A bulinak vége (beszámoló)

2017. március 26.

FÉL10 minifeszt – 10 éves a FÉLonline.hu, március 25. szombat, RS9 Színház

FÉL_0

Igen, az igazi tudósító késik, a tökéletes meg korábban ott van, de van olyan tudósító, aki felkészülés közben jön rá, hogy már javában zajlik a program – tudniillik amiről írnia kéne –, tehát a késés elkerülhetetlen, és ráadásul nem is egy másik rendezvényről jön (mondjuk egy kocsmából, ahol a Zágráb-Veszprém kézi Bajnokok Ligája nyolcaddöntőt közvetítik), hanem otthonról egy átaludt, semmittevéssel töltött nap után. Úgy lettem felkészületlen, hogy közben az ellenkezője akartam lenni: a prózaest felolvasóinak szöveget olvasva a FÉL-en, miközben a facebookon váratlanul megjelent a hat órától kezdődő The Original Series című eseményre való invitáció, a kezdés előtt pár perccel.

Olvass tovább »


Tíz album, amit érdemes (zene)

2017. március 18.

Ezt a listát Dudás Norbert, Kopcsák Róbert, Nyéki Gábor, Szabó Csanád és Vas Máté (továbbiakban a monogramjaik fognak szerepelni szövegeik után) állította össze. Az írások terjedelmük miatt inkább albumajánlók, semmint a teljesség igényével készült elemzések. Az összeállításkor is eltekintettünk egy objektív, átfogó, nagyon szakmai állásponttól, még rangsorolás sincsen, csak tíz tavaly megjelent lemez, amelyeket hallgatásra fontosnak találtunk. Egyrészt azért nem tartottunk igényt erre, mivel alapból nehéz objektívan nyilatkozni ilyen témákban, másrészt hozzánk is egy előzetes szűrőn keresztül (nemzetközi és hazai listák, kritikák) jut el a kultúra – fölösleges volna tehát pár rangsorolási nüanszon újítva megismételni azokat a kontenteket, amelyek alapján képet kapunk a kortárs zene helyzetéről. Szóval csak öt magyar és öt külföldi, amit érdemes otthon, utcán, koncerten. Bárhol.

Olvass tovább »


Eső és szaxofon – Könyvheti netnapló 2016 (1)

2016. június 10.

2016-ban folytatjuk népszerű sorozatunkat: könyvheti (fél)szubjektív netnaplóink sorát. A 87. Ünnepi Könyvhét nyitónapjáról Szabó Csanád írását közöljük.

könyvhetinetnapló_j

Tizenegyre érek be a békéscsabai gyorssal a Keletibe, napijegyet veszek, és rohanok rögtön a Vörösmartyra, persze egy cigit elszívok előtte. A megérkezés hangulatát – három hónapja voltam utoljára Pesten – mindössze az rontja el, hogy odaordít pár ismeretlen arc, hogy adjak pénzt metróra, amit amúgy szívesen megtennék, ha kicsit barátságosabban kérnének. Ez kicsit kizökkent, kétszer-háromszor körbejárom a standokat, majd a Magvetőnél megveszem Michel Houellebecq A harcmező kiterjesztése című regényét. A könyvárus kedvessége megnyugtat. Kezdem érezni, hogy a Könyvhéten vagyok, tavaly után ismét, másodjára.

Olvass tovább »