A képpé vált fotó

2013. október 16.

Tárlat: Still – Fotográfia a múzeumban, Modem, Debrecen

Khoór Lilla: Her Representation, 2001–2005

Khoór Lilla: Her Representation, 2001–2005

Az 1977-es kasseli documenta óta a fotográfia mint művészeti ág több szerepváltozáson ment keresztül. A művészet területén végbemenő változások következtében az alkotók újfajta megközelítéssel nyúlnak magához a médiumhoz is. A Modem fotókiállítása a kurátor, Perenyei Monika elgondolása szerint azokra a fejleményekre kíván reflektálni, amelyek a fotográfiát mint intézményesült művészeti formát érték az elmúlt bő harminc évben. Ebből a szempontból egy kisebb retrospektívnek lehetünk részesei, amely a múzeumban kiállított fotó státuszát, kérdésfeltevéseit és képzőművészethez való viszonyát boncolgatja. A kiállítást bejárva az a „kurátori elbeszélés” érdekelt, amely egyfajta értelmezési keretben próbálja összefogni a sokszor disszonáns áramlatokat.

Olvass tovább »


Eltévesztés – szándékosan

2013. július 2.

Tárlat: Die Irregulären – Ökonomie des Abweichens [Szabálytalanok – A különbözőség ökonómiája], Neue Gesellschaft für Bildende Kunst, Berlin.

Dilettáns. Kritikus. Zseniális. Virtuóz. Talán elsőre nem nyilvánvaló, hogy a nem megszokott, a hagyományostól eltérő milyen termékeny energiákat rejthet magában. Ami szabálytalan, az sokszor forradalmi is egyben abban az értelemben, hogy nem engedelmeskedik a létező rendnek és valami újat provokál. Nevezhetjük ezt a zsenialitás másik oldalának, hisz csak egy lépés választja el tőle. A kiállítás koncepciója szerint egy olyan társadalomra reflektál, ahol a kreativitás már a mindennapi közegben és a gazdasági szférában is egyre inkább teret nyer (éppen ezért ha a fogalom vásárlóértéke nem is, de jelentésértéke jelentősen inflálódott), azonban a művészeti szférán kívül a jelenség sokkal kétarcúbb. A mindennapi kreativitás ma nem pusztán lehetőségként van jelen (Beuys után mindenki lehet művész), hanem kényszer (légy kreatív és proaktív!), még olyan területeken is, ahol korábban ez az igény fel sem merült. A hagyományosan nem a munka területéhez tartozó kifejezések körképet adnak egy korszak értékítéleteiről és szükségleteiről (hiszen a jelentésinfláció a használat és elhasználódás következménye): normálisnak vagy átlagosnak lenni már nem elég, a zsenialitás és perfekcionizmus önmegvalósító nimbusza földbe döngöli a középszerűt. Emellett azonban az sem mindegy, hogy miben, mikor és hogyan tűnik ki az egyén, hiszen azt is tudni kell, milyen feltételekkel és mennyire lehet egyedinek lenni.

Olvass tovább »