Feketemosó: Also starring

2018. szeptember 19.

feketemoso-uj-kozepes

Ezt akarom csak mondani, hogy nem tudom a választ a kérdésre, amit végül még a legnagyobb részeg sírás közben sem mertél vagy bírtál feltenni, szó szerint a vállamon zokogva, tudniillik, hogy minden rendben lesz-e. Vagy akár csak bármi. – Nyerges Gábor Ádám írja az Apokrif blogját.

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Nyerges Gábor Ádám (Kis Norbert képe)

Kedves Ismerős,

ez, azt hiszem, egyik hajnali ide- vagy odakószálásunk során sem került szóba, de úgy sejtem, talán még nem olvastad a Kemény-regényt, amit most, kezdés gyanánt, kiforgatva kicsit megidéztem – egyszer majd olvasd el, nem rossz. Mindenesetre megtalálod majd benne, ha egyszer elolvasod, azt a szívszorító belső parancsot, ami folyton-folyvást belesusog hősünk tudatába, hogy, tudniillik, törekedj a szeretetre! Ez, azt hiszem, ahogy nekem, úgy neked is sokat jelentene. Mert hiszen ismerjük egymást, felszínes ismeretségünk dacára is, attól tartok, túl jól. Egymás iránti ambivalens rokonszenvünknek is ez lehetett, úgy hiszem, az alapja, hogy nagyon más életszakaszaink közben is annyi párhuzamosságot találtunk, olyan hasonlóan vagyunk behuzalozva, hogy az belőlem, mint mondtam is, kontrollálhatatlan idegenkedést, undorral vegyes szeretetérzetet vált ki. Valamelyik csámborgás alkalmával panaszolhattam is talán, hogy egyre vészesebben közeleg az aktuális Feketemosó leadási határideje, s nincs miről írnom – azaz, lenni éppenséggel lenne mit, de, ugyebár, vannak azok, amikről úriember nem beszél, más pedig mostanában szinte nincs is.

Olvass tovább »


Asbóth Balázs novellája (archív)

2018. szeptember 17.

Rendelőben

– hamuhodók – 

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

apokrif_2015_3_borito

– Hát ez jó! – kuncogott Mályi Ottó a finoman rezgő, szeme elé tolt újságot nézve. – Szóval mély fájdalommal tudatják, hogy tegnap meghaltam. 

– Nem átalkodtak ezt kiadni – mondta Simonyi Berti, lefitymáló kézmozdulattal meglendítve a napilapot. – Nem hi­szem el, hogy nincs egy lektor abban a szerkesztőségben! Hogy küldhetik így, ilyen bődületes hibával a nyomdába?! 

– Biztosan elnézték. Lehet, egy másik Mályi halt meg, nem olyan ritka vezetéknév. A kezdő újságíró meg, akire rátestálták a halálozási rovat túlvilági monotonitását, engem azonosított a hasonló nevű illetővel. Végső soron ezt elismerésként is fogadhatnám, ezek szerint a szerző ismer mint pszichológust, nyilván azért írta bele a gyászkeretbe, hogy „Mályi Ottó, eltávozott lélekgyógyász”.  Olvass tovább »


Stramm ragadozók: Apokrif lapbemutató (programajánló)

2018. szeptember 15.

apokrif-bemutato

Szeptember 18-án,  19:00 órai kezdéssel rendezik meg az Apokrif őszi számának bemutatóját a Nyitott Műhelyben (Ráth György utca 4, Budapest).

Felolvasnak az Apokrif 2018. őszi számának szerzői közül:

  • Balázs Zoltán
  • Halmi Tibor
  • Horváth János Antal
  • Nagy Hajnal Csilla
  • Vörös Anna

Az est házigazdája az Apokrif szerkesztője: Tamás Péter

A további információkért keresse fel az esemény Facebook-oldalát.


Feketemosó: Egy őszi délután

2018. szeptember 12.

feketemoso-uj-kozepesMegfordulok, de sem az irányok, sem a növények nem tűnnek ismerősnek. Egyedül vagyok. Az egész csak öt percig tart, nem sokáig, de erre a kis időre eltűnik körülöttem a világ. A tó csendje lassan befolyik az erdőbe, és csak a kövek, a mohák vetnek hullámot. – Tóth Anikó írja az Apokrif blogját.

Tóth Anikó

Tóth Anikó

Állunk a társasüdülő udvarán, csípőre tett kézzel, gumipapucsban. Már vagy húsz perce mennénk ebédelni, de a gondnok szóval tart bennünket. Jó fej amúgy, kedvelem. Sokat beszél, de tök mindegy, legalább telik az idő. Most épp lehajolok valamiért, félúton megállítom a mozdulatot, könnyű felállni. Örülök. Közben ő tovább beszél.

Télen itt megáll az élet, mondja, de azért vannak jó dolgok. Tavaly például tükörsimára fagyott a Balaton: egy kis takarítás után pont olyan érzés volt rajta járni, mintha üveglap lenne az ember talpa alatt. Ilyen szépet még nem láttatok, kontrázik, ott úszkáltak a halak a korcsolyákkal egy vonalban. Olvass tovább »


Gál Soma versei (archív)

2018. szeptember 10.

Metróelágazások apokrif_2015_3_borito

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

A metróban nincsenek kukák,
pedig keletkezhet szemét.
Egy üres rágócsomag,
kiolvasott reklámújság
vagy megunt könyv,
amit egyre kevesebben forgatnak.
Kézről kézre adjuk a lapokat,
az egyik történetet
széttépjük egymásnak,
te, hogy meghatódjak, én, hogy megismerj.
Használat után eldobhatjuk,
hogy összekeverje a szél
igaz történetté,
amiben évek múltán
visszatalálnak az ismert papírok. Olvass tovább »


Feketemosó: Anita elhagyja a várost

2018. szeptember 5.

feketemoso-uj-kozepesVannak ügyek, amik olyanok, mint az ital. És van úgy, hogy az ember nem tudja lerakni az ügyet. Az én utolsó, rohadt szemét esetem is pontosan ilyen volt: amikor megkeresett az a rákos pornószínésznő, hogy találjam meg neki az emberét. – Szalay Álmos írja az Apokrif blogját.

Szalay Álmos

Szalay Álmos

1.

A nyomozó feljegyzései

Vannak ügyek, amik olyanok, mint az ital. És van úgy, hogy az ember nem tudja lerakni az ügyet. Az én utolsó, rohadt szemét esetem is pontosan ilyen volt: amikor megkeresett az a rákos pornószínésznő, hogy találjam meg neki az emberét. Az embere meg nekivezette a gépet a Sziklás-hegységnek. Egészen odáig elvezette azt a rohadt gépet. Merthogy a nő oda akart elmenni vele, csakhát ugye a rák. Puff neki. Én meg ott álltam egy befejezetlen (újra ez a szó) üggyel. Tizenhárom évvel ezelőtt történt. Az ügy szereplői elhaláloztak, de az aktát nem tudtam lezárni, pedig istenemre, jobban tettem volna. Félkészen, abbahagyva, megszüntetve, csak lezárni végre. Újabb és újabb emberek bukkantak fel, és végül majdnem mindegyikről kiderült, hogy fent ültek azon a gépen. Azt hittem, már megőrültem, hogy ilyen egyáltalán létezik, hogy ez megtörténhet a valóságban is, hogy igazán ott van mindenki, az egész rohadt kompánia. Kivéve két embert, őket viszont azóta sem találom. Olvass tovább »


Nyerges Gábor Ádám regényrészlete (archív)

2018. augusztus 25.

A múlt hét péntek óta érlelődő terv

(megjelent az Apokrif 2015/3. számában)

apokrif_2015_3_borito

Sziránó aztán némi töprengés után a hétvégén átgondolta az elhamarkodott szakállnövesztést, és inkább megborotválkozott. Meggyőzte a döntő érv, miszerint hétfőn visszazökkenti életét annak természetes medrébe, helyrerakja az épp elromlani indult dolgokat. Nem tudta, ebben a szakállasodás megszüntetése ténylegesen segítségére lehet­-e, vagy csak őneki számít, ő érzi ettől jólfésültebbnek és vállalhatóbbnak magát, de akárhogy is, szent meggyőződése volt, hogy hétfőn nyolckor minden tekintetben a legjobb formáját kell hoznia ahhoz, hogy sikerrel járjon. Olvass tovább »