás, melyet emberkéz teremtett, mégis azt a látszatot kívánja kelteni, mintha a természet műve lenne, ember és természet összebékülésének a képe. A szervetlen műalkotás sajátossága, mely a montázs elvével dolgozik, Adorno szerint tehát abban áll, hogy az már nem hozza létre a szerves összebékülés látszatát.[5] Olvass tovább »