Lépéselőny

2018. június 18.

Tárlat: Terápia, Blinken OSA Archívum – Centrális Galéria, Budapest [Küszöb Fesztivál]

Dobokay Máté: ua, 2018

 

Végéhez ért az idén először megrendezett Küszöb Fesztivál. A kiállítássorozat olyan – óhatatlanul is csak átmeneti – támogató intézményrendszeri struktúrát kíván biztosítani, melyben a pályakezdő képzőművészek lehetőségeinek (ön)reflexív tematizálása révén azok kiterjesztése is megvalósulhat. A fesztivál központi – és egyetlen – csoportos kiállítása, a projekt főszervezője, Don Tamás által kurált Terápia a személyes tapasztalatok közösségi feldolgozásán keresztül kísérelte meg a rendszerszintű hiányosságok verbális és műalkotások általi megfogalmazását. A kérdésben ugyancsak érintett kurátor a művészek válogatásával olyan reprezentatív mikroközeget hozott létre, mely a benne artikulálódó attitűdöket és művészi praxisokat illetően heterogén, ám az azokat aktuálisan befolyásoló élethelyzet tekintetében igen hasonló. A kiállítók a tárlat előtt fél éven át két pályakezdő pszichológus vezetésével, csoportos foglalkozások keretében vizsgálták azokat az anomáliákat, melyeket az induló művészek helyzetének erős intézményrendszeri meghatározottsága és e rendszerbeli helyének tulajdonképpeni meghatározhatatlansága teremt. A „művész-lét” – képesség – és társadalmi lét – piacképesség – távolsága (Kazsik Marcell: Supernormal project); a művészeti intézményrendszert jellemző jogi és etikai „egyezményes” eljárások életszerűtlenségének feszültsége a személyes valósággal (Balogh Viktória: Szerződés); a művészetközvetítés terének funkcióvesztése (Demeter Dávid: artist really uses the white cube) és kommunikációs zártsága (Tóth Balázs Máté: Csoda I–II); illetve a bizonytalan fogalmi alapokon álló meggyőződések illékonysága (Lima Victor: Egymásodpercesek) mind tartósan nyomot hagynak a pályakezdő művész attitűdjén, míg az a szisztémán belül önmagának nyomát sem látja (Dobokay Máté: ua).

Olvass tovább »


A felejtés helyeinek monumentumai

2016. április 1.

Tárlat: Enyészpontok, enyeszpontok.tumblr.com

Karas David: Levélnehezék, festett fémlemez, ólom, 25 × 8,5 × 5,5 cm, 2015

Karas David: Levélnehezék, festett fémlemez, ólom, 25 × 8,5 × 5,5 cm, 2015, fotó: Simon Zsuzsanna

Az emlékezet helyekhez kötődik. Pierre Nora több mint három évtizedes, de máig igen széleskörűen használt fogalma, a lieu de mémoire, mint tudjuk, azokat a konkrét és metaforikus helyeket jelöli, amelyekhez az egykor organikusan működő, de ma már közös alap nélküli, fragmentált kollektív emlékezet kapcsolódhat, s amikhez nyúlva megerősítheti saját identitását. Ugyanezen analógia alapján nemcsak az emlékezet, hanem a felejtés helyeiről is beszélhetnénk, azokat a speciális formációkat értve a fogalom alatt, amelyek kihullottak a közösségi emlékezetből, vagy éppen sohasem voltak benne, s amelyek hozzásegítenek az emlékek elfojtásához, a múlt megdermesztéséhez, halottá tételéhez.

Olvass tovább »


Sziporkázó cenzúra

2015. június 4.

Tárlat: Vörös farok és kék ceruza – a cenzúra esettanulmányai kortárs reflexiókkal, Bulcsú utca, Budapest [OFF Biennále]

Tömörített archívum az FKSE Kádár-kori történetéről (a polcok Kaszás Tamás munkái)

Tömörített archívum az FKSE Kádár-kori történetéről (a polcok Kaszás Tamás munkái)

Mielőtt az OFF Biennále égisze alatt létrejött Vörös farok és kék ceruza – a cenzúra esettanulmányai kortárs reflexiókkal című kiállítást elemezném, bevezetésként szeretnék néhány olyan kortárs művészeti referencia pontot felvillantani, amelyek hasonló tematikát érintettek. Ezt azért látom szükségesnek, mert Zombori Mónika és Zsikla Mónika projektje egy trendbe illeszkedik: Az elmúlt néhány évben a magyar kortárs képzőművészet kontextusában szignifikáns módon van jelen az a fajta emlékezetkultúra, amely a szocialista múlthoz és a Kádár-rendszerhez kapcsolódó viszonyrendszerrel foglalkozik.

Olvass tovább »