Balog Ákos versei (online megjelenés)

2013. szeptember 2.

 

Térélmény


kozmikus hullámjelenség

hazafelé bokáim ropogását
hallgatom. talán a tér
végtelen szűkössége fáj.

idegen arcoddal
idegen ágyadba már soha.
nem tudom, miért
nem küzdök érte. úgy tűnik,
hiába sejtelek.
hiába kocogtatom hozzád

velőtlen vázamat.
a csontokon át csak zaj terjed
belém.

 

is

Sós Dóra illusztrációja

Eseményhorizont

 

a láz időérzékünket felgyorsítja.
minden mozdulat hónapoknak tűnik.
nem tudom meddig maradunk
ütemeid között.

– mint a kristályosra fagyott hús, ahogy
bizonyos hőmérsékleten feloldozást nyer
majd átalakul bennünk – akár a tested
úgy vagyok én is.
ha ez a néhány fok visszavonul
beléd bomlok.

 

Nyárközép

 

meghaltak. talán sosem éltek.
miért is gondoltam, hogy
én nem öröklöm a vonást.
arról akartam, amiről tucatnyian,
de senki sem. csak a kuss.
így vedlem az anyagtalant
majd tíz évig. itt hagyom
hullává szilárdult testemet.
átfesthetjük vele hamuvá a falakat.