Feketemosó: Játék (folytatás)

2017. április 5.

 

feketemoso-kisebbRájött a jelenet kulcsára, de későn, óriásira tágult a pupillája, megijedt, és ráfagyott arcára a gondolkozás kifejezéstelensége, amikor végül is megfordították a karjánál fogva. Megbocsátó, fölényes arcot látott, tetten érték, mielőtt kilábalt volna a helyzetből, most semmije sem volt hirtelen, csak ez a terméketlen tétlenség, elkésettség, hát, ilyen a játék vége. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Játék

2017. március 1.

feketemoso-kisebbSzofinak hűlt helye éppen, és mégis okvetlenül élvezni kell ezt az estét, minden sötétség ellenére a szállót övező utakból, erdőből, a bokrok felől áradó hideg ellenére, a körben állóknak is boldog táncolót kell látniuk, hiszen ő szép és szőke, hosszú a haja, és forog vele, ahogy ő fordul, és ezt a forgást mindenkinek látnia kell, a világ forog így! – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.
Olvass tovább »


Feketemosó: Találkozás (folytatás)

2017. február 1.

feketemoso-kisebbTánc közben végig mosolyogtak egymásra, gesztusokkal játszottak, énekelték a dalokat, forgatták, kerülgették egymást, csak akkor vette le a tekintetét a fiúról, amikor már tudta, hogy az ilyenkor is végig őt nézi. A gyorsabb számoknál is jól működtek együtt, nyugodtan figurázhatott, a játszótársa nagyon is igyekezett, érezte rajta, hogy ő is élvezi, úgy mosolygott, mint egy gyerekre. Olyan szemmel nézte, amiről az apja jutott eszébe egy régi emlékből, amikor átfordítóst játszottak, tehát kézen fogta, felmászott a mellkasán és átpördült, meglepődött a saját gondolatain, érezte, hogy szeme körül megjelennek a természetes nevetőráncok, úgyhogy néha már inkább behunyta őket, tudta, hogy biztosan fog földet érni még a legőrültebb forgás után is. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Feketemosó: Találkozás

2017. január 4.

feketemoso-kisebbCsak nézte a még vékonyabb lányt, egyedül ezt nem kedvelte benne, ezeket a furcsa elgondolkozásokat, ilyenkor, egy-két percig lefelé bámult üveges tekintettel, és elkezdte a tépkedni a bőrt a körömágyai mellett, néha rágni. Ági úgy hitte, ilyenkor jobb, ha nem reagál semmit, csak hagyja elmúlni a sötét pillanatokat. Szerencsére csak ritkán fordultak elő, egyébként viszont minden tetszett neki új játszótársában. Első látásra megszerette szőke, egyenes, vékonyszálú haját, a nagy, kék szemekkel, éppen nem olyan volt, mint neki, hanem világosabb szőke és kék, ami nagyon hideg is tudott lenni. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját.

Olvass tovább »


Bödecs László versei (archív)

2016. november 11.

Megszülettél

(megjelent az Apokrif 2015/1. számában)2015_1_borito

Más napokon az emberek
ezresével születtek,
ma persze csak neki
van születésnapja.

Még mindig fiatal lehet.
A szőke hajára emlékszem,
sárgul bennem,
mint egy régi fénykép.

Talán elmennénk
egymás mellett az utcán,
meg sem ismerném,
vagy rá se néznék.

De ha rá gondolok, még
fennakad a szemem,
és a hamu nadrágomra
hull észrevétlen.

Egy pillanatra
ilyenkor magam is
csak fénykép vagyok,
árnyék kövön, kerítésen.

Olvass tovább »


Bödecs László Semmi zsoltára nyerte az első Merítés közönségdíjat

2016. október 20.

Örömmel és büszkén jelentjük olvasóinknak, hogy a moly.hu idén első alkalommal líra kategóriában is kiírt Merítés-díjának közönségszavazásán Bödecs László az Apokrif Könyvek sorozatban a 2015-ben megjelent Semmi zsoltár című verseskötete diadalmaskodott.

bodecs-2016

Az Apokrif Könyvek kiadványai már korábbi jelölésekkel (Juhász Tibor: Ez nem az a környék, Bödecs László: Semmi zsoltár – Makói Medáliák; Szendi Nóra: Zárványok – Libri irodalmi díj) is büszkélkedhetnek, ez alkalommal pedig a díjat is egy az Apokrif és a Fiatal Írók Szövetsége közös gondozásában megjelent mű kapta.

Bödecs László 1988-ban született, Szombathelyen. Az általános és a középiskolát ott végezte. 2007 szeptembere óta Budapesten él. 2014-ben diplomázott az ELTE-BTK magyar irodalom és nyelvészet mesterszakán. Műveit 2012 óta publikálja az Apokrif online és nyomtatott változata, valamint (többek között) a 2000, Csillagszálló, az Élet és irodalom, a Hévíz, a Kalligram, a Palócföld. Versein kívül prózái, irodalomkritikái, cikkei, interjúi és tudósításai is jelentek meg számos felületen. 2016-tól az Apokrif és az Art7 folyóiratok munkatársa. A 2016-os Merítés-díj líra kategóriájának közönségdíját elnyerő Semmi zsoltár az első kötete, melynek hamarosan második kiadása is megjelenik.

Teljes szerkesztőségünk nevében lelkesen gratulálunk.


Végnapok – Könyvheti netnapló 2016 (5)

2016. június 14.

2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét utolsó napjáról Bödecs László írását közöljük.

könyvhetinetnapló_j

Már az elején úgy tűnt, hogy elkezdődtek a végnapjai. De ez nem megy ilyen gyorsan. Fokozatosan, szinte észrevétlenül cserélődnek, változnak meg a dolgok, akár az öregedéskor a sejtek, a folytonos önreprodukcióban mindig csak egy kicsivel rosszabb az új állomány, viszonylag hosszú idő, amíg komolyabb hiányok jelentkeznek, és még akkor sem, azok sem okoznak nagy gondot először, megszokhatóak, alkalmazkodni lehet hozzájuk. Egy ideig még.

Azért jelentsük, konstatáljuk, van Könyvhét, rengeteg érdeklődővel, rengeteg kiállítóval, még az utolsó nap sem csak pár csellengővel, és nem csak pár nyitva lévő bódéval, hanem úgy szép számmal, ha nem is hajrázva, de még bírva az utolsó métereket.

Olvass tovább »