Hyross Ferenc versei

2018. július 20.

földes

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

apokrif_2015_3_borito

fentről kezdd, nézd a pályáját, ahogy fehér húsát, melleit felőrli a lépcsőfokok rágómozgása. ahogy elkezd egy mondatot, de nem tudja végigmondani. megállítja az állandó berregés, a reszelés, hogy annyira zihál. mintha a szívével zihálna. végül mégis elmegy, nekiindul, pedig tudja mi vár rá. aztán eltűnik a lépcsőfordulóban. 

másnap visszajön, de csupa föld a bokája, földes az inge is. hiányodról beszél, mint karján, csuklóján. mert minden eltörik, és akkor már mindegy, hogy közben vagy előtte állt meg. ilyenkor nem árt azt is elásni. Olvass tovább »


Feketemosó: Nyomokban

2018. július 18.

feketemoso-uj-kozepesReceptre kapható életbölcsességem bizonyíthatóan beválik, A Párszor Már Szétbaszott Életűek Világszövetsége ajánlásával készülhetne róla reklámfilm. Példának okáért most egész reklámfilmszerűen ülök magam is, mosolygok a mellettem elfutókra, mintha okom lenne rá – tulajdonképp van is. Jóformán minden szembejövő ember véletlenszerűen mellénk kerülő utas a Titanic valamely mentőcsónakjában – azért jöhetnek szembe egyáltalán –, megilletődött cinkossággal mosolygunk vagy csak nézünk össze, üdv a klubban, élőtársak. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif blogját.

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Olvass tovább »


Feketemosó: Töredék olvasmányaimból

2018. július 11.

feketemoso-uj-kozepesEzen kívül még számtalan furcsaság ötlött fel bennem, s ahogy mindezeket sorra vettem, lassan feljött az égre a napkorong, én pedig kint eveztem már a nagy tengeren. Kezdtem sejteni, hogy az úszó építmények nincsenek már messze, s bár a földünk partjaitól nem kívántam messzire sodródni, azért igen megörültem, mikor egy nagy felhő alatt felfedeztem az idegenek óriási csónakját. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Újra fellapoztam a Diario harmincharmadik oldalát, és összevetve a magam nyelvén írott változattal, még mindig úgy láttam, hogy válogatott hazugságok gyűjteményét tartom a kezemben. Igaztalanságai mögött viszont néhány valószerű történet sejlett fel, s hogy ezeket el ne feledjem, tintát s papírt vettem magamhoz. Feljegyzéseim közül egy ha megmarad az utókornak, talán nem lesz haszontalan. S kívánom, hogy ez az egy az legyen, melyet néhány nappal ezelőtt házam népe előtt már megismertettem. Olvass tovább »


Feketemosó: A patkányfogó

2018. július 4.

feketemoso-uj-kozepesA patkányfogó jött és ment, elvitt mindenkit, akit csak elvihetett. Nyomában por és a június maradt. És ablakokból szemlélődő emberek – Szalay Álmos írja az Apokrif blogját.

Szalay Álmos

Szalay Álmos

A patkányfogó jött és ment, elvitt mindenkit, akit csak elvihetett. Nyomában por és a június maradt. És ablakokból szemlélődő emberek. Azon a kopár nyáron érkezett, mikor olyan nehéz volt vizet találni a városban és a városon kívül. Napokon át gyalogolhatott az ember, ha rendes ivóvizet akart magához venni, olyat, aminek nincs bántóan fémes utóíze, nincsenek benne furcsa kis dolgok (kagylócskák, csigaházak, szöszdarabok, hajszálak vagy régi cigarettacsikkek). Régi életünk már csak emlék volt, nosztalgiába és kora esti, temperált fénybe mártva. Olvass tovább »


„Barabás lábujja megmozdult” (könyvkritika)

2018. július 2.

Tar Sándor, Szürke galamb, Magvető, Budapest, 2018

Tar Sándor: Szürke galamb

Tar Sándor: Szürke galamb

„Bűnösök vagyunk. Valahol, valamikor mindenki gyorsan hajtott, vagy egyéb galádság nyomja a lelkét, jobb a békesség, különben nincs bocsánat.” (287) Így elmélkedik Malvin őrmester, vagy eredeti nevén Sági Éva egy olyan örökérvényű állításon, amit a regény végeredményben mégiscsak felülír és megkérdőjelez. Olvass tovább »


Bakó Liza verse (online megjelenés)

2018. június 30.

Minden vég az új kezdete

Maximalista túlbuzgó hiperaktivitáscsomó voltam, vagyok és sajnos szerintem leszek is MÉG
Sem láthatom idén a Balaton partot lágyan nyaldosó víztükrét SEM
Mikor máskor nem volt pedig fejemben ilyen józan a gondoLAT
Olgatom esélyeimet, hogy mi az, ami még régi életemből menthető és megmarAD Olvass tovább »


Kibújás vagy bebújás? A medvék töprengése

2018. június 21.

Tárlat: Hajdu Zsófia – You can’t be a professional autobiographer, Liget Galéria, Budapest [Küszöb Fesztivál]

Hajdu Zsófia: Az író… 2017, olaj, vászon, 89×63 cm

Zsófival nehéz beszélgetni, ezt többéves tapasztalattal mondom. Benntartja a gondolatait, de amit most elénk tár, az beszélő festészet: a meg nem írt regény, napi üresjáratok, tervek – mert tervezni muszáj! – a pakolászás, a szivárványos tárgyak, a napsárga falak mind-mind beszélni kezdenek hozzánk.

Mindenből lehet kép. Legyen is mindenből kép! A medvéknek üzenem: akarjuk vagy sem, a festészet mindig kibújás. Ha személyes, akkor megmutatkozás, kitárulkozás. Ha a festmény egy kudarcba fulladt vállalkozásról szól, mint ez itt, akkor ezzel a szerencsétlenséggel rajzol magáról portrét az alkotó. A végeredmény regény helyett ablakra emlékeztető kép, ami keretezi az egész sorozat mögötti elgondolást és érzületet. A reflexió – ha az épp nem is több, mint a saját nyöszörgéseim lejegyzetelése és képpé formálása – pedig mindig kinyitja ezt az ablakot, és friss levegőt ad. Bármi is legyen a téma, a rálátás és egy kompozíció összerendezése elemeli a képet tárgyától. Már nem azt látjuk, hogy valaki itt épphogy csak felülkerekedik napi teendőin, vagy megosztja velünk megoldatlan egzisztenciális dilemmáit, hanem ezek helyett a kép teremtette felszabadító egész-élményt éljük meg.

Olvass tovább »