Könyvheti előzetes I. – Mizsur Dániel: Karc

2017. május 25.

2017-ben is büszkén jelenthetjük olvasóinknak, hogy korábbi könyvheti előzeteseinkhez hasonlóan idén is több szerzőnk közelgő könyvmegjelenésére hívhatjuk fel a figyelmüket. A 88. Ünnepi Könyvhéten lapunk két szerzője is első kötetével debütál, méghozzá az Apokrif Könyvek sorozat 5. és 6. darabjaival. Ezúttal szerkesztőnk és szerzőnk, Mizsur Dániel Karc című első verseskötetét ajánljuk a könyv egyik kizárólag itt olvasható versével. Az Apokrif Könyvek idei szerzőinek közös könyvbemutatója, valamint könyvheti dedikálásainak időpontjai hamarosan külön bejegyzésben összegyűjtve is fellelhetők lesznek az Apokrif Online-on.

Olvass tovább »


Feketemosó: A lakatlan sziget

2017. május 18.

 

feketemoso-kisebbTi, férfiak, azt gondoljátok, minden a ti vadászösztönötökön múlik. Kiléptek a lakásból a tökeitek markolászva, és körbenézve azt hiszitek, hogy minden szoknya miattatok ilyen rövid. Hogy minden lány azért veszi le a pulcsiját ebben a dögletes melegben, hogy a csupasz válla vagy háta a ti sóvárgó tekintetek céltáblája legyen. Hát közlöm veled, nem így van! Nagyon nem! – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Kerber Balázs verse (archív)

2017. május 15.

Energiaapokrif-borító

(megjelent az Apokrif 2015/2. számában)

Az évek energiáját megfojtották,
pedig buzog még, mint az ég,
és a tágas ablakokon úgy rohant
át a fény, hogy senki sem falta fel.
Hátam mögött hatalmas pálya,
fejemet boldogan vetném hátra,
agyamban zsibong a kékség.
Két pörgő tányér, az iramba
belevesznék, lámpacsíkok
kereszteződése a fehér felszínen.
Az éveket kipenderítették,
ülök az ágyam szélén, lóg a lábam.
Riaszt a kinti zsivaj. Pattog
a nap, mint egy labda, minden
pattanáskor kiált valaki. De
csak a zajt lehet hallani,
és, hogy valami zajlik.
Ne lenne a sok épület
sok üreges tégla,
én is dobálóznék. Felülnék
a vasútra, kezemben két
fürdőpamaccsal. Aztán leszállnék
valami elmosódott helyen,
épp csak lépegetnék, míg
fordul egyet a térkép. Hosszú
csíkok az égen. A horizont,
mintha a plafont nézném,
szemcsék tengerében.


Bödecs László verse (online megjelenés)

2017. május 7.

Padon töltött délelőtt, megint vasárnap

Mindannyiunknak van nevünk, ez biztos,
neked mi a keresztneved, kérdezte,
Laci, mondtam, ugyan már bemutatkoztunk,
de én sem emlékeztem az övére, Erik,
persze bárki idegen bemutatkozhat,
elsőre nem szokványos megjegyezni,
szóljon ez, ha kell ilyen, mentségemre. Olvass tovább »


Feketemosó: Szobor

2017. május 3.

feketemoso-kisebbMár az egyetem sarka felé tartott, cikáztak benne ezek az emlékek, fölemelt fejjel nézte a házfalakat, az jó, hogy ilyen szépen süt a nap, de volt a nem sokára megérkező valódi ősz közeledésében valami melankólia. Szerette ezt a szót, úgy gondolta, hogy a melankolikust elegáns, szép emberekre mondják, akikben van egyfajta arisztokratikus távolságtartás, talán művészi hajlam is, és attól szomorúak, hogy olyan sok nagy és megoldhatatlan gondon jár az eszük egyfolytában. – Bödecs László írja az Apokrif naplóját. Olvass tovább »


Kirakatban a Magvető (beszámoló)

2017. április 19.

Eleven 11­ ­- a Magvető Café költészet napi megnyitója, Magvető Café, 2017. 04. 11.

Eleven11

A költészet napja alkalmából a Magvető Kiadó maratoni könyvbemutatóján és versfelolvasásán, az Eleven 11-en vehettek részt az érdeklődők a Magvető Caféban.

A Dohány utcai kávézó az elmúlt hónapok nagy újdonsága. A kiadó egy multifunkcionális teret alakított ki, kávézáson kívül esti italozásra, színpadi előadásokra és filmvetítésekre is alkalmas a modern, otthonos helyiség. Emellett könyvesboltként is funkcionál, az összes Magvető által kiadott könyv megvásárolható itt. Az asztalokat és a farostlemezből épített lelátót hamar megtöltötték az emberek, és bár az est majdnem négyórás volt, a nézők végig kitartottak. A későn érkezők pórul jártak, csak állóhelyek maradtak, és a hátsó bejáraton keresztül osonhattak be a Fókusz könyvesbolton át. Hamar összeverődött az utcán sétálókból egy kisebb-nagyobb tömeg, akik az ablakokon keresztül leskelődtek be, így a közönség is előadónak érezhette magát a kintről figyelők révén. Olvass tovább »


Feketemosó: A megfigyelés tárgya

2017. április 19.

feketemoso-kisebbTalán Godot-ra vár. Talán csak a helyi postásra, akit hangos ugatással köszönthet délelőttönként, egyszer egy nap. Lehet, hogy vele szemben adhatja ki egyedül a feszültségét. Bár, ha én postás lennék, nagy ívben elkerülném ezt a házat, mert a nyakunkba ugró, felbőszült házőrzőről, ami mintegy berepülő pilótaként, fejünk fölül, nagyjából két-és fél méter magasból érkezik, egészen új keletű sztorikat lehetne előadni a postásszakmában. – Halmi Tibor  írja az Apokrif naplóját Olvass tovább »