Bereti Gábor verse (online megjelenés)

2018. április 23.

Megmérni az eső súlyát    

A letépett arcok visszanőnek.
Az eső súlyát kell megmérni ahhoz
hogy emlékezzenek:
vízszínű a kitakart mosoly.
Hogy tudják
ahhoz
hogy a zajokba burkolt
üres megtört szavak
a hegyek hullámain ne ringatózzanak
a bőrre fel kell ragasztani
az árnyékok csíkjait.
Ahol
redőnyök rácsos fényei takarják be
az eső súlyát
ahol a márványablak előtt elúszik
a hidegtől látható lehelet
az idő mögött ott a másik idő.
Ha felnyitják ajtójukat
csillagok szomját isszák a folyók
s kopár tavaink tükrén
akár a megkötözött testek
felvonulnak a félbehagyott mondatok.
Elferdült csöndek hevernek
a senki földjén s mint
a kiásott kövek jönnek ők is.
Jönnek hogy együtt ünnepeljék
a látomást:
a tengerből kivezető út megtisztított
kövein lépdel s az arcukról lemossa
a hajdani földrengések félelmét
és jön akár az újjászülető óriáskerék
s a hatalmas forgó szerkezet
lassú kört írva le magába
gyűjti a távoli fellegek
rejtőző villámait
s az éjszakát.
Hogy nappal van-e vagy
éj nem tudom de a hegyek megtört
hullámain az idő mögötti másik
időben a zajokba zuhogó
szavak megnyitják ajtójukat s
a folyók szomját kortyoló csillagok
akkor s ott megtestesítik álmaid