Vissza a jelenbe

2017. június 2.

Tárlat: Rosa Barba – From Source to Poem to Rhythm to Reader, HangarBicocca, Milánó

Rosa Barba: A Shark Well Governed (részlet), 2017

A sötét hangárt hatalmas vibráló vásznak és apró light boxok szabdalják szét szabálytalan terekre – amelyek mégis összeérnek a kattogó a gépeknek, a film egymásra csúszó szalagjai surrogásának, a hangfoszlányokkal összefolyó dobveréseknek köszönhetően.

A HangarBicocca és Roberta Tenconi kurátor From Source to Poem to Rhythm to Reader címmel rendezett monografikus kiállítást az olasz származású Rosa Barba (1972, Agrigento) tizennégy munkájából. A Berlinben élő alkotó 2009 és 2017 között készült művei jórészt 35 és 16 milliméteres filmek, amelyeket egy helyspecifikus installáció (Perpetual Response to Sound and Light, 2013/2017), valamint kinetikus filmszobrok (Coupez Ici, 2012; A Shark Well Governed, 2017; A Spacelenght Thought, 2012; Sight Enables Us to Appreciate Distance, 2013/2016; Boundaries of Consumption, 2012) egészítenek ki.

Olvass tovább »


Elfeledett bábeli tornyok

2016. január 21.

Tárlat: Anselm Kiefer – I Sette Palazzi Celesti, HangarBicocca, Milánó

1

Az elhagyatott gyárépületben kialakított holdbéli táját a Star Wars rendezői is megirigyelhetnék, az installáció azonban nem filmes díszlettervezők, hanem a neo-expresszionizmus képviselőjének, Anselm Kiefernek a munkája: a csarnok félhomályából furcsa tornyok emelkednek a magasba, a falakat hatalmas festmények terítik be. A kiállítás apropóját ezek a festmények adják, a hetvenedik születésnapját tavaly ünneplő művész öt festménnyel gazdagította az eredetileg 2004-ben elkészült I Sette Palazzi Celesti együttest. Az installáció szintézisnek tekinthető, hiszen Kiefer eddigi életművének több jellegzetes eleme összeér benne: a hatvanas évek gesztusfestészete, a hetvenes évek monumentális festményei, a nyolcvanas évek monoton ritmusa, függőleges építkezése, időtlen klasszicizmusa, valamint a kilencvenes évek nagy építészeti emlékek romjai közötti nyom- és jelkeresése.[i] Továbbá azért is tekinthető összegzésnek az együttes, mert elárulja, hogy a kulturális mítoszokkal és szimbólumokkal számot vető Kiefer sokkal inkább installátor, mint festő. Festményei csak a Gesamtkunstwerk részeiként hatásosak, magukban nem működnek.

Olvass tovább »


Élet a sámándobon túl

2015. november 15.

Tárlat: Arts & Foods. Rituals since 1851, Triennale di Milano [Expo 2015]

Robert Indiana: The Electric Eat, 1964–2007, kép forrása: artribune.com

Robert Indiana: The Electric Eat, 1964–2007, kép forrása: artribune.com

Az Arts & Foods kilógott a milánói világkiállítás pavilonjai közül. Nemcsak térben, de jellege és átgondoltsága miatt is. A hatalmas rendezvény leginkább egy felnagyított utazási kiállításra hasonlított, ahol a delegálók legfontosabb célja az országimázs építése. Míg a jelentős államok nagyszabású, önálló pavilont rendeztek be étteremmel és multimédiás termekkel, a harmadik világ országai fa barakkokba zsúfolódva árulták portékáikat. A giccs, az önfényezés és a „nagyvezér” portréjának mérete a rendszer keménységével egyenes arányban nőtt (Türkmenisztán, Omán). Ebben a közegben a magyar pavilon nem is lógott ki úgy a többi közül, mint ahogyan az újságok hasábjain tűnt. Sok pavilon, amely sikeresen kikerülte a giccs csapdáját, ugyanakkor belefutott a banalitás és a semmitmondás utcájába (Anglia, Franciaország, Szlovénia, Moldávia, Irán). Az általánosságban érzékelhető tanácstalanság számlájára írható, hogy az „éltető víz”, a „tápláló gabona” és az „az vagy, amit megeszel” típusú mondanivalón nem igazán tudtak túllépni a kiállítók. Építészeti szempontból sem hoztak vadítóan eredetit vagy izgalmasat az expó pavilonjai. Mintha tényleg csupán látványos selfie-háttereket építettek volna fel a vásárváros főútja mentén. Ehhez képest a Triennale di Milano kiállítása mögött felfedezhető volt egy koncepció, amelyet a kurátor (Germano Celant, az arte povera elkeresztelője) közérthetően végig is vitt.

Olvass tovább »


Mexikói Casino Twist

2015. szeptember 1.

Tárlat: Damián Ortega – Casino, HangarBicocca, Milánó

Damián Ortega: Elote clasificado, 2005

Damián Ortega: Elote clasificado, 2005

A tizenévesként szatirikus karikatúrákkal feltűnő Ortega huszonévesen már Gabriel Orozco mellett újította meg a politikai kiábrándultságba belefásult, magába záruló és a nemzeti identitást sulykoló mexikói művészetet a Friday Workshop összejövetelein. A később Berlinben, majd ismét Mexikóban élő művész munkásságát a médiumok (installáció, film, fotográfia, performansz) és léptékek változatossága jellemzi. A 20. századi művészettörténetből és a popkultúrából vett utalásokkal átszőtt művei formailag letisztultak, vizuálisan könnyen fogyaszthatóak. Aktuális milánói tárlata, a Casino, a Vicente Todolí és Andrea Lissoni kurátorok nevéhez köthető kiállítássorozatba illeszkedik, amelynek része az Ortegáéval párhuzamosan megrendezett Juan Muñoz-, valamint a 2015 őszére várható Philippe Parreno-tárlat is.

Olvass tovább »


Arab Beaubourg a Szajna partján

2015. augusztus 9.

Institut du Monde Arabe (IMA) múzeuma, Párizs

A párizsi nagymecsettől nem messze található Institut du Monde Arabe (Arab Világ Intézete) többfunkciós kulturális központot a francia állam és az Arab Liga országai alapították 1980-ban. Céljuk az iszlám világ és a nyugat közötti kulturális kapcsolatok előremozdítása volt. A Jean Nouvel és az Architecture-Studio által tervezett épület az arab és a nyugati építészet sajátosságait egyaránt magán viseli. Az Arab Beaubourg-nak is nevezett beton, alumínium és üveg komplexum történelmi városrész felé néző csipkeszerű, geometrikus motívumokkal díszített déli homlokzata az iszlám építészetben használt „moucharabieh”-et (árnyékolót) idézi.[1] A Szajna felé forduló északi üveghomlokzata ezzel szemben puritán, letisztult.

Olvass tovább »


Mezítlábas mágia

2014. november 2.

Tárlat: Joan Jonas – Light Time Tales, HangarBicocca, Milánó 

Wind, 1968

Wind, 1968

Állatmaszkok, rózsaszínes lilában fürdő hegycsúcsok és északi minimál a milánói HangarBicoccában. A hatvanas évekbeli videó- és performanszművészet egyik úttörőjének, Joan Jonasnak (New York, 1936) szentelt tárlat tíz installációt és kilenc egycsatornás videót mutat be és egy kiállítás-sorozat része, amelyet Vicente Todolí és Andrea Lissoni kurátor páros neve fémjelez. A mágikus teret kijelölő, embermagasságú fehér tölcsérekkel szegélyezett bejárási útvonal egy kört ír le, amely térbe írja a művész útkeresésének körkörös, önreflexív jellegét. A folytonos újrakezdés érzetét vizuálisan két elem jelenléte erősíti: a kiállítás elején kúpokból felállított kör, illetve egy filmes leitmotívum, amelyben a művész krétával gyors, ideges vonásokkal rajzol, majd letöröl egy figurát.

Olvass tovább »


Az értékek átértékelése

2014. július 1.

Tárlat: Cildo Meireles – Installations, HangarBicocca, Milánó

Cildo Meireles: Marulho, 1991/1997

Cildo Meireles: Marulho, 1991/1997

Jelképek erdején át visz az ember útja, a bolyongás során a látogatónak a saját bőrén kell megtapasztalnia a szinesztézia valóságát, a talajvesztés és az öntudatra ébredés kényelmetlenségét. Milánó külvárosában, a gumiabroncsot gyártó Pirelli vállalat egykori hangárjában látható a kortárs művészeti szcéna egyik leghíresebb konceptuális alkotója, Cildo Meireles első olaszországi kiállítása. A kurátor Vicente Todolí az alkotó 1970–2014 közötti készült tizenkét munkáját, tizenegy installációt és egy szobrot mutat be.

Olvass tovább »