A lázadás sirálya (színházkritika)

2017. február 27.

Sirály, rendező: Fehér Balázs Benő, Kultúrbrigád, Átrium Film-Színház

17580988323_3f9ddbdafd_b

A Kultúrbrigád 2015 májusában bemutatott Sirálya mára összeért, de aktualitásából semmit sem vesztett. Fehér Balázs Benőt jobban izgatták a drámában fellelhető filozófiai és gyakorlati kérdések a színházról, mint a darab sztanyiszlavszkiji értelmezése – ez a szembemenetel pedig azonos Trepljov lázadásának gondolatiságával.

Fekete Ádám dramaturgi munkája mai szlenggel és vendégszövegekkel teszi 21. századivá a szöveget, illetve már a kezdéskor kihangsúlyozza a színházi problematika központi szerepét. A dráma nyitó párbeszédei, amelyek a szereplők viszonyrendszereit hivatottak ábrázolni, az előadásbeli darab bemutatója után kerülnek, így a függöny elé lépő Trepljov okfejtése adja meg az alaphangot. A színészek itt a nézőtéren játszanak, így keltve a „darab a darabban” hangulatot. A cselekmény előrehaladtával visszaszűköl a tér a színpadra és a nézőtér csak járásként funkcionál.

Olvass tovább »


A legnagyszerűbb leány (színházkritika)

2016. november 29.

Richard Wagner: Ring-ciklus – A walkür, rendező: M. Tóth Géza, Magyar Állami Operaház

walkur
Idén ősszel ismét a Magyar Állami Operaház színpadán láthattuk a tavaly bemutatott Ring-ciklus második darabját, A walkürt.

M. Tóth Géza rendezése tovább vitte A Rajna kincsében megjelenő látvány világot. Azáltal, hogy A walkürben már megjelenik a földi szín, lehetőség nyílt a történet fogyasztói társadalomba való elhelyezésének. Az elsősorban filmes munkáiról ismert rendező ismét nagy hangsúlyt fektetett a színpadon megjelenő vetítésekre. A színpadot több áttetsző tüll függöny által tagolja, ezeken, valamint a hátrébb elhelyezett nem áttetsző függöny segítségével jelenítik meg a vetítéseket. A wagneri szimbólumrendszer vizuális kiegészítéseként megjelenő vetítések állandó mozgásban festik le a zenében is megjelenő karaktermotívumokat. Így Wotan (az istenek ura, a legfőbb hadúr) témája a világot hálóként beszövő szerződései lesznek, melyek gúzsba kötik őt „a legkevésbé szabadot”. Brünnhilde (Wotan kedvenc lánya, walkür) vezérmotívumai a sötét éjjelen áttörő csillagfények lesznek, amelyekhez apja hasonlítja szemeit, s amelyek a reményt szimbolizálják. Fricka (Wotan felesége, a házasság istennője) mint a házasság és a család oltalmazója, a modern otthonok képének mozaikjait kapja. A nyitány alatt megjelenő képek a fogyasztói társadalmat ábrázolják, ezzel adva egy átvezetést A Rajna kincsének végétől, illetve felvezetést nyújtva a bevásárló központból hazatérő Sieglinde belépőjéhez is.
Olvass tovább »


Az őrület határán (színházkritika)

2016. június 3.

A trubadúr, rendező: Galgóczy Judit, Erkel Színház

600x414xopera_2.jpg.pagespeed.ic.Klis3gV3Wa

Március 18-án került sor Giuseppe Verdi A trubadúr című operájának premierjére Galgóczy Judit rendezésében, az Erkel Színházban. A rendezőnő nyíltan szakít a lovagkori romantikával és leás Verdi karakterei lelkének legmélyebb bugyraiba. Az ott talált sötétséget pedig kellemetlenül közel hozza nézőihez.

Olvass tovább »


Út az őrülethez… (színházkritika)

2015. október 17.

Johan Inger: Walking Mad, Erkel Színház, 2015. 09. 19.

Johan Inger Walking Mad című egyfelvonásos balettjét szeptember 19-én láthatta a közönség először az Őrült tánc! – de van benne rendszer című balettest keretében az Erkel Színházban. A svéd koreográfus 2001-ben rendezte az előadást a Holland Táncszínház társulata számára. Elképzeléseinek alapja Ravel Bolerójának zenéje, egy fal, három nő és hat férfi. Ezen eszközök segítségével alkotja meg színpadi szituációit, melyek szabad asszociációs teret biztosítanak a nézőnek arra, hogy megtalálja bennük saját történetét.

Olvass tovább »