Kedves Szilárd…

2014. február 21.

2013-as évi első számunkban nagy megtiszteltetés érte lapunkat: részletet közölhettünk Borbély Szilárd akkoriban még megjelenés előtt álló, készülő kisregényéből, a Nincstelenekből. 2014. február 20-án érkezett a felfoghatatlan hír: “Tragikus hirtelenséggel elhunyt Borbély Szilárd, József Attila-díjas költő, író, irodalomtörténész, a Debreceni Egyetem oktatója.” Szerkesztőségünk nevében Nyerges Gábor Ádám búcsúzik tőle.

Kedves Szilárd,

nincs sok erkölcsi alapom látványosan gyászolni, egyszerűen nem voltunk olyan nexusban. Lesznek amúgy is, úgy sejtem, bőséggel, akik méltóbban és személyesebben búcsúznak majd Tőled, még ha úgy is hiszem, búcsúzni igazán sosem lehet. Egyszer találkoztunk csak személyesen, akkor sem beszéltünk sokat, levélben pedig mindig elharaptuk, félbehagytuk a fontos dolgokat, mondván, majd megbeszéljük rendesen, ha valamelyikünk a másik felé jár, talán egy fröccs mellett, élőben. Abban, hogy ez utóbbi esetleg még mindig megtörténhetne, talán Te hihettél inkább, én sajnálatos metafizikai földhözragadtságom okán nem.

Egy szó, mint száz, kérlek, bocsásd meg ezt a gyatra kis fogalmazványt, de bennem maradt valamennyi elmondandó, jóval több, mint amit ide kiteregetek, de. Nem tudom, mit szolgál ez a de, mégis miért ír ilyenkor az ember, mit vár, mit remél. Talán csak túl nehezen viselhető, azaz viselhetetlen a félbemaradottság, még nem is olyan szoros ismeretségeknél is.

Olvass tovább »