Feketemosó: A zsarnok sírfelirata (fordítás)

2017. augusztus 2.

feketemoso-kisebbEgyfajta tökély, mindenütt ezt kereste, / És a módszer, amit feltalált közérthető költészet – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Zsák

2017. július 5.

feketemoso-kisebbAz egyik srác éppen felé fordult, szinte az arcába mászott, megfogta a combját is, hogy tudassa, hozzá beszél, és azt kérdezte, hogy „most hozok én egy kört, jó?” – „Rómeó, Rómeó… bazmeg, hozzál” – mondta neki valahogy így. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Tudósítok, tehát vagyok – Könyvheti netnapló (4)

2017. június 12.

2017-ben folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 88. Ünnepi Könyvhét negyedik napjáról Bödecs László írását közöljük.

könyvhét_végleges

Megmondom őszintén, nem sok kedvem van most írni. Csak hát kell. Bár éppenséggel a kellés mértéke sem nagy. Valójában senkinek sem kell írni. Belső késztetés, mások szórakoztatása, felemelése, ugyan már. Hiszen világos, hogy olvasni sincs időnk. Semmi sem végződik megértéssel feltétlenül, ami megfogalmazódik. Még csak meghallgatással, elolvasással sem. Mintha már akiknek ez a mindennapi kenyere, hogy olvasniuk kell, mondjuk szerkesztők, bármilyen nemű értelmezők, vagy csak emberek, akik mégis keresnek valami megnyugvást, értelmet, és mondjuk, a könyvekhez fordulnak, nos, olyan, mintha, ezek egyikének sem kellene igazán, inkább csak muszáj volna. És a muszáj arra hasonlít, amikor végül felhív a szeretőd egy éjszaka. Amikor a szerelmed éppen magányos, és sok huzavona után, mégis elmegy veled bulizni, mert te állsz kézre. Vagy, mert muszáj, másra mászik, mikor még mellette ülsz, mert veled mégiscsak nehezebb, mert sejti, hogy neked kell. Vagy, amikor már magasan jegyzett szerző vagy, és követelik rajtad a következő könyvet, mert muszáj eladniuk, és te nem hagyhatod őket cserben, mert azt már muszájból megveszik, elolvassák, mert azt tudja mindenki, hogy azért valamit muszáj, és ami muszáj, az azért megtörténik. Olvass tovább »


Feketemosó: Szegény árva fiú

2017. június 7.

feketemoso-kisebbFormás feneke, mint a… dolgok, lengedezett a könnyed, nyári szélben. És neked is fontos az igaz szerelem? – kérdezte, és lehajtotta a fejét. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Bödecs László verse (online megjelenés)

2017. május 7.

Padon töltött délelőtt, megint vasárnap

Mindannyiunknak van nevünk, ez biztos,
neked mi a keresztneved, kérdezte,
Laci, mondtam, ugyan már bemutatkoztunk,
de én sem emlékeztem az övére, Erik,
persze bárki idegen bemutatkozhat,
elsőre nem szokványos megjegyezni,
szóljon ez, ha kell ilyen, mentségemre. Olvass tovább »


Feketemosó: Szobor

2017. május 3.

feketemoso-kisebbMár az egyetem sarka felé tartott, cikáztak benne ezek az emlékek, fölemelt fejjel nézte a házfalakat, az jó, hogy ilyen szépen süt a nap, de volt a nem sokára megérkező valódi ősz közeledésében valami melankólia. Szerette ezt a szót, úgy gondolta, hogy a melankolikust elegáns, szép emberekre mondják, akikben van egyfajta arisztokratikus távolságtartás, talán művészi hajlam is, és attól szomorúak, hogy olyan sok nagy és megoldhatatlan gondon jár az eszük egyfolytában. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Feketemosó: Játék (folytatás)

2017. április 5.

 

feketemoso-kisebbRájött a jelenet kulcsára, de későn, óriásira tágult a pupillája, megijedt, és ráfagyott arcára a gondolkozás kifejezéstelensége, amikor végül is megfordították a karjánál fogva. Megbocsátó, fölényes arcot látott, tetten érték, mielőtt kilábalt volna a helyzetből, most semmije sem volt hirtelen, csak ez a terméketlen tétlenség, elkésettség, hát, ilyen a játék vége. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »