Nem / gyerek / játék

2016. február 23.

Tárlat: Schéner Mihály – Játék / plasztika / rajz, B32, Budapest

Schéner Mihály: Elefánt cókmókos láda, pácolt fa, 69 × 82 × 26,5 cm (Schéner-hagyaték), fotó: Besenczi Richard

Schéner Mihály: Elefánt cókmókos láda, pácolt fa, 69 × 82 × 26,5 cm (Schéner-hagyaték), fotó: Besenczi Richard

Mindig gyanús, ha valaki mindenhez ért, kevés helyzetben indokolt az ilyen megállapítás. Schéner Mihály Játék / plasztika / rajz című emlékkiállítása a B32-ben is mutat némi ambivalenciát, de inkább a tárlat kapcsán felmerülő izgalmas problematikák kapcsán! Játék, műalkotás – vagy inkább tárgy? Rajz vagy plasztika? Mi is ez?

Ez egy kiállítás. Kisplasztikák és grafikai lapok kvázi white cube-környezetben. A falakon végig kis táblácskák kísérőszöveggel, amelyek leginkább fogalmi kérdéseket boncolgatnak, és bizonygatják: itt minden játék és minden műalkotás! A kettő természetesen messze nem zárja ki egymást, de felvetődnek funkcionális kérdések.

Olvass tovább »


Ornamentikától ornamentikáig

2015. február 16.

Tárlat: Lepsényi Imre – Kollektív ornamentika, Kassák Múzeum, Budapest 

Huszka József: Magyarische Ornamentik – pántok és üveg alatt, fotó: Pálinkás Bence

Huszka József: Magyarische Ornamentik (1900) – pántok és üveg alatt, fotó: Pálinkás Bence

Az ornamentika az elmúlt másfél-egy évtizedben művészettörténeti, irodalomtörténeti és művészi problémává vált Magyarországon. Sokan kizárólag leminősítő értelemben hajlandók róla beszélni, mások „művészetfogalomként”, megint mások egy mentális attitűd lenyomataként definiálják. Lepsényi Imre s alkotótársai (Őze Eszter, Varga Tünde, Végh Árpád) kiállítása arra hívja fel a figyelmet, hogy a díszítőművészet alapvetően interdiszciplináris megközelítést igénylő kérdésköre nem csak a részletek iránt érdeklődő, pozitivista bonckést tartók számára érdekes, hanem a 20. században oly nagy karriert befutott kollektívnek (vagy organikusnak) mondott ideológiák után még mindig van értelme beszélni róla a kommunikációs tervezés részeként.[1]

A Kassák Múzeumban látható kiállításon nagyon sokat lehet – kell is – olvasni. Kulcsjelentőségű már a tárlat mottója is: Hannes Böhringer falon sorakozó gondolatai szerint minden rendképzet az uniformizálódás felé mutat. (Mint azt a Sierpiński-háromszög is illusztrálhatná, amelynek példáját nemrégiben Manfred Wolff-Plottegg mutatta be a Ludwig Múzeumban, az érintkező tematikájú előadásán.[2]) Lepsényi mintegy ennek értelmében kérdez rá az ornamentikára. A művészi kutatás (és az eddigi eredményeit összefogó tárlat) olyan – antropológiai – nézőpontból foglalkozik az ornamentika társadalmi szerepével, amelyre a jelenlegi művészettörténeti diskurzus kevésbé fogékony.[3]

  Olvass tovább »