Ferencz Mónika versei (online megjelenés)

2014. július 4.

Talán fecske

Átirat Nichita Danilov Káin c. versére

Talán egy cinke, talán egy galamb
repült el a kilincs nélküli ablak előtt.
A felhőkből zuhog a feketeföld,
amit máskor a koporsókra szórnak.
Talán a sötétben, talán a beszűrődő világosságban
látni meg, ahogy egy lány az ágyon ül.
A lány haja vörös, de lehet, hogy barna.
Szeme úgy mered előre, mint a vakoké,
de a színe sötétebb azokénál.
Talán egy cinke, talán egy galamb
repült el a kilincs nélküli ablak előtt.
– Te cinke, te galamb,
mesélj a lány nyughatatlanságáról.
– A lány egy késsel vágja ki magából
a fecsketollakat az ablak előtt.
Nyughatatlanságából, mint egy vadnövény,
kinő az ördög.
Talán egy cinke, talán egy galamb
repült el a kilincs nélküli ablak előtt.
A felhőkből zuhog a feketeföld,
amit máskor a koporsókra szórnak.
Talán egy cinke, talán egy galamb.
Egy lány ül az ágyon
a kilincs nélküli ablak előtt.
Kezei a késsel nyirkosak és remegnek
hosszú ujjai lilák vagy kékek a szorítástól.
A haja vörös, vagy barna.
De az ujjai hosszúak.
– Te cinke, te galamb,
miért ez a sok vezeklés?
– Hallgass és nézd, ahogy a lány
késsel vágja ki magából a súlyos tollakat,
amik mély lyukakat ásnak.
Ha most minden elmozdulna,
a Csendes-óceán visszafolyna ezeken a lyukakon.
Talán egy cinke, talán egy galamb.
A felhőkből zuhog a feketeföld,
amit máskor a koporsókra szórnak,
háta mögül, mint egy vadnövény,
kinő az ördög.
Talán egy cinke, talán egy galamb
repült el a kilincs nélküli ablak előtt.

Olvass tovább »