Burai Krisztián versei (online megjelenés)

2012. augusztus 28.

Búcsú

Visongó borszagú énekek.
Ez a legszebb kép, ez maradt.
Meg a zsebemben a kakasos
nyalóka, a cipőm gumicsíkja
a körhinta lakkfehér lován.

Dallas

Mondanám, hogy valami úgy aggaszt,
de azt hinnéd, csak alibi,
hogy tovább nézhessem a pléd alól a Dallast.
Túl korán kapcsoltad le rám a villanyt.
Reggelre felfalnak gyerekkorom szörnyei.


Burai Krisztián versei (online megjelenés)

2012. május 9.

Lassított mondatok

Bármikor odaérhetünk,
ahonnan másfelé indulunk haza.
Lassítsunk, hogy még
be tudjam fejezni ezt a mondatot.

Úgy

Ahogy eltörik egy pohár víz
cseppekre szakad reped
a szád mikor mosolyogni
próbálsz visszagondolni
a tegnap hallott vérszegény
poénra játszani mindent
érthetetlen csattanóra
falhoz vágni egy poharat.

Ismeretlennek jelöltek

Épp hogy csak bevont a por
melletted állva, és eltűntek
a különbségek köztünk, akkor
te szótlanul pólyába tekersz,
nyomodat letörlöd rólam,
megint újnak tűnök föl,
lerázol, mint rongyból
gabalyított elárvult porcicát.
Nem úgy jövök majd feléd,
mint eddig, nem ismersz rám,
s nem várhatlak többé, hiszen
újra csak nem ismerlek még.