Feketemosó: Egy regény nehézségei

2017. október 4.

feketemoso-uj-kozepesEgyébként nem is tudom szabad-e írni. Felelősségem van, hogy mi kerül az üres papírra, meddig terjedhet a regény és hol kezdődik az én valósága. Bödecs László írja az Apokrif blogját.

Ha csak írni kéne, azt tudok. Mondom kedvesemnek egy panasszal teli kis bekezdésben, valamikor a virtuális tér időtlen szövegfolyamának egy pontján. Megismétli nekem a mondatot, ugyan nem szántam annak, de ebből felismerem, jelentékeny, mondtam valamit. A reakció érzelmi tartalmára nem emlékszem, hogy sajnálat volt-e, tetszés, egyéb. Nem is lehet lemérni az ilyen kijelentések súlyát, sokkal több van mögötte semhogy egyetlen reakció feltárná különböző felhangjait, a mondat cseng. Olvass tovább »


Feketemosó: Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

2017. szeptember 6.

feketemoso-kisebbAmiket elhagytam, a hegyek állandóak – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

 

Hazaút a hegyekből, vasárnap délután

Turistaként térek vissza városomba,
mondhatjuk úgy is, hosszú idő után újra körülnézek,
érdekelnek a díszletek, rajtam kalap, napszemüveg,
kik alszanak a tereken hosszú fényű délutánban,
milyenek a plakátok, hol rombolnak, mit építenek,
amit megépítettek rombolják-e már, az üres helyekre
vajon milyen új romokat hordanak.

Amiket elhagytam, a hegyek állandóak,
ezt épp elfelejtem, akiket féltettem (már kevésbé),
a barátok, különböző állomásokon maradnak,
a lakásig a hosszabb úton megyek, jól ismerem,
észreveszem az apró, jelentéktelen változásokat,
és nem tudom, ki az, aki most együtt néz velem.

Így találja meg a szerelmet,
aki látszólag semmit sem csinál,
aminek nincs helye, ahol nem változik semmi,
aztán még sincs igaza – sokat bőg, a sarokba néz,
egyszer csak ott van, és aki már rettegett,
most csak bizonytalan, hiszen lehetetlen,
de ahogy a metrón egymásra néznek,
már látszik, három nap is több a halálnál.

Nézd meg te is, nincs mit mesélnem,
ahogy a szakállamba fúrod az ujjaid,
sokkal inkább kecske, nem bölcs vagyok,
olyan a tekinteted, mint az ígéret
(feloldozás?), hogy élni mégis szabad,
ami nem igazán változik, is érdekes,
örök élet, mittudomén, fölragyog.


Feketemosó: A zsarnok sírfelirata (fordítás)

2017. augusztus 2.

feketemoso-kisebbEgyfajta tökély, mindenütt ezt kereste, / És a módszer, amit feltalált közérthető költészet – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Zsák

2017. július 5.

feketemoso-kisebbAz egyik srác éppen felé fordult, szinte az arcába mászott, megfogta a combját is, hogy tudassa, hozzá beszél, és azt kérdezte, hogy „most hozok én egy kört, jó?” – „Rómeó, Rómeó… bazmeg, hozzál” – mondta neki valahogy így. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Tudósítok, tehát vagyok – Könyvheti netnapló (4)

2017. június 12.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét negyedik napjáról Bödecs László írását közöljük.

könyvhét_végleges

Megmondom őszintén, nem sok kedvem van most írni. Csak hát kell. Bár éppenséggel a kellés mértéke sem nagy. Valójában senkinek sem kell írni. Belső késztetés, mások szórakoztatása, felemelése, ugyan már. Hiszen világos, hogy olvasni sincs időnk. Semmi sem végződik megértéssel feltétlenül, ami megfogalmazódik. Még csak meghallgatással, elolvasással sem. Mintha már akiknek ez a mindennapi kenyere, hogy olvasniuk kell, mondjuk szerkesztők, bármilyen nemű értelmezők, vagy csak emberek, akik mégis keresnek valami megnyugvást, értelmet, és mondjuk, a könyvekhez fordulnak, nos, olyan, mintha, ezek egyikének sem kellene igazán, inkább csak muszáj volna. És a muszáj arra hasonlít, amikor végül felhív a szeretőd egy éjszaka. Amikor a szerelmed éppen magányos, és sok huzavona után, mégis elmegy veled bulizni, mert te állsz kézre. Vagy, mert muszáj, másra mászik, mikor még mellette ülsz, mert veled mégiscsak nehezebb, mert sejti, hogy neked kell. Vagy, amikor már magasan jegyzett szerző vagy, és követelik rajtad a következő könyvet, mert muszáj eladniuk, és te nem hagyhatod őket cserben, mert azt már muszájból megveszik, elolvassák, mert azt tudja mindenki, hogy azért valamit muszáj, és ami muszáj, az azért megtörténik. Olvass tovább »


Feketemosó: Szegény árva fiú

2017. június 7.

feketemoso-kisebbFormás feneke, mint a… dolgok, lengedezett a könnyed, nyári szélben. És neked is fontos az igaz szerelem? – kérdezte, és lehajtotta a fejét. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Bödecs László verse (online megjelenés)

2017. május 7.

Padon töltött délelőtt, megint vasárnap

Mindannyiunknak van nevünk, ez biztos,
neked mi a keresztneved, kérdezte,
Laci, mondtam, ugyan már bemutatkoztunk,
de én sem emlékeztem az övére, Erik,
persze bárki idegen bemutatkozhat,
elsőre nem szokványos megjegyezni,
szóljon ez, ha kell ilyen, mentségemre. Olvass tovább »